A lélek szava

Tanuljunk a gyermekektől!

Vajon milyen lenne a világ, ha felnőtt korban is a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Az unokám még nem volt kétéves, amikor először vitték a szülei játszótérre.
Bizonytalan járással tipegett a hinta és mászóka felé. Pár gyermek volt már ott a szüleivel. Egy két-három éves kisfiú sírt valamiért. Az anyukája nem foglalkozott vele, inkább haragudott rá, amiért nyűgös.
Enid, a kis unokánk tétován figyelte egy darabig, majd odatipegett hozzá, és felé nyújtotta a labdáját.
A kisfiú meglepődött és elhallgatott.

007

Ennek a pici leánynak még nem alakult ki az én tudata. Addig szinte nem is találkozott korabeli gyermekekkel. Mégis felfogta, hogy a kisfiúnak rossz, és segíteni akart rajta. Anélkül, hogy bárki is tanította volna rá. Nem bosszankodott a zaj miatt, amit a kisfiú csapott, nem tanakodott rajta, hogy vajon megérdemelt büntetés miatt sír-e, és mivel az anyuka is ott van, etikus-e beleszólnia az anyuka és a kisfiú dolgába? Egyszerűen odament hozzá, és megpróbálta jobb kedvre deríteni, mert ez esett jól a lelkének.
A kisfiú anyukája láthatóan megilletődött. Ez a gesztus megérintette benne a mélyen eltemetett tiszta gyermeket, aki még értette a lélek szavát. Azt, akit idő közben mélyen eltemetett magában igények, elvárások és játszmák alá. Pedig nélküle soha nem lehet boldog.
Lám! Milyen bölcs a természet, amikor megköveteli, hogy erősen figyeljünk a gyermekeinkre, nehogy bajuk essen! Esélyt ad arra, hogy tanuljunk is tőlük valamit.

Forrás: Végh Sándor honlapja

Ami, a csillagok gyermeke

Ez egy csodálatos könyv, amelyet melegen ajánlok mindenkinek.

Ha még hiszel a csodákban, azért, hogy meggyőződj, hogy az egész lét egy nagy csoda és gyermeknek lenni nem gyermeteg dolog.

Ha meg nem hiszel a csodákban, azért, hogy újra megtanuld, amit gyerekként tudtál, de a sok “komoly” teendő de legfőképpen az a hazugság, hogy az élet rideg valóság, egy folytonos küzdelem, elhomályosította a látásodat és most már abban sem hiszel amit látsz, ha valaki meggyőz az ellenkezőjéről.

“Nem könnyű könyvet írni, amikor nem vagy író. Még nehezebb, ha még kis srác vagy. De meg kell tennem, mert egy barát a csillagokból megkért rá. A neve Ami. Le fogom írni azokat az élményeket, amelyekhez vele együtt szerencsém volt.  Elmagyarázta nekem, hogy olyan fejlett világokban, mint az övé, a “felnőtt” azt jelenti, “olyan személy, aki elvesztette a kapcsolatot az élet csodájával”, és vannak “felnőttek”, akik tizenöt évesek, és “gyerekek” akik száz…

Arra is figyelmeztetett, hogy a “felnőttek” nem fogják hasznát venni ennek az információnak, mert könnyebb hinniük a szörnyűben, még akkor is, ha hamis, mint a csodálatosban, még akkor is, ha igaz.

Hogy ne legyen semmi gondom, azt ajánlotta, mondjam azt, hogy mindez a képzelet műve, a gyerekeknek kitalált történet.

Tehát itt azonnal ki fogom jelenteni: Ez egy történet…

FIGYELMEZTETÉS (Csak “felnőtteknek”):

Ne olvasd tovább. Nem fog tetszeni.

Sajnálom, de ami ezután jön, az csodálatos.”

 

Ha felnőtt vagy, de mégis kedvet kaptál hozzá, akkor ITT megtalálod a kincset.

🙂

A sötétségből a fénybe…

Rövid interjú egy volt illuminatival.

Nagyon mélyen megérintett ez a beszélgetés. Nem mintha nem tudtam volna ezekről a dolgokról eddig is. De Ronald Bernard beszámolóját hitelesnek érzékeltem. Átjött a szavaiból és a tekintetéből a megrendültsége amikor felfogta, hogy milyen gépezetnek a katonája.

Automatikus magyar fordítás beállítható

A videó angol nyelvű, de beállítható az automatikus magyar nyelvű fordítás.

A lényeg, hogy ez az ember bennfentes volt világunk irányítói gépezetében, elég magas pozícióban.

Húsz évvel ezelőtt volt egy infarktusa, amikor pár percre megállt a szíve. Ekkor megtapasztalt egy többé-kevésbé tipikus halálközeli élményt, test elhagyással, meg minden. És még azzal, hogy rálátott a háttérben munkálkodó emberi és szellemi gépezetre, amely az emberiséget szolgaságban tartja, hogy a félelem-impulzusokkal táplálkozzon.

Megértette munkájának a titokzatos züllesztő, kártékony természetét, mert megtapasztalta, onnan nézve tevékenységének következményeit, ember milliók hihetetlen szenvedését.

Rehabilitációja során annyira utálta magát, hogy megpróbált öngyilkos lenni, de nem sikerült.

Ezután elkezdte az addigi tevékenysége mentén megszerzett okkult tudást az emberiség javára használni, valamint szószólója lett a fény oldalnak, vállalva ennek minden kockázatát. Lássuk be, nem kis bátorság kell hozzá.

Máskülömben a kérdező sem akárki…

Lámpás…

Elvárásunk csakis önmagunkkal szemben lehet.

Mindenki másnak az a dolga, hogy önmaga legyen.

Én csak a saját döntéseimmel foglalkozhatok, minden más beavatkozás.

Más éneimnek pedig a legtöbbet akkor segítek, ha egyre tisztább fényben tüntetem fel Őket, hogy felfedezzék saját fényüket.

Valahogy úgy, mintha lámpát gyújtanék, de a lámpa én magam vagyok…


Freydoon Rassouli

Új korszak kezdődik

Nem tudom, van még itt valaki, aki azt várja, hogy a járvány elmúljon és minden visszaálljon a régi, megszokott mederbe?

Ha figyelembe vesszük, hogy a Nagy Ciklus, vagy más néven a precessziós ciklus ért véget, amely minden 25.920 évben fordul egyet, tudhatjuk, hogy egy korszak lezárult és egy új elkezdődött.

Nem véletlen, hogy zsigereinkben érezzük a várakozást.

Ez a „helyzet” értünk van, a mi ébredésünkért.

A lehető legszelídebb lehetséges módon, de arra hivatott, hogy az altatásra fény derüljön és megszűnjön, az altatókra fény derüljön és ki legyen véve a gyeplő a kezükből.

Sok sok felháborító dolog kerül napvilágra, mert a nagytakarítás ezzel jár.

Lehet, hogy felkavarja megszokott kis polgári nyugalmunkat, mert tudomásunkra jut, hogy mindvégig póráz volt rajtunk, sőt szájkosár.

Ha valaki abban az illúzióban élt, hogy sínen volt az élete, és annál jobb már nem is lehetett volna, el kell majd gondolkoznia, hogy valóban?

Dolgunk van. Ezért jöttünk.

Meglátásom szerint a dolgunk nem az, hogy kifele tekintsünk és átvegyük a társadalomban dúló megosztottságot. Fontosabb talán, hogy mi magunkban rendet tegyünk, megtaláljuk azt az egyensúlyt ott belül, amely a legfontosabb menedékünk és tanácsadónk a nehéz időkben. Mint a kísérőkisasszony a repülő járaton. Ha baj van, előbb magára teszi fel az oxigénes maszkot, hogy azután tudjon segíteni a többieknek.

Készítsen otthon gyógyszert – vízből!

Készítsen otthon gyógyszert – vízből!

Az emelkedő gyógyszerárak világában érdemes kipróbálni a házi gyógyszerkészítést. Ne ijedjenek meg, természetesen nem otthoni kísérletezésre, esetleg kis kémiai laboratórium felállítására buzdítjuk Önöket, csupán arra, hogy a már ismert gyógyszereiket próbálják helyettesíteni a gyógyszer információját hordozó, „programozott” vízzel. Egyszerű, gyakorlatilag ingyen van, és hatékony – győződjenek meg róla!

A módszer kipróbálásához mindenekelőtt olyan vízre van szükség, amely rendezett szerkezetű. Ilyen vagy ehhez hasonló a forrásvíz, például a lourdes-i víz. Nem utazhat azonban mindenki Franciaországba, hogy szert tegyen ilyen gyógyerejű vízre.

Azt viszont bárki megteheti, hogy éjszakára elhelyez a mélyhűtőben egy adag vizet, praktikusan egy műanyag – például ásványvizes – palackban. Másnap kivéve, hagyjuk a jeget felolvadni. Ilyenkor az újra folyékony halmazállapotot felvett víz megőrzi a jégkristályok rendezett szerkezetét, és alkalmassá válik az információk tárolására és továbbítására. Most már csak annyi a teendő, hogy a megszokott gyógyszerünket legalább egy fél napra helyezzük az információhordozó víz alá. Ez idő alatt a víz átveszi a gyógyszer rezgéseit. Ha belőle fogyasztunk, akkor hasonlóképpen fog viselkedni és működni, mint egy homeopátiás gyógyszer. (Tudjuk, hogy az utóbbiban sincs kimutatható anyag, csupán információ, mégis milyen nagyszerűen és hatékonyan alkalmazható a gyógyításra…)

A víz kristályszerkezete
A víz kristályai átveszik a gyógyszer szerkezetét

Kétkedőknek és bizalmatlanoknak javasoljuk, hogy a vízből való gyógyszerkészítést próbálják ki először valamilyen „hétköznapi” fájdalomcsillapítón vagy altatón (ha netán valaki csak azzal tud aludni). Meglepődnek majd, amikor megtapasztalják az eredményt.

Víz az ablakban

Hogy meddig áll el, milyen hosszú ideig használható a fenti módon programozott víz?

Néhány napig biztosan, de az sem lehetetlen – gyógyszere és vize válogatja -, hogy akár egy-két hétig is. Mindenesetre arra vigyázzanak, hogy a vízből készült gyógyszerüket ne érje semmilyen elektromágneses sugárzás, ne helyezzék el a számítógép vagy a mobiltelefon közelében, és tartsák a palackot védetten becsomagolva, például árnyékoló hatású rézszálas textíliába vagy alufóliába tekerve.

Ugyancsak érdemes ügyelni a homeopátiás szereknél már ismert alapszabályra: az ilyen gyógyszerek alkalmazásával egy időben kerülni kell az illóolajok közelségét, és a fogkrémünket is érdemes kicserélni gyógyszertárban beszerezhető, illóolajat nem tartalmazó, homeopátiás fogkrémre.

A rendezett szerkezetű víz felhasználása

A rendezett szerkezetű, például előbb lefagyasztott, majd felolvadni hagyott víz mennyiségére vonatkozott az egyik kérdés. Mivel a gyógyszer rezgéseivel „programozott” víz csak néhány napig, maximum 2 hétig őrzi meg „memóriájában” a kívánt információt, elegendő kis mennyiségű vizet használnunk, például egy 2 dl-es palackban. Ne töltsük meg teljesen, csak kb. háromnegyed részéig, utána tegyük a mélyhűtőbe. Amikor már gyógyszer helyett használjuk, érdemes hűtőben tartanunk, így hosszabb ideig megőrzi a készítmény információját. Eredményesebb lesz a víz „programozása”, ha nem csupán egy szem gyógyszert, hanem egy egész levelet helyezünk a víz alá, természetesen a doboza nélkül.

Ha többféle gyógyszert akarunk helyettesíteni „intelligens vízzel”, akkor érdemes mindegyikből külön-külön elkészíteni a vizes változatot. Így ellenőrizhetjük, melyik mennyire „működik”, illetve jobban be tudjuk állítani az eltérő dózisokat. A legfontosabb kérdés éppen az adagolás. Tapasztalatom szerint a gyógyszer információját hordozó vízből felnőttek heveny (akut) betegsége esetén naponta háromszor 6-8 cseppet érdemes bevenni, pontosabban a nyelv alá cseppenteni, ott tartogatni, majd lenyelni – mindig étkezés előtt 10-15 perccel. Krónikus betegségnél elegendő naponta egyszer vagy kétszer használni a szert, és a dózis is lehet valamivel kisebb, alkalmanként 4-6 csepp.

Vizet egyébként sokféle módon lehet programozni. Az előző cikkben és itt leírt módszerrel készített víz működése hasonló a homeopátiás szerekéhez, és nem azonos a mentális programozással, mint amilyet pl. az agykontroll alkalmaz. Ott is létezik „programozott víz”, és az is kiválóan hat, de más szinten érvényesül a hatása. Éppen ezért a kétféle módon „programozott víz” nyugodtan használható egy időben, hatásuk jól kiegészítheti egymást.

víz cseppekkel

Végül két fontos tanács. Ne próbálkozzanak a vízből való gyógyszerkészítéssel életmentő gyógyszerek esetén (pl. szív- vagy cukorbetegségben), kockázatos lehet. Ha pedig a gyógyszerüktől korábban megszokott és elvárt hatás többféle adagolási próbálkozás után sem jelentkezne, akkor nincs más hátra, mint hogy visszatérjenek a gyógyszertárban megvásárolható „hagyományos” készítményhez. Jó tudni, hogy a kudarc oka sokféle lehet: például illóolaj jelenléte (leggyakrabban a fogkrémben), összefügghet továbbá a felhasznált víz minőségével, kristályszerkezetével – és főképp azzal, hogy nem sikerült eltalálniuk a megfelelő dózist.

Szerző: Kürti Gábor

Forrás: edenkert.hu

http://wordpress.com/refer-a-friend/Ak9PnKWFR7yXoekqgnvk

Aki tökéletes, annak már nincs mit tanulnia…

Közben meg olyan dolgok borítanak ki, hogy egy fogyatékos lány a boltban szerette volna a karkötőmet. Nem adtam oda, mert szellemi érték számomra, valakitől ajándékba kaptam.

Mire hazaértem, már tudtam, hogy elbuktam egy vizsgát.

Napokig nem tudtam szabadulni a kudarc nyomasztó élményétől. Akárhányszor eszembe jutott, egyre világosabbá vált számomra az az egyértelmű dolog, hogy elmulasztottam beragyogni valakinek a napját. Lehet, hogy egy óra múlva már nem is emlékszik a karkötőre, de elmaradt az öröm és az örömszerzés öröme…

És ez az, amit nem lehet pénzért megvenni!

Mielőtt még azt gondolnád… nem szenvedek krónikus bűntudatban.

Mindig az egó az, aki mérlegel, a lélek meg az, aki abban leli örömét, hogy örömet fakaszt. Valójában ez a jóvátétel, hogy megosztom veletek és ugyanakkor magamat szembesítem Önmagammal. Itt nincs szó megfelelési kényszerről. Sajnos tudom, hogy az mi. Ez csak egy önreflexió arra, hogy milyen, amikor nincs jelenlét. 🙂 Amikor az Univerzum felkínál egy lehetőséget és te kifogásokat keresel.

Tanultam belőle.

Energia háztartásunk gyors karbantartása

A csecsemőmirigy az egyik legfontosabb mirigyünk, mégis keveset tudunk róla. A csecsemőmirigy úgy tekinthető, mint az immunrendszer egyik fontos szerve. A mirigy a mellcsont felső része mögött helyezkedik el, és gyermekkorban éri el a testsúlyhoz viszonyított maximális nagyságát. Később a legtöbb embernél először zsírszövetté, majd kötőszövetté alakul, de a működése nem áll le teljesen. A nyirokszervek közül a csecsemőmirigynek van a legtöbb szimpatikus beidegzése, és ez idáig csak itt találtak paraszimpatikus beidegzést is. A csecsemőmirigy az egyetlen az immunszervek közül, aminek közvetlen agyi kapcsolata van. Több hormont is termel, a legismertebb a timozin névre hallgat. A mirigy legfőbb funkciója a limfociták „kiképzése”, melynek során megtanulnak különbséget tenni a testazonos és a testidegen anyagok között.


A mirigy betegségei közül a leggyakoribb a tímusz hipoplázia (a csecsemőmirigy fejlődési rendellenessége), ami a T-limfociták számának csökkenésével jár, így sérül az immunválasz, és a csecsemő könnyen megkaphat mindenféle betegséget. A betegség külső tünete, hogy a száj halszájhoz lesz hasonló, alacsonyan ülnek a fülek, és rövid lesz a filtrum (az orr és a száj között található vájat).
A csecsemőmirigynek árt az alkohol, a cigi, a kávé, és a stressz. Helyes működését elősegíti az A-, a B6- és a C-vitamin, valamint a vas és a cink.
Ha a csecsemőmirigy jól működik, akkor nem alakulnak ki az emberben különböző félelmek, fóbiák, szorongások, illetve nem alakul ki túlzott szkepticizmus. A csecsemőmirigynek köszönhető továbbá a segítőkészség, az érdeklődés más emberek iránt, és a reményteljes vidámság. Nagyon sok csecsemő és kisgyerek ösztönösen ütögeti a mellkasát, ugyanis a csecsemőmirigyet lehet és érdemes külsőleg is aktivizálni. A szegycsont területének dörzsölése, masszírozása, simogatása hangkiadással (pl. énekléssel, zümmögéssel) kísérve aktivizálja a csecsemőmirigyet. Jót tesz neki a nevetés is. Ha a szülők rendszeresen csiklandozzák a kisgyereket, az nevetésre ingerli, a nevetéstől viszont jól fog fejlődni a csecsemőmirigye.

Annak ellenére, hogy a mirigy fejlődése serdülő kor után leáll (ekkor van fejlődésének maximumán, állománya ezután folyamatosan elzsírosodik és csökken, 40-50 éves korra mindössze 5 g-ra zsugorodik), még ezután is aktív és közvetlen módon van kapcsolatban az immunrendszerrel.

Amikor boldogok vagyunk, a csecsemőmirigy növekszik, amikor pedig stresszesek vagyunk, akkor méreteiben csökken. A szeretet és a harag nagymértékben képesek befolyásolni ezt a mirigyet, a negatív szavak és gondolatok úgy hatnak rá, mint egy vírusos bántalom, csökkentve ezzel az immunrendszert fenyegető betegségekkel szemben való ellenállását.

A hagyományos indiai orvoslás szempontjából, a csecsemőmirigy nagyon szoros kapcsolatban van a szívcsakrával és az ezt szimbolizáló 12 szirmú lótuszvirággal. A mirigy központi elhelyezkedése – a mellkas és a nyaki régió határán van, a negyedik bordaízesüléstől a pajzsmirigy alsó részéig terjed – nem egy véletlen egybeesés. Dr. John Diamond, a „Life Energy: Unlocking the Hidden Power of Your Emotions to Achieve Total Well Being” című könyv szerzője szerint ez a mirigy ellenőrzése alatt tartja és szabályozza a test energiaáramlását, vagyis itt van az energia otthona.

Dr. Diamond véleménye szerint bármely gyógyulási folyamat legfontosabb része nem más, mint a magas szintű életenergia. Ha a gyógyulás folyamata nem a jólét és vitalitás megalapozásával kezdődik, akkor bármilyen gyógyszer vagy kezelés értéktelen lesz. „Az igazi csodagyógyszer”, Dr. Diamond szerint „a bennünk levő erő és vitalitás, a bennünk levő jól lenni akarás.”

Mosoly-trükk

Hogyan bírhatjuk rá agyunkat, hogy örömhormonokat termeltessen nekünk.

Ez az a szerv, melynek energiaszintjét befolyásolja az érzelmi állapotunk.

Amikor mosolygunk arcunk izmai nyomást gyakorolnak az alatta futó idegekre és azok pozitív jeleket küldenek, közvetlenül az agyba.

Mosolyodjunk el (az se baj, ha grimasz lesz belőle, csak az a fontos hogy a szájszögletek fölemelkedjenek) és egy percen keresztül ne engedjük lekonyulni a szánkat. (Ha egy percnél hamarabb lekonyul, akkor újra kell kezdeni.)

Ha nem is őszinte a mosolyunk, csak grimaszból húzzuk fel a szánk szélét, akkor is ez a trükk el tudja hitetni vele, hogy valóban mosolygunk. A mosolygás ráadásul környezetünkből is egyre több pozitív pszichológiai reakciót vált ki.

Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a mosolygó izmok aktiválása befolyásolja a csecsemőmirigy működését, ezért a lélek és a test közötti összekötő kapocsnak tekinthető.

Minden pozitív érzelem felerősödik és a negatív érzelmek gyengülnek.

Ne nézzük le ezt az egyszerű kis trükköt, hanem próbáljuk ki!

Mi lenne, ha a koronavírus-járvány után nem pont ott folytatnánk, ahol abbahagytuk?

Szörnyű helyzet ez az áldozatoknak és családjaiknak, kényelmetlen mindenkinek, veszélyes bizonytalanságot jelent sokaknak. De azért eltűnődhetünk azon, hogy eddig tényleg minden rendben volt-e velünk.

A legfőbb kérdés most: mikor zökkenhet vissza az életünk a régi kerékvágásba, mikor pöröghet fel újra a gazdaság? Mikor állhatnak be megint a kocsijukkal a dugóba reggelente a most kényszerből otthon maradó és otthonról dolgozó emberek? Mikor indulhatnak el újra a reggeli csúcsban zötyögő teli villamosokon, buszokon az egyetemre a most az előadásokat távoktatásban néző hallgatók? Mikor szállhatnak fel ismét a zsúfolásig telt fapados turistajáratok, hogy szelfiző lájkvadászok milliói futólépésben rappolhassank át újra Velencén, Barcelonán, Párizson és minden egyében? Mikor lesz megint olyan minden, mint a vírusveszély előtt volt?

Na de biztos ezt akarjuk?

Hajlandók és képesek vagyunk észrevenni, mekkora lehetőséget kaptunk arra, hogy kipróbáljuk, milyen lenne az élet, ha elkezdenénk tényleg komolyan venni az eddigi pusztába kiáltott fenntarthatósági tanácsokat? Milyen otthonról dolgozni a felesleges ingázás helyett? Milyen mozi helyett közösen streamelni egy filmet este a családdal? Milyen nem elmenni Milánóba, Madridba, Londonba egy fapados hétvégére, hanem inkább kibiciklizni Szentendrére sétálni egy jót, vagy elmenni a Pilisbe túrázni egyet a családdal? Wellness-központ helyett sátorozás? Plázázás helyett délutáni közös sütés-főzés otthon?

pxfuel2

A koronavírus terjedését gátolni hivatott kényszerintézkedések egy pillanatra az egész világon megszüntetik a hétköznapi rutin nyomását – a munkarutinét, az oktatási rutinét és a szórakozási rutinét egyaránt. Nagy kérdés, hogy ez a pillanat (praktikusan néhány hét, néhány hónap) elég lesz-e arra, hogy újragondoljuk, olyan jó volt-e nekünk a megszokott mókuskerékben korábban. És még nagyobb kérdés, hogy ha sokan úgy is döntenek majd, hogy nem volt jó és szívesen csinálnának másként dolgokat, lesz-e elég erejük ahhoz, hogy a nagy rendszereket (oktatás, hagyományok, vállalati kultúrák, megkövesedett gazdasági rutinok) vagy legalább saját helyüket a nagy rendszerekben sikerrel megváltoztassák.

De nem csak a hétköznapjainkat, a jövőnket is át- vagy újragondolhatjuk egy kicsit.

Ez a helyzet itt és most, ez a kényszer szülte átmeneti változás, belassulás lehetőség arra, hogy az igazi nagy problémánkkal, a Föld erőforrásainak túlhasználásával kapcsolatban is felmérjünk bizonyos lehetőségeket. Olyan érdekes válság ez, amelynek nincsenek felelősei, valószínűleg nyertesei se lesznek, így kiváló lehetőséget kaptunk arra, hogy mások hibáztatása, vádolása helyett tisztán csak a hatásokkal, a gyakorlati dolgokkal foglalkozhassunk.

Alig van repülő az égen. Megzuhant az olajfogyasztás. Belassult a világkereskedelem, megtorpant a kínai ipar. Átmenetileg kevesebb ipari alapanyag, alkatrész és fogyasztási cikk kerül a konténerhajókra, a kamionokra, vonatokra. Egy kicsit kevésbé fontos hír, hogy Tom Hanks elkapja-e a vírusfertőzést (elkapta), fontosabb viszont, hogy jól vannak-e a szülők, nagyszülők, gyerekek.

A boltokban még van az olasz répából, paradicsomból, de azért valahogy olyan fura érzés megfogni és a kosárba tenni a zacskót; hát nem tudnánk ezt itthon is megtermelni, hogy ne azon kelljen agyalni, ki és mikor fogta meg utoljára abban az országban, ami most karantén alá került? A Tesco, Spar, Lidl tömegében feltűnő maszkos arcokat nézve pedig eltűnődhetünk: nem lenne jobb, ha meglenne még az a sarki kis bolt, ahová csak a környékről jártak az emberek?

Persze kevés egy ilyen járvány ahhoz, hogy a globalizáció káros hatásait és a fenntarthatatlan túlfogyasztást eltörölje. De annyi haszna talán lehet, hogy néhányan eltűnődünk: mi lenne, ha a vírusveszély lecsengése után nem pont ugyanoda térnénk vissza, mint ahol megálltunk egy kicsit pihenni?

2020 / 03 / 12 / Rácz Tamás
Forrás: raketa.hu

Pierre Franckh: Az én történetem

írta Pierre Franckh

Tizenegy éves voltam, amikor érthetetlen dolog történt: elváltak a szüleim. Családunk kettészakadt, s mi édesanyámmal esseni nénikémhez költöztünk. Édesapámat ettől kezdve csak hébe-hóba láttam, így éppen kamaszkoromra maradtam férfi példakép nélkül.
Nem tudtam, nem is akartam megérteni, miért ad fel egyszerre minden reményt, miért nem akar tovább együtt élni két ember, akik valaha szerették egymást, örök hűséget fogadtak és sokáig közös jövőben bíztak. Pedig van két gyermekük, akik másra sem vágynak, mint hogy szüleik együtt maradjanak.
Az én szememben a szüleim összetartoztak. Ők azonban másként gondolták. Mi történt, hogy az egykori szeretet így megváltozott, s mostanra képtelenek akár egyetlen nappal tovább is együtt maradni?
Ez a kérdés nem hagyott többé nyugodni. Máig sem hagy. Miért olyan nehéz az embernek megőriznie a szerelmet?
Bennem nem alakult ki a családiasság érzése, ezért nagyon korán elköltöztem otthonról, és még az érettségim előtt megházasodtam. Végre családot akartam. Álmaim családját. De valódi példakép nélkül, kiegyensúlyozott családi viszonyok és használható minták híján nem voltam képes valódi, mély szeretetre. Ezt a szomorú tényt saját válásom is alátámasztotta. Biztonságra és meghittségre vágyva végül idegen karokban kerestem menedéket. A szex nyújtott ugyan némi vigaszt, de utána minden addiginál magányosabbnak és elveszettebbnek éreztem magam.

Photo by Bonnie Kittle on Unsplash

A valódi fordulatot azonban egy válságos helyzet hozta meg.
Szakmai sikereim közepette ráébredtem, hogy hiába minden szexuális kapcsolat, hatalom és hírnév, pénz és elismerés – az igazi boldogságtól mindez végtelenül messze van.
Az egyetlen reménysugarat ebben a helyzetben azt jelentette, hogy végre világosan felismertem ezt a tényt, és többé nem engedtem a siker csábításának. Megértettem, hogy nincs értelme küzdeni és ellenszegülni. Megadtam magam. Megadtam magam a sorsomnak, és azért könyörögtem, hogy végre megismerhessem a benne rejlő igazságot, amit az élet számomra tartogat. A lelkem mélyén biztosan tudtam, hogy az élet a dicsőségen és az önelégültségen kívül egyebet is nyújt még nekem. Meggyőződésem volt, hogy vár még rám ennél nagyobb feladat – az életemnek mélyebb értelmet kell nyernie. Világrajövetelemnek nem lehetett csupán annyi célja, hogy egy ideig elszórakozzam, azután meghaljak. Bármi legyen is ez a mélyebb értelem, kész voltam átélni. Kész voltam vállalni az igazi feladatomat.
Aztán megtörtént a csoda. Egy teljes odaadással elmondott imádság után hirtelen egy másik világ tárult fel előttem. Ezután egy időre teljesen magamba fordultam. Ebben egy berlini szerződés is segítségemre volt. Néhány hónapig csak esténként játszottam két órát a színházban, amúgy elzárkóztam a külvilágtól és meditáltam. Elképesztő, mit műveltem: lekapcsoltam a villanyt, a lakásból kihajítottam mindent, ami megzavarhatta volna a gondolataimat, csak gyümölcsön és vízen éltem, és az életem értelmén gondolkoztam, no meg azon, hogyan találhatnám meg az igazi szeretetet.
Mint később kiderült, esetemben ez a kettő szorosan összefüggött egymással.
Összeírtam, mi mindent várok az eljövendő kapcsolattól, és csalódottan kellett megállapítanom, hogy én bizony nem tudnék megfelelni a kívánságaimnak. Képtelen lettem volna mindazt nyújtani, amit mástól elvártam. Vagy azért, mert hiányzott belőlem, vagy mert nem voltam képes rá. Nem tanultam meg elengedni és feltétel nélkül átadni magam, és ami a legfontosabb: képtelen voltam egyvalaki mellett dönteni és kimondani, hogy rajta kívül az égvilágon senki sem kell, csakis ő, történjék bármi – mert mi van, ha rosszul döntök?
Ismét elfogott a kétség, ami folyton elzárta előlem az őszinte, mély szeretetet. De elegem volt már a tévutakból. Jól tudtam, hová vezetnek. Nem akartam többé körben járni:
valakit megszeretni – elválni, megszeretni – elválni, megszeretni – elválni, megszeretni
– elválni, megszeretni – elválni, megszeretni – elválni, megszeretni
– elválni … Mennyi szóismétlés, ugye?
Az életben még gyakrabban ismételgetjük ugyanezt. És mi történik a megszeretés és az elválás között? Ekkor vall kudarcot az ember.
Szóval, meguntam a félmegoldásokat. Nyújtani is akartam mindazt, amit elvártam.
Igen ám, de ha nem voltam rá képes? (Ide, legnagyobb meglepetésemre, meglehetően sok minden tartozott.) Nos, legalábbis készen akartam állni. Éreztem, hogy a vágyam erre hajt, de nem tudom, hogyan tovább, hiszen nincsen benne tapasztalatom. Mindenesetre megvolt bennem a hajlandóság, hogy megtanuljam és átéljem, bármekkora fájdalommal járjon is.
Amikor ezt eldöntöttem csodálatos dolog történt. Elmúlt a szorongásom. Nem kellett ezt vagy azt tennem, egyszerűen olyan lehettem, amilyen vagyok. Úgyis az történik, aminek történnie kell. Egyetlen tennivalóm maradt: mindig őszintének lenni. És becsületesnek.
Mindig mindent elmondani, nem titkolózni, nem alakoskodni, nem csalni, nem színlelni azt, ami nincs. nem hazudni, titkon összehasonlítgatni.
Az elmélet egyértelmű volt, de megvalósítható ez egyáltalán? És ami a legfontosabb: kivel.
A döntés mindenesetre megszületett. És mivel döntöttem, keresnem sem kellett tovább. Korábban ugyanis éppen a keresés miatt voltam örökké elégedetlen azzal, ami körülvett. Nem akartam tovább keresni. Kész voltam hagyni, hogy menjen minden a maga útján.
Ekkor ajándékozott meg a sors a lehető legnagyobb tanulsággal.
Önként vállalt remeteségemben kollégáim rábeszéltek, hogy legalább egyszer menjek el velük vacsorázni előadás után. Egykedvűen hagytam, hogy magukkal cipeljenek. Azon az estén új ismerősökre tettem szert, olyan dolgokról beszéltem, amelyekről még sohasem, és csodálkozva láttam, hogy beszélgetőtársaimat ez mélyen megérintette – azután ismét visszahúzódtam magányomba.
Három héttel később megszólalt a telefon. Egy nő keresett, akinek azon az estén megadtam a telefonszámomat. Erre emlékeztem, de arra már nem igazán, hogyan is nézett ki.
Vagyis … de: szőke volt, karcsú és nagy, vastag szemüveget viselt.
Telefonon is elbeszélgettünk röpke … négy órát. Végül indulnom kellett a színházba. Másnap megint beszéltünk, ezúttal hét órán keresztül. Mivel mindketten biztosak voltunk benne, hogy úgysem találkozunk, elmondtunk egymásnak mindent, kibeszéltük minden titkunkat, amelyeket valamiért csakis idegenekkel osztunk meg.
Csodálatos volt. Ez a nyíltság olyan őszinte és meghitt volt, amelyhez foghatót korábban sohasem tapasztaltam. Két lélek nyílt meg egymás előtt, megkapó őszinteséggel, a szokásos álcák nélkül, egymáshoz minden távolság ellenére is oly közel.
A harmadik éjszaka után, egy újabb hétórás beszélgetést követően, miközben odakint már pirkadt, olyan szorosnak éreztük kapcsolatunkat, hogy elhatároztuk: együtt töltjük a szabadságunkat. Szerelmes vakáció egy parányi szigeten. Mivel én minden este a berlini színházban játszottam, ő pedig Bonnban, nem találkozhattunk, maradt hát a telefonálás.
Másnap, egy újabb végigbeszélgetett éjszaka után, minthogy olyan jól megértettük egymást, úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, miután a szerződésünk lejár. Ő feladta a munkáját és a lakását. Képes volt őszinte odaadásra. Hat héten belül közös lakásba akartunk költözni. Az a néhány ismerősöm, akinek elmeséltem, mi történt, kötöznivaló bolondnak tartott.
Vajon valóban az voltam?
Szerintem nem volt ebben semmi kockázatos. Ha nem teszem próbára azt a meghitt összetartozást, amelyet ezzel a nővel éreztem, egy életen át szemrehányást tehetek magamnak, amiért a nagy szerelmet elszalasztottam.
,,De mi van, ha nem tetszik? Ha testileg nem illetek össze?” – kérdezték.
Akkor barátok leszünk. Hiszen mély, elszakíthatatlan lelki kötelék fűz össze minket. A feltétlen szeretet legfontosabb előfeltétele.
Eddig mindig máshonnan közelítettem. Először testi kapcsolatot létesítettem a nőkkel, és csak azután gondolkoztam el azon, hogy egyáltalán összeillünk-e. A sors most furcsamód rákényszerített, hogy ezúttal fordítva csináljam. Csak akkor kerülhetett sor a két ember találkozását megkoronázó testi egyesülésre, miután létrejött a lelki kötelék, és egyértelmű döntés született. De ne vágjunk az események elébe …
Hatheti várakozás, hat hétig tartó telefonálás következett: elmélyült beszélgetések, érzések, vágyak és persze félelmek megvitatása, mert mi van, ha a másik mégis meggondolja magát?
Most végre átélhettem, amire annyira vágytam: feltételek nélkül, az adok-kapok számontartása és titkok nélkül szerettem, teljesen átadva magamat. Önmagamat adtam, és ettől az érzéstől teljesen felszabadultam.
Hat hét múlva elérkezett a nagy pillanat. Teherautót béreltem, és elmentem Brémába, hogy elhozzam őt. Még ma is jól emlékszem, milyen boldogan ültem az autóban, hátul a bútoraival, oldalamon pedig a világ legcsodálatosabb asszonyával. Mélységesen átjárt ez az érzés, és átjár mind a mai napig. Még ma is olyan ajándéknak érzem őt, aki előtt bármikor szabad az Út.

12
Ennek immár tizenhárom éve. Azóta összeházasodtunk, és született egy kislányunk.
Átéltük a magunk válságait, amelyek minden kapcsolattal együtt járnak. Ez azonban egy cseppet sem tántorított el az elhatározásomtól. Ő az egyetlen nő az életemben, másra még gondolni sem voltam és vagyok hajlandó. Számomra nem létezik más. A beteljesüléshez odaadás kell. Az odaadás pedig nem osztogatható.
Gyakran megkérdezik, hogyan bírjuk a kísértést éppen mi, akik a nyilvánosság előtt állunk és a legcsinosabb nőkkel és férfiakkal lépünk fel, folyton úton, kitéve a vágyakozással teli, csábító éjszakáknak, egyedül a hotelszobákban.
Nos, a kísértés nem létezik. Ha az ember döntött, nincs többé kísértés. Ha az ember boldog, nem éri be egy szemernyivel sem kevesebbel.
Ez ilyen egyszerű.
Részlet Pierre Franckh:  A boldog szerelem aranyszabályai című könyvéből

A kéz

Minden a kezünkön megy át, mindent a kezünkkel adunk tovább. Mindenen, amihez hozzáérnek, nyomot hagynak, olyan lenyomatot, amelyet más nem, csak önök tudnak hagyni. Az, hogy az ujjlenyomat segítségével egy ember személyazonosságát meg lehet határozni, és hogy az egész emberiségen belül nincs két azonos ujjlenyomat, azt bizonyítja, hogy a kéz ki tudja fejezni az ember egyedi jellegzetességeit.

Mindaz, ami a kezükön átmegy – a fluidumaik, a kisugárzásuk miatt –, tartalmazza lényük kvintesszenciáját. Egy igazi médium, egy igazi tisztánlátó az önök által megérintett tárgyakból kiindulva képes ráérezni jó tulajdonságaikra, hibáikra, le tudja írni egészségi állapotukat, jelenlegi és korábbi életeik eseményeit.

pranicDistanthealing-e1527643538922

Tehát lenyomatokat hagynak minden tárgyon, amihez csak hozzáérnek. Ha valakinek egy tárgyat ajándékoznak, a tárggyal együtt saját magukból is adnak valamit, és ha nem élnek harmonikus életet, a tárgy továbbítja a negatív hullámokat, amelyekkel azt önök feltöltötték. Még abban az esetben is, ha az ajándék egy csodálatos és igen drága tárgy, semmi jót nem hoz annak, akinek odaajándékozzák. Ugyanis ahhoz, hogy valakivel jót tegyenek, nem elegendő pusztán az, hogy örömöt akarnak szerezni neki. Valakivel akkor tudnak jót tenni, ha nemcsak a szívünkben, hanem az értelmünkben és a fizikai testünkben is megvalósítják a jót az értelem, a szív és a test tiszta, fénnyel teli kisugárzásával. Máskülönben az fog történni, hogy valami jót adnak ugyan, de az a mérgező kisugárzásaikba lesz becsomagolva.

A kezünk olyan, mint az antenna, amely a bennünket körülvevő kozmikus óceán energiaáramlatait magához vonzza és befogadja. Ha nem nagyon tudjuk érzékelni az energiaáramlatokat, az azért van, mert a tudatosságunk máshol kóborol, vagy éppen alszik. A mágusok tudják, hogyan használják a kezüket, hogy energiát vegyenek fel és sugározzanak vele, tudják, hogyan tartsák vissza és irányítsák, hogyan fokozzák vagy éppen gyengítsék a különböző energiákat.

Az Ószövetségben megemlítik, hogy amikor Mózes háború idején felemelte a kezét, népe győzelmet aratott. Mózes ugyanis ismerte a kéz hatalmát, erőket sugárzott ki, és olyan entitásokat vonzott be, amelyek segítették a harcosokat. Amikor a harc elhúzódott, és Mózes kezdett elfáradni, férfiak siettek a segítségére, hogy tartsák a kezét.

Ha a kéz erejét fel lehet használni ellenségeskedések idején, akkor miért ne lehetne felhasználni arra is, hogy szeretetet és harmóniát teremtsünk vele? Amikor majd az emberek megint egymást fogják mészárolni, önök csak felemelik a kezüket, és a harcolók eldobják a fegyvereiket, és egymás nyakába borulnak. Nem akarnak majd harcolni többet, mert részesülnek azokból a jótékony energiahullámokból, amelyeket önök sugároznak feléjük.

Aki csupán csak annyit tud, hogy hogyan kell a kezét kinyújtania, hogy erőket vegyen fel vele, amelyeket aztán saját magára és másokra sugároz, hogy kezével harmóniát teremtsen, megtisztítson, gyógyítson és életre keltsen, Isten fiává lesz.

kéz

A kéz jelentősége a hétköznapi életben egyértelműen megmutatkozik, lévén hogy a kéz az emberek közötti kommunikáció eszköze. Amikor az emberek találkoznak egymással, vagy búcsút vesznek egymástól, mit is tesznek? Felemelik a kezüket, hogy integessenek, vagy kezet fognak. Ezért is kell nagyon ügyelnünk arra, hogy mit adunk tovább a kezünkkel. Egymás üdvözlése jó alkalom, hogy jót tegyünk egymással, hogy valamit adhassunk egymásnak.

Ha valaki nem tud adni, ezzel azt fejezi ki, hogy a lénye mennyire szegény és szánalomra méltó. Egy kézrázás, egy integetés sok embernek puszta konvenció, és az ilyen emberek jobban tennék, ha nem élnének ezekkel a gesztusokkal. Ha csak gépiesen üdvözöljük egymást, és közben távolságtartók, zárkózottak maradunk, akkor az egész dolog teljesen feleslegessé válik. Azonban a tudatos embereknek az üdvözlés egy rendkívüli jelentőséggel és hatékonysággal bíró cselekedet, amellyel bátorítani, vigasztalni lehet másokat, felvidíthatjuk őket, sok szeretetet adhatunk nekik. Az üdvözlés legyen igazi kommunikáció, legyen benne erő, legyen harmonikus és élettel teli.

De a kéz nemcsak az emberekkel, hanem a természettel való kapcsolatfelvétel eszköze is. Amikor egy igazi mágus reggel kinyitja az ajtaját, üdvözli az egész természetet, a fákat, az eget, a Napot. Felemeli a kezét, és köszönti az új napot és az egész teremtést. Megkérdezhetnék, hogy mindez mire jó. Nos, a reggel üdvözlése az élet forrásával kapcsol össze bennünket. A természet ugyanis azonnal válaszol. Amikor egy tó, egy hegy, egy erdő közelébe érek, üdvözlöm és megszólítom őket. Hányszor előfordul, hogy amikor reggel kimegyek a kertembe, üdvözlöm az egész természetet, a négy elem angyalait, a levegő, a föld, a víz és a tűz angyalait, akárcsak a gnómokat, a sellőket, a szilfeket és a szalamandrákat. És akkor látom, hogy dalolnak, táncra perdülnek és repesnek az örömtől. Megszólítom a fákat, a köveket, a szelet is: „Szervusztok! Szervusztok!” – köszöntöm őket.

Próbálják ki! Tegyenek önök is így, és azt fogják tapasztalni, hogy legbelül, a lényükben valami egyensúlyba, harmóniába kerül. Távozik önökből a sötétség, az értetlenség pusztán azért, mert sikerült rávenniük magukat, hogy üdvözöljék az élő természetet és az őt benépesítő teremtményeket. Azon a napon, amikor az egész természettel valódi kapcsolatot tudnak majd kialakítani, saját magukban fogják megtapasztalni az igazi élet áramlását.

A kéz egy mágikus eszköz. Mindaz, amit az emberek jelenleg a kezükkel tesznek, semmi ahhoz képest, amit meg tudnának tenni. Az ember a kezével érte el mindazt, amije van, és az egész jövője a kezében van. A kéz is egy élőlény, amelynek agya, idegrendszere, gyomra van. Igen, pontosan ugyanúgy, ahogy az egész világmindenség tükröződik testünk különböző szerveiben, a szerveink is tükröződnek a kezünkön. A kéz pontosan ugyanúgy viszonyul az egész testhez, mint ahogyan a test viszonyul a világmindenséghez.

 

Omraam Mikhaël Avanhov

Az emberi dilemma és a kiút (részlet)

Nagyon magas tudatszinttel rendelkező lények rendelkeznek olyan erővel, hogy egy egész bolygót megteremtsenek.
Az emberiség alacsonyabb tudatszinten van, ezért nem avatkozhat bele a Föld alapvető tervébe, azonban a kollektív tudatuk ereje képes bizonyos változtatásokat eredményezni, amely nyilvánvaló a társadalomban és a fizikai testükben.
toll
A jelenlegi korlátolt nyersanyagforrások, a társadalmi egyenlőtlenség és a fizikai betegségek nem részei az eredeti tervnek. Ezeket a kollektív tudat társteremtette meg abból adódóan, hogy az emberiség a dualitás tudatszintjére süllyedve arra az illúzióra alapozva kezdte használni a mentális és fizikai erejét, hogy elkülönült lények. Úgy kezdtek viselkedni, mint akinek mindent szabad, függetlenül a következményektől, ennek eredményeként mind a társadalmi, mind az egyéni tudat zárt rendszerré vált.
Ezt követően azonnal a termodinamika 2. főtétele lépett életbe, és ez idővel szegénységként és betegségekként manifesztálódott annak érdekében, hogy feltörje a zárt rendszert.
Ez vezet el oda, hogy az emberiség szabad akaratot kapott, de természetesen vannak olyanok, akik tagadják a szabad akarat tényét.
Ez azonban az elkülönülés illúziójának a velejárója, amely a következők alapján mérlegelhető:
Annak ténye, hogy az embereknek lehetőségük van arra, hogy tagadják a szabad akaratuk meglétét bizonyítja azt, hogy szabad akarattal rendelkeznek.
Ha az emberi gondolkozás az agy mechanikus folyamatának az eredménye lenne, akkor a szabad akarat nem lenne vita tárgya, lényegtelen dolog lenne.
Kik akarják azt, hogy a társadalom tagadja a szabad akarat létezését? Nyilvánvalóan azok, akik manipulálni akarják az embereket, akik a parancsokat vakon követő rabszolgákat akarnak belőlük csinálni. Ezek az emberek az uralkodó elit tagjai, akik azért akarnak az embereken uralkodni, hogy biztosíthassák a saját privilégiumaikat és hatalmukat.
Az ego szintén azt akarja, hogy az egyén tagadja a szabad akaratot, mivel a szabad akarat teszi lehetővé számára azt, hogy megszabadulhasson az ego illúziójától azzal, hogy jobb döntéseket hoz.
www.tvn.hu_ea961cdd0be61834c347c6e1eb01b6a3
Jézus, mit az összes többi igaz spirituális tanító, azért érkezett, hogy bemutassa: minden ember számára lehetséges az, hogy túllépjen az anyagi világ korlátain, és igazi szabadsághoz jusson.
Mindez a lehetőség adott számotokra itt a Földön, a fizikai testetekben.
Pontosan erről nem szeretné az uralkodó elit, hogy az emberek tudjanak, és elfogadják.  Ők azt akarják, hogy az emberek abban higgyenek, hogy az igazi szabadság csak a következő világban elérhető, és ezért vessék magukat az uralkodó elit hatalma alá itt a Földön.  Ez magyarázza azt a tényt, hogy miért vált minden vallás doktrínáktól merevvé, korlátozva ezzel az emberek szabadságát, a gondolkodásukat, az önazonosságukat, és a lehetőségeiket.  Az uralkodó elit mindent megtesz annak érdekében, hogy elnyomja az emberek valós képességeit, beleértve a spirituális és vallásos tanításokat is.  Képesek még a tudományt is megkérdőjelezhetetlen doktrínák hitrendszerévé alakítani annak érdekében, hogy elhitessék azt, hogy semmi sincs az anyagi világegyetemen túl.

Mostanra világossá vált, hogy létezik a szellemi lényeknek egy olyan csoportja, akik az emberiség szellemi tanítóiként szolgálnak.  A céljuk és küldetésük az, hogy hozzásegítsék az embereket ahhoz, hogy megszabadítsák magukat attól a mentális börtöntől, amelyet a saját egójuk, és számos uralkodó elit csoport hozott létre.  Ezek a tanítók megszabadultak az emberi korlátoktól, beleértve a betegségeket is, és az egyetlen céljuk az, hogy minden embert hozzásegítsenek ugyanennek a szabadságnak az elnyeréséhez.  De pontosan azért, mert ők a forrásukkal, és a világegyetem céljával egységbe kerültek, ezért tartják a végsőkig tiszteletben a szabad akaratot.  Az uralkodó elit manipulálja az embereket, de a szellemi tanítók ezt soha nem teszik.  Ha valaki visszautasítja a szellemi tanítóit, és a hagyományos vallási doktrínák alapján tagadja a létezésüket, akkor ők meghajolnak azok előtt a szabad akaratot tiszteletben tartva.

Azok számára azonban, akik hajlandóak a hagyományos elmedobozok mögé látni, a szellemi tanítók, felemelkedett mesterek készen állnak arra, hogy különböző módon felajánlják a segítségüket.