José Mujica

A legtöbben a világ legszegényebb elnökének titulálják. Csak azért, mert nem költözött be az elnöki palotába, és mert farmja, három traktora és egy régi Volkswagenjének piaci értékét 44 millió forintban állapította meg az uruguayi adóhivatal. Lehet szegénynek titulálni egy embert, aki ezeket vallja?

“szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván.”

Nem, ő nem egy szegény ember. Megválasztása után „Pepe” nem költözött be az elnöki palotába, hanem felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói hajléktalanoknak, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói.
Mujica mind a mai napig vidéki házában él, zöldség és virág termesztéséből teremti elő napi betevőjét.
mujica-2
Az elnöki fizetésének – mintegy 2,6 millió forint – 90 százalékát jótékonysági célokra fordítja vagy civil szervezeteknek adományozza. Nem vizet prédikál és bort iszik.  Elnöki terminusa végén az exállamfőknek járó tiszteletdíjból iskolát kíván építtetni.


„Nincs szükségem a fizetésemre – így is bőven megtermelem, amire igényt tartok”

A követendő politikus

Egyelőre csak egyes számban, mert egyedülálló jelenség a maga nemében.

De remélhetőleg, ha már egy felbukkant, a többi is előkerül.mujica_980x600

Uruguay elnöke, José Mujica már az új világrendet képviseli, amely a küszöbön van, és előtérbe kerül miután a mostani összomlik. Úgy, hogy nyugodtan tekinthetjük ezt az urat a tavasz hírhozó fecskéjének. Most még rácsodálkozunk. Jé! Micsoda egyedülálló jelenség, esetleg sokan megmosolyogják: Szegény bolond. Mit képzel? Lehet így politizálni?

Meggyőződésem, hogy pár év múlva – nem is olyan sok – azon fogunk csodálkozni, hogy olyan emberekre adtuk a voksunkat, amilyenek manapság a kormányokban ténykednek. Magunkon fogunk csodálkozni a leginkább: hogy nem láttuk előbb, hogy nem megbízhatóak, hogy nem tudtuk mit kell tennünk, hogy ne a tolakodókat, ügyeskedőket toljuk magunk elé döntéshozóknak? Hanem az ilyen és ehez hasonló: velünk,  a bolygóval meg a jövőnkel is törődő embereket. A legjobbakat!

Íme:

A fenntartható fejlődésről rendezett konferencián Mujica elnök beszél a piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről, szembeállítva azokat az emberi élet igazi céljával, a boldogsággal.

“Azt kérdezem magamban: Mi történne, ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint a németek ?
Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük ?

Még világosabb leszek.
Van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak ?
Lehetséges lesz ez valaha is ? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk ?
Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk: a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció. Mi irányítjuk a globalizációt vagy az irányít bennünket ?Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról beszélni?… hogy mindannyian egyek vagyunk ? Milyen messzire terjed a testvériességünk ?
A nagy válság nem gazdasági válság…, jóval inkább politikai válság.
Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amiket szabadjára eresztettek.
Sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az életet.

Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk…, tekintet nélkül mindenre. 
Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk! Mert az élet rövid és pillanat alatt véget ér !
És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet. Ez mindennél fontosabb.

De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül,  hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk…., és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen ha a fogyasztás megbénul, akkor a gazdaság leáll és a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki szeme előtt…. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes.
Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán egy izzó élettartama alig 100 óra, pedig vannak olyan izzók, melyek 100.000 órát égnek ! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert problémát okoz a piacon…., mert dolgoznunk kell és fenn kell tartanunk a “használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk.

Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak:

“szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván.”
 
Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Tudom, hogy amiket mondok, nem könnyű megemészteni.De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk.
Egy olyan kis országban élek, mely bővelkedik természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma, alig több, mint 3 millió. De van kb. 13 millió tehén…, a világ legjobbjai. És van kb. 8 vagy 10 millió kiváló birka. Országom élelmiszert, húst, tejterméket exportál. A föld csaknem 90%-a termékeny.Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órás munkanapért. És most ezt 6 órára csökkentik. De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik, mint azelőtt. 
De miért ?
mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, és fizetnie és fizetnie kell és mikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: Hát ez az emberi sors ? 

Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak. A fejlődés nem lehet a boldogság ellen !
Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését ! 

Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincsünk, amink van : a boldogság ! 

Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme, az emberi boldogság. Köszönöm! ”