A kéz

Minden a kezünkön megy át, mindent a kezünkkel adunk tovább. Mindenen, amihez hozzáérnek, nyomot hagynak, olyan lenyomatot, amelyet más nem, csak önök tudnak hagyni. Az, hogy az ujjlenyomat segítségével egy ember személyazonosságát meg lehet határozni, és hogy az egész emberiségen belül nincs két azonos ujjlenyomat, azt bizonyítja, hogy a kéz ki tudja fejezni az ember egyedi jellegzetességeit.

Mindaz, ami a kezükön átmegy – a fluidumaik, a kisugárzásuk miatt –, tartalmazza lényük kvintesszenciáját. Egy igazi médium, egy igazi tisztánlátó az önök által megérintett tárgyakból kiindulva képes ráérezni jó tulajdonságaikra, hibáikra, le tudja írni egészségi állapotukat, jelenlegi és korábbi életeik eseményeit.

pranicDistanthealing-e1527643538922

Tehát lenyomatokat hagynak minden tárgyon, amihez csak hozzáérnek. Ha valakinek egy tárgyat ajándékoznak, a tárggyal együtt saját magukból is adnak valamit, és ha nem élnek harmonikus életet, a tárgy továbbítja a negatív hullámokat, amelyekkel azt önök feltöltötték. Még abban az esetben is, ha az ajándék egy csodálatos és igen drága tárgy, semmi jót nem hoz annak, akinek odaajándékozzák. Ugyanis ahhoz, hogy valakivel jót tegyenek, nem elegendő pusztán az, hogy örömöt akarnak szerezni neki. Valakivel akkor tudnak jót tenni, ha nemcsak a szívünkben, hanem az értelmünkben és a fizikai testünkben is megvalósítják a jót az értelem, a szív és a test tiszta, fénnyel teli kisugárzásával. Máskülönben az fog történni, hogy valami jót adnak ugyan, de az a mérgező kisugárzásaikba lesz becsomagolva.

A kezünk olyan, mint az antenna, amely a bennünket körülvevő kozmikus óceán energiaáramlatait magához vonzza és befogadja. Ha nem nagyon tudjuk érzékelni az energiaáramlatokat, az azért van, mert a tudatosságunk máshol kóborol, vagy éppen alszik. A mágusok tudják, hogyan használják a kezüket, hogy energiát vegyenek fel és sugározzanak vele, tudják, hogyan tartsák vissza és irányítsák, hogyan fokozzák vagy éppen gyengítsék a különböző energiákat.

Az Ószövetségben megemlítik, hogy amikor Mózes háború idején felemelte a kezét, népe győzelmet aratott. Mózes ugyanis ismerte a kéz hatalmát, erőket sugárzott ki, és olyan entitásokat vonzott be, amelyek segítették a harcosokat. Amikor a harc elhúzódott, és Mózes kezdett elfáradni, férfiak siettek a segítségére, hogy tartsák a kezét.

Ha a kéz erejét fel lehet használni ellenségeskedések idején, akkor miért ne lehetne felhasználni arra is, hogy szeretetet és harmóniát teremtsünk vele? Amikor majd az emberek megint egymást fogják mészárolni, önök csak felemelik a kezüket, és a harcolók eldobják a fegyvereiket, és egymás nyakába borulnak. Nem akarnak majd harcolni többet, mert részesülnek azokból a jótékony energiahullámokból, amelyeket önök sugároznak feléjük.

Aki csupán csak annyit tud, hogy hogyan kell a kezét kinyújtania, hogy erőket vegyen fel vele, amelyeket aztán saját magára és másokra sugároz, hogy kezével harmóniát teremtsen, megtisztítson, gyógyítson és életre keltsen, Isten fiává lesz.

kéz

A kéz jelentősége a hétköznapi életben egyértelműen megmutatkozik, lévén hogy a kéz az emberek közötti kommunikáció eszköze. Amikor az emberek találkoznak egymással, vagy búcsút vesznek egymástól, mit is tesznek? Felemelik a kezüket, hogy integessenek, vagy kezet fognak. Ezért is kell nagyon ügyelnünk arra, hogy mit adunk tovább a kezünkkel. Egymás üdvözlése jó alkalom, hogy jót tegyünk egymással, hogy valamit adhassunk egymásnak.

Ha valaki nem tud adni, ezzel azt fejezi ki, hogy a lénye mennyire szegény és szánalomra méltó. Egy kézrázás, egy integetés sok embernek puszta konvenció, és az ilyen emberek jobban tennék, ha nem élnének ezekkel a gesztusokkal. Ha csak gépiesen üdvözöljük egymást, és közben távolságtartók, zárkózottak maradunk, akkor az egész dolog teljesen feleslegessé válik. Azonban a tudatos embereknek az üdvözlés egy rendkívüli jelentőséggel és hatékonysággal bíró cselekedet, amellyel bátorítani, vigasztalni lehet másokat, felvidíthatjuk őket, sok szeretetet adhatunk nekik. Az üdvözlés legyen igazi kommunikáció, legyen benne erő, legyen harmonikus és élettel teli.

De a kéz nemcsak az emberekkel, hanem a természettel való kapcsolatfelvétel eszköze is. Amikor egy igazi mágus reggel kinyitja az ajtaját, üdvözli az egész természetet, a fákat, az eget, a Napot. Felemeli a kezét, és köszönti az új napot és az egész teremtést. Megkérdezhetnék, hogy mindez mire jó. Nos, a reggel üdvözlése az élet forrásával kapcsol össze bennünket. A természet ugyanis azonnal válaszol. Amikor egy tó, egy hegy, egy erdő közelébe érek, üdvözlöm és megszólítom őket. Hányszor előfordul, hogy amikor reggel kimegyek a kertembe, üdvözlöm az egész természetet, a négy elem angyalait, a levegő, a föld, a víz és a tűz angyalait, akárcsak a gnómokat, a sellőket, a szilfeket és a szalamandrákat. És akkor látom, hogy dalolnak, táncra perdülnek és repesnek az örömtől. Megszólítom a fákat, a köveket, a szelet is: „Szervusztok! Szervusztok!” – köszöntöm őket.

Próbálják ki! Tegyenek önök is így, és azt fogják tapasztalni, hogy legbelül, a lényükben valami egyensúlyba, harmóniába kerül. Távozik önökből a sötétség, az értetlenség pusztán azért, mert sikerült rávenniük magukat, hogy üdvözöljék az élő természetet és az őt benépesítő teremtményeket. Azon a napon, amikor az egész természettel valódi kapcsolatot tudnak majd kialakítani, saját magukban fogják megtapasztalni az igazi élet áramlását.

A kéz egy mágikus eszköz. Mindaz, amit az emberek jelenleg a kezükkel tesznek, semmi ahhoz képest, amit meg tudnának tenni. Az ember a kezével érte el mindazt, amije van, és az egész jövője a kezében van. A kéz is egy élőlény, amelynek agya, idegrendszere, gyomra van. Igen, pontosan ugyanúgy, ahogy az egész világmindenség tükröződik testünk különböző szerveiben, a szerveink is tükröződnek a kezünkön. A kéz pontosan ugyanúgy viszonyul az egész testhez, mint ahogyan a test viszonyul a világmindenséghez.

 

Omraam Mikhaël Avanhov

Az emberi dilemma és a kiút (részlet)

Nagyon magas tudatszinttel rendelkező lények rendelkeznek olyan erővel, hogy egy egész bolygót megteremtsenek.
Az emberiség alacsonyabb tudatszinten van, ezért nem avatkozhat bele a Föld alapvető tervébe, azonban a kollektív tudatuk ereje képes bizonyos változtatásokat eredményezni, amely nyilvánvaló a társadalomban és a fizikai testükben.
toll
A jelenlegi korlátolt nyersanyagforrások, a társadalmi egyenlőtlenség és a fizikai betegségek nem részei az eredeti tervnek. Ezeket a kollektív tudat társteremtette meg abból adódóan, hogy az emberiség a dualitás tudatszintjére süllyedve arra az illúzióra alapozva kezdte használni a mentális és fizikai erejét, hogy elkülönült lények. Úgy kezdtek viselkedni, mint akinek mindent szabad, függetlenül a következményektől, ennek eredményeként mind a társadalmi, mind az egyéni tudat zárt rendszerré vált.
Ezt követően azonnal a termodinamika 2. főtétele lépett életbe, és ez idővel szegénységként és betegségekként manifesztálódott annak érdekében, hogy feltörje a zárt rendszert.
Ez vezet el oda, hogy az emberiség szabad akaratot kapott, de természetesen vannak olyanok, akik tagadják a szabad akarat tényét.
Ez azonban az elkülönülés illúziójának a velejárója, amely a következők alapján mérlegelhető:
Annak ténye, hogy az embereknek lehetőségük van arra, hogy tagadják a szabad akaratuk meglétét bizonyítja azt, hogy szabad akarattal rendelkeznek.
Ha az emberi gondolkozás az agy mechanikus folyamatának az eredménye lenne, akkor a szabad akarat nem lenne vita tárgya, lényegtelen dolog lenne.
Kik akarják azt, hogy a társadalom tagadja a szabad akarat létezését? Nyilvánvalóan azok, akik manipulálni akarják az embereket, akik a parancsokat vakon követő rabszolgákat akarnak belőlük csinálni. Ezek az emberek az uralkodó elit tagjai, akik azért akarnak az embereken uralkodni, hogy biztosíthassák a saját privilégiumaikat és hatalmukat.
Az ego szintén azt akarja, hogy az egyén tagadja a szabad akaratot, mivel a szabad akarat teszi lehetővé számára azt, hogy megszabadulhasson az ego illúziójától azzal, hogy jobb döntéseket hoz.
www.tvn.hu_ea961cdd0be61834c347c6e1eb01b6a3
Jézus, mit az összes többi igaz spirituális tanító, azért érkezett, hogy bemutassa: minden ember számára lehetséges az, hogy túllépjen az anyagi világ korlátain, és igazi szabadsághoz jusson.
Mindez a lehetőség adott számotokra itt a Földön, a fizikai testetekben.
Pontosan erről nem szeretné az uralkodó elit, hogy az emberek tudjanak, és elfogadják.  Ők azt akarják, hogy az emberek abban higgyenek, hogy az igazi szabadság csak a következő világban elérhető, és ezért vessék magukat az uralkodó elit hatalma alá itt a Földön.  Ez magyarázza azt a tényt, hogy miért vált minden vallás doktrínáktól merevvé, korlátozva ezzel az emberek szabadságát, a gondolkodásukat, az önazonosságukat, és a lehetőségeiket.  Az uralkodó elit mindent megtesz annak érdekében, hogy elnyomja az emberek valós képességeit, beleértve a spirituális és vallásos tanításokat is.  Képesek még a tudományt is megkérdőjelezhetetlen doktrínák hitrendszerévé alakítani annak érdekében, hogy elhitessék azt, hogy semmi sincs az anyagi világegyetemen túl.

Mostanra világossá vált, hogy létezik a szellemi lényeknek egy olyan csoportja, akik az emberiség szellemi tanítóiként szolgálnak.  A céljuk és küldetésük az, hogy hozzásegítsék az embereket ahhoz, hogy megszabadítsák magukat attól a mentális börtöntől, amelyet a saját egójuk, és számos uralkodó elit csoport hozott létre.  Ezek a tanítók megszabadultak az emberi korlátoktól, beleértve a betegségeket is, és az egyetlen céljuk az, hogy minden embert hozzásegítsenek ugyanennek a szabadságnak az elnyeréséhez.  De pontosan azért, mert ők a forrásukkal, és a világegyetem céljával egységbe kerültek, ezért tartják a végsőkig tiszteletben a szabad akaratot.  Az uralkodó elit manipulálja az embereket, de a szellemi tanítók ezt soha nem teszik.  Ha valaki visszautasítja a szellemi tanítóit, és a hagyományos vallási doktrínák alapján tagadja a létezésüket, akkor ők meghajolnak azok előtt a szabad akaratot tiszteletben tartva.

Azok számára azonban, akik hajlandóak a hagyományos elmedobozok mögé látni, a szellemi tanítók, felemelkedett mesterek készen állnak arra, hogy különböző módon felajánlják a segítségüket.

A BÖRTÖNFALAK

Szegény, reszkető, gyáva, támolygó emberek! Ti illúzióitok, bűneitek, tévelygéseitek, vágyaitok falai között sínylődő rabmadarak! Milyen mohón kaptok egy kis időleges, aktuális megnyugvás, egy kis jólét, egy kis siker – a nektek kijáró rabkenyér-adag után, egy kis anyagi öröm, élvezet után. Mi ez a szomjazónak? Egy korty víz csupán, amely a szomjúságot még csak fokozza. Mennyi hajsza ezért az egy korty vízért, az elsuhanó örömökért, az élvezetekért, amelyek születésük pillanatában már meg is halnak.
Ilyen dőre kapkodásra, meddő ismétlésekre vállalkoztok szüntelen és szenvtelenül belenyugodtok a végeláthatatlan rabságba, amelyben a halál mindannyiszor csak egy-egy más cellába helyez át benneteket. Mit gondoltok? Nem volna-e érdemes azon fáradoznotok, hogy kiszabaduljatok börtönötökből? De hogyan, amikor fogalmatok sincsen arról, hogy rabságban vagytok, hogy mi történik körülöttetek és bennetek?

ghost-3674079_960_720-Pixabay

Pixabay

Az első dolog tehát az volna, hogy ezekről tudomást szerezzetek. – Nos hát, csak figyeljétek meg, mint ütköztök bele minduntalan börtönötök falaiba és jegyezzétek fel gondosan, amit tapasztaltok.
Csak figyeljétek meg magatokat tárgyilagosan és ne féljetek – nem kell azért messzire eltávoznotok kedvenc foglalkozástok színhelyétől, – a szórakozástól, vágyakozástól, tülekedéstől, – nem kell érte elhanyagolnotok becsvágyatokat sem, nem kell időt rabolnotok munkátoktól, küzdelmeitektől, kötelességeitektől… ellenkezőleg – ezekben benne – a lüktetésekben, az akarásokban, a tespedésben, szenvedésben, szóval életetek minden megnyilvánulásában tekintsetek magatokba!

Kell, hogy egyszer végre érdemlegesen foglalkozzatok magatokkal, hogy észleljétek mindazt, ami veletek történik, hogy való tudatára ébredjetek annak az állapotnak, amelyben vagytok; az állapoton keresztül pedig megítélhetitek a helyzetet is, amelyben éltek. Ismétlem az állapoton keresztül, mert sohasem a helyzetben van a hiba, hanem mindig az emberben, illetve a lélekben, amely a helyzetet megteremtette.

Legelsősorban a konvenciókban (társadalmi szokásokban) figyeljétek meg magatokat! Mennyi gyötrődést okoz nektek a társadalmi „illik, nem illik” kérdés! Mennyit áldoztok a „mit szólnak hozzá az emberek” – elvéért! Mindegy, hogy gazdagok vagytok, vagy szegények, hogy magas, vagy alantas pozíciót töltötök be. A konvenció, a gőg és hiúság éppúgy megvan az utcaseprűben, mint a társadalmi csúcson élőben. Mindenkinek van – több-kevesebb – olyan ismerőse, aki előtt másnak akar látszani, mint amilyen, akitől éppen ezért nem cselekedhet, – nem élhet úgy, ahogyan szíve szerint szeretne, vagy még inkább, ahogy saját magának jó volna.

Mi más ez, mint egy fal, amelybe minden pillanatban, lelketek legkisebb kiterjeszkedési indításában beleütköztök. Ezen az ismertetésen elindulva könnyen kitapogathatjátok a falat, hogy meggyőződjetek a létezéséről és azután ne álljatok meg előtte tehetetlenül, de ne is lármázzatok, ne vádoljátok a társadalmat azzal, hogy ő építette mindenféle törvényekből, megszokásokból, elzárva előletek a szabad akarások lehetőségeit.
Szó sincs róla, – ez a ti saját alkotásotok, nem járult hozzá senki semmivel és nem is vehet el belőle senki semmit. Ezt a falat az ember csak saját maga bonthatja le – zajtalanul – még a szomszédját, legközelebbi hozzátartozóját sem háborgatva, – annál is inkább…, mert ez a fal… – nincs. Ez a fal csak illúzió, amelyet az ébredő lélek egy szemrebbenése leomlaszt, a szabadságra vágyakozó egyetlen lehelettel elfújhat. Tehát csak addig állhat fenn, csak addig létező valóság, ameddig ő maga annak tartja. Persze az eltakarítás sorrendjében nem ez a fal az első.

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesanyjának intuitív médiumitása révén jött létre.

Grandpierre Atilla: Mindennap elölről kezdem az egész életemet

Nem tudom ki hogy van vele. Én nagyra becsülöm Grandpierre Atillát sokoldalúsága, műveltsége, nyitottsága miatt. Kevés olyan tudóst ismerek, aki el mer menni a látható világon túlra kutakodni. És hasonlóan azokhoz a tudósokhoz / művészekhez, akik koruk “első fecskéi”, sokan megmosolyogják.
Hát nekem pont ezért is szimpatikus…
Ez az interjú a Vasárnap Reggel című lapban jelent meg. Én a Tolna megyei hírportálról, a teol.hu-ról hoztam, főleg azért, hogy kényelmesen, reklámmentesen olvashassátok. Érdekes gondolatok hangzanak el az intuícióval és az egységlátással kapcsolatban, amit Atilla egészlátásnak nevez, és nem csak.
~
foto: Kallus György
Jegyez egy, az édesapjával, Grandpierre K. Endrével közös könyvet, az Atilla és a hunokat, amit az ő halála után fejezett be. Hogyan talált rá az édes­apja örökségére?
Édesapám ezt a könyvet élete egyik fő művének szánta, sokat mesélt róla, de egy kisebb betegség miatt kórházba került. A kórházban egy orvosi hiba tragikus következménnyel járt, édesapám meghalt. Másnap kaptam egy telefont, édesapámat keresték otthon egész nap, de nem érték el. Szerették volna felkérni, hogy írjon Atilláról és a hunokról egy 50 oldalas tanulmányt, és tőlem is kérnek egy 50 oldalas írást Atilláról. Szinte hihetetlen volt számomra. Édesapám évtizedek óta ezt a művet szánta élete fő művének, és most, halála másnapján reggel óta csörög nála a telefon, meg akarják rendelni tőle élete fő művét, illetve egy erről szóló nagy tanulmányt! Úgy éreztem, ez egyértelműen azt jelzi, édesapám tovább él egy másfajta létmódban, és ezt a megoldást találta szándéka megvalósulására. Ráadásul, a helyzet ismeretében most már mindkettőnk munkáját tőlem rendelték meg. Nem mondhattam erre nemet, elvállaltam, és megírtam a 100 oldalas tanulmányt. Szerencsére sok mindent tudtam édesapám terveiről, sőt, rendelkezésemre állt a tízezer oldalnyi jegyzete. Írás közben végig azt éreztem, hogy édesapám segít. Ehhez persze az egész kérdéskört át kellett tekintenem, és ez lehetővé tette, hogy a 100 oldalas tanulmány után megszülessen édesapám fő műve, az Atilla és a hunok, alcíme: A szkíta–hun–magyar folytonosság. Érezhető a könyvön a rendkívüli ihletettség, a mai napig nagyon keresik.
Erősek az intuíciói?
Édesapám is sokra tartotta belső sugallatainkat, a megérzéseket, az ösztöneinkben rejlő egészlátást, a világ egészének ösztönös érzékelését, amit idegen szóval intuíciónak neveznek.
Lényünk legalapvetőbb tartományai a világegészben gyökereznek. Lényünk rendkívül mélyreható, annyira, hogy éber tudatunknak kifejezetten nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy jó kapcsolatban állhasson a mélyben rejlő egészlátásunkkal. Amíg éber tudatunkról nem gondoljuk, hogy egyedül ő képvisel bennünket, addig jobban megvan ez a jó kapcsolat érzésvilágunk mélyebb rétegeivel. A gyermeki ösztönösség például rendkívül erős, s így a kíváncsiság, a képzelet, az egészlátás is. Az egészlátás nem valami valóságtól elrugaszkodott ezoterikus képesség, hiszen minden élőlény rendelkezik életképességgel, tehát, képes a valóságnak megfelelően viselkedni. Ezt a képességet józan észnek nevezzük. A józan ész a helyzet egészének lényegében helyes megítélésén, az egészlátáson alapszik. Nemrég Iain McGilchkrist, az elismert idegtudós felhívta a figyelmet arra a rendkívül jelentős tényre, hogy jobb és bal agyféltekénk gyökeresen eltérő módon látja a világot. A bal félteke a részletekre és a már ismertre, a jobb az egészre, a teljeskörűre, az újra és a váratlanra irányul.

Grandpierre Atilla öt éves kora óta tudatosan készült a csillagászati pályára Fotó: Kallus György
Röviden, a bal félteke a részlátást, a jobb az egészlátást képviseli. Természet szerint mindenkinek van jobb féltekéje is, és így képes az egészlátásra. Manapság azért tűnik az egészlátás, az intuíció szokatlannak, különlegesnek, mintha csak egyes embereknél bukkanna fel nagy ritkán, mert korunkban, különösen az elmúlt 200 évben a jobb félteke tevékenysége alárendelődött a bal féltekéének. Pedig McGilchkrist szerint a kiegyensúlyozott agytevékenységben a jobb félteke tölti be a mester, a bal félteke a segéd szerepét. Nem csoda, hogy a pályaválasztásom is eszerint alakult.

Ötéves koromban kijelentettem, hogy csillagász leszek. Erre megkérdezték a családtagjaim: de miért? Szinte azonnal rávágtam, hogy mert nekem a Nappal kell foglalkoznom.

Később ezt elfelejtettem, de amikor a földi jégkorszakok eredetét egy amerikai professzor az én napfizikai kutatásaim alapján dolgozta ki, és ez az elmélet beigazolódott, bátyám megjegyezte: már öt éves korodban megmondtad, hogy a Nappal kell foglalkoznod, és tessék, igazad is volt!
Csillagászként mit tart a legnagyobb eredményének?
A földi jégkorszakok eredetének mai legjobb elmélete a Nap magjának periodikus melegedésével és hűlésével magyarázható a legjobban. Sokan ezt tekintik a legnagyobb eredményemnek, hiszen ez egy kisebb tudományos világszenzációnak számított. Én azonban tovább kutattam a naptevékenység okozati láncát, keresve a legalapvetőbb okokat, és ezeket a biológiai okokban találtam meg. A fizikai okokról ugyanis bebizonyosodott, hogy nem elegendőek ahhoz, hogy a Nap mágneses terének változásait a fizikai alapon várhatóhoz képest milliárdszorosan felgyorsítsák, és még kevésbé képesek arra, hogy ezeket a változásokat következetesen és szervezetten a fizikai­állapot-jelzők kiegyenlítődése helyett ezeknek a különbségeknek a folyamatos újratermelése felé irányítsák.
Mit tisztel a legjobban az édesapja hagyatékában?
Talán az értelem rendkívüli jelentőségének felismerését. Kiskorom óta úgy nevelt, hogy felfedezzem az értelem teljes jelentőségét.

Az értelem természetadta kincs. A természet pedig rendkívüli, egyetemes értelemmel bír, és ez az egyetemes értelem mindent áthat.

Elképesztően és lelkesítően, rendkívül felvillanyozóan magyarázott. A mai világ az értelmet és a logikát leértékelte. Édesapám felfedezte, hogy a logika sokkal több, mint ahogy számon tartják, ő rendkívüli módon tudott élni a logika erejével. Híres volt arról, hogy vaslogikája van. A logikát mágikus erejűnek tartotta.
Mi az a mágikus logika?
Felismerte, hogy az értelemnek és az érzésnek együtt kell működnie az egészlátással, az intuícióval. Ez a valóság logikája. Ahhoz, hogy helytálló képet alkothassunk a valóságról, bele kell helyezkednünk a valóságba, a másik ember, lény, tárgy helyzetébe, vele együtt kell gondolkodni és együtt kell érezni, mert akkor derülhet ki, mi az igazság.
A beszélgetésünk elején említett könyvben az Atilla egy t-vel és két l betűvel van írva, a saját nevét is e szerint változtatta meg. Miért?
Nem véletlen, hogy ezt így mondjuk, sőt, a törökök is így mondják, egy t-vel és két l-lel.
Amikor megtudtam, hogy egy Atilla korából származó görög pénzérmén is így írják, rájöttem, hogy a keleti, sőt, a görögkeleti kultúrkörhöz tartozó népek is megőrizték az eredeti kiejtés- és írásmódot, de a latin kultúrkörben más a helyzet, mert a magányos t betű után következő i betű megváltoztatná a kiejtést Acílára, ahogy Atilla római kortársának, Aetiusnak a nevét is Éciuszként kell kiejteni. Ezért kellett a latin kultúrkörben megkettőzni az első t betűt, s ezzel járt együtt a kettős l betű magányos l betűvé válása, s ezzel az Attila írásmód, hiszen latin nyelvterületen az Atilla nevet Acílaként kellene kiejteni.

A kutató minden nap többet szeretne tenni az élet felemeléséért, a teljes egészségért Fotó: Kallus György
Az Élő Világegyetem című könyvében a közgondolkodást megváltoztató kérdéseket feszeget. Miért érezte ezt fontosnak?
Édesapám hívta fel a figyelmem arra is, hogy a Világegyetem él, és tőle kaptam 17 évesen Bauer Ervin „Elméleti biológia” című könyvét. Ebben nagy meglepetéssel olvastam, hogy az életnek éppúgy van saját törvénye, mint az élettelen anyagnak, és ez a törvény éppen azt jelenti, hogy minden élőlény minden pillanatban a fizikailag várhatóhoz képest pontosan ellenkező irányban mozgósítja energiáit. A fizikai törvények a bomlás felé vezetnék a fehérjéket, az élettörvények viszont legyőzik a bomlás erőit és az élet felépítése felé, felfelé vezetnek, a magasabb szintű szervezettség felé. Bauer Ervin az élet egyetemes alapelvét így fogalmazta meg: „Az élő és csakis az élő rendszerek soha sincsenek egyensúlyban és szabadenergia tartalmuk terhére állandóan munkát végeznek annak az egyensúlynak a beállta ellenében, amelynek az adott külső feltételek mellett a fizikai és kémiai törvények értelmében létre kellene jönnie.” Más szóval, minden élőlény minden pillanatban minden energiáját befekteti, hogy minél távolabb kerüljön a halált jelentő fizikai egyensúlytól. A haláltól való távolságot energiában mérve életenergiának nevezhetjük. Rájöttem, az életnek van egy saját természettörvénye, és mivel a természettörvény örök, nem lehet őket legyőzni, az emberben élő örök erők fognak győzni.

Az élet törvénye felemelő törvény, arra ösztönöz minden élőlényt, hogy a lehető legmagasabb, legjobb szervezettségű szinten éljük az életünket mind fizikai, mind lelki és szellemi egészségünkre, erőnlétünkre és teljes életminőségünkre vonatkozóan.

Lényünk legmélyén belső sugallataink az örök törvényekből, a Mindenséget éltető örök természettörvényekből fakadnak.

Addig élünk igazán, amíg belső sugallataink alapján élünk.

Ezeket a gondolatokat azóta is minden nap szem előtt tartom, és mozgósítom legjobb képességeimet, hogy minden napommal minél többet tehessek az élet felemeléséért, a teljes egészségért, azért, hogy minél nagyszerűbb lehessen itt a Földön is az élet.
Az életerő a zenéjéből is átjön. Az új album címe is utal erre: Életzuhatag.

Örök értékű érzéseket kell beindítani, és erre a zene a legalkalmasabb. Olyan zenét szeretnék játszani, ami örök érvényű, ami száz vagy ezer év múlva is ugyanolyan erősen ragyog. A VHK életében, 2016-ban elindítottam az újjá­születésünket, megújulá­sunkat. Azt kértem a csapattól, hogy mindenki mondja el, hogy mit lát jónak és rossznak a zenekar életében, mit kellene jobban csinálni, és hogy egyáltalán mi az az erő, indíttatás, amiért itt van. Mindenki közreműködött, beindult a megújulás.

Ez egy több évig tartó folyamat volt, de valóban

megújult az együttes, sorra születtek a nagyszerű zenék, és ezek után döntöttünk az új album mellett.

A felkészülési időszak után létrehoztunk egy alkotótábort. Beköltöztünk a stúdióba, és három napig éjjel-nappal ott voltunk. Itt újabb nagyszerű zenék születtek, sőt, ez a lemezfelvétel három napja alatt is folytatódott, valósággal zuhogtak ránk a jobbnál jobb zenék az égből. Ebből született a lemez címe.

Grandpierre Attila énekel az egykori Vágtázó Halottkémek zenekar tagjaiból alakult Vágtázó Életerõ – VHK együttes koncertjén a Mátrafüred-Sástón megrendezett Fekete Zaj Fesztiválon Fotó: Mohai Balázs / MTI
A vágtázó életerőt képviseli saját maga is. Honnan van ez a belső tűz?
Hadat üzentem a tunyaságnak. Szem előtt tartva az élet mozgósító erejét, és lelkesedve azért, hogy az élet mindenkiben teljes lánggal égjen és az égig érjen, elhatároztam, hogy nem várom a sült galambot, hanem ehhez cselekvően hozzájárulok minden áldott nap. Minden reggel ébredés után kihirdetem magamban ezt a két szót teljes erőmmel: életemet fölemelem.

Fotó: grandpierre.hu
Így állok neki minden napnak.

Eltökélten törekszem, hogy felfedezzem az élet kínálta legjobb lehetőségeket, és meg is valósítsam őket, az életem, a családom, a hazám, az emberiség, bolygónk és minden élet javára.

Felismertem: akkor élem az életem igazán, ha mindennap mindent megteszek az élet felemeléséért, ha mindennap fejlődök, ha mindennap felülmúlom magam, és ennél nincs jobb érzés. Cselekvő módon alakítom az életem. Ébredés után reggeli torna, új elhatározások, zuhany, reggeli, és ezzel már fel is tornáztam magam arra a szintre, hogy az előttem álló 24 óra legjobb lehetőségeit képes legyek felfogni és valóra váltani.

Arra törekszem, hogy minden­nap tiszta lappal induljak, hogy átlássam az életem teljét, hogy felismerjem, mit kell ma tennem ahhoz, hogy 20 vagy 50 év múlva visszatekintve azt mondhassam: ennél jobbat szinte nem is tehettem volna.

Ha minden napom így alakul, akkor jó irányban halad az életem.
Legújabb könyve, az Ősi Magyarország, amelyben fény derül arra, hogy a székely magyarság Kárpát-medencei őshazája mellett létezett egy átfogóbb összefüggésrendszerű „második őshazánk”, a sztyeppénél jóval nagyobb körzetre kiterjedő eurázsiai puszta, az Ősi Magyarország, keleti népeink és testvérnépeink hazája. Sok szakértővel lektoráltatta. Ennek mi volt az oka?
Tomaji Attila barátom javasolta azzal, hogy ez a könyv akkor lesz igazán fajsúlyos és akkor tud majd bekerülni a tudomány főáramába, ha a tíz különböző szaktudomány, a természetföldrajz, a fémművesség története, az embertan, a genetika, a régészet, a vallástörténelem, a népzenekutatás, a népmese­kutatás, a történeti nyelvészet és a rokon népek történelmi emlékezetére vonatkozó legújabb eredményeket, és az őstörténelem kulcsát megadó átfogó tudomány eredményeit összefoglaló egyes fejezeteket az illető tudományág legjobb szakértői lektorálják. A lektorok által hitelesített fejezetek sokkal többet nyomnak majd a latban, mintha csak egy csillagász munkájának tekintenék őket.
Fotó: grandpierre.hu
A könyv megírásakor felismertem, hogy csak akkor kaphatunk őstörténelmünkről a jövőben hosszú távon helytálló képet – amit nem fognak felülírni a későbbi eredmények –, ha módszeresen a legalapvetőbb kérdésekre keressük a választ, mégpedig a lehető legszélesebb körűen, vagyis legalább tíz szaktudomány eredményeit figyelembe véve.

A magyarság őstörténetének kutatása óriási felelősséggel jár a jövő nemzedékekre vonatkozóan is.

A lektorálás nagyon sokat segített az ember munkájában óhatatlanul mindig előforduló hibák, tévedések, hiányosságok kiküszöbölésében is. Őstörténelmünk teljes körű megvilágításához nem elegendő önmagában a nyelvtudomány vagy a genetika, sőt, még együttvéve sem.

A vakok országában az elefántot sokuknak meg kell tapogatni ahhoz, hogy a körvonalai kirajzolódjanak.

Az őstörténelem a történelem társtudományainak összefüggéseiben rejlik. A legizgalmasabb az egészben, hogy e 11 tudomány eredményei, ahogy az összegző térképeken világosan látható, lényegében egybevágnak, egymást erősítik. A legalapvetőbb kérdésekre megalapozott választ adó 11 tudomány egymástól függetlenül nyert eredményei­nek lényegi egyezése pedig nem lehet véletlen. Ez perdöntő, csak ez lehet a valóság. Őstörténelmünk most már szilárd alapokon áll.

Földiekkel játszó égi szülemény

Élménybeszámoló Bobby McFerrin koncertjéről

Számomra óriási élmény volt elolvasni ezt a beszámolót, hát még ha ott lehettem volna a koncerten!(szerk.)

bobby mcferrin_portré

Amikor megkérdezek valakit, kedveli-e Bobby McFerrin zenéjét, tízből hétszer visszakérdeznek: „ki ő?”. Ilyenkor kettős érzés fog el, hiszen bár biztos lehetek benne, hogy amikor azt mondom, „aki a Don’t Worry, be Happy-t énekli”, mindenkinek beugrik, kiről is van szó, azonban azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy McFerrin évtizedek óta nem játssza a dalt, épp azért, hogy végre ne azzal azonosítsák munkásságát. Pedig az a nóta önmagában is szinte kimeríthetetlen beszédtéma lehetne. Meg se tudom számolni, hányszor próbáltam már valahogy belekanalazni az írásaimba azt a sztoikus filozófiát megidéző két sort, hogy „In every life we have some trouble | when you worry, you make it double”, vagy hányszor hallgattam döbbenten, hogy ebben a szerzeményben valóban egyetlen hangszer sincs, hanem minden egyes szekciót az énekes maga hoz létre sajátos hangképzési technikájával. Szóval, bőven lenne miről beszélni akkor is, ha emberünk egyetlenegyszer véletlenül ráhibázott volna. De közel sem ilyen egyszerű a képlet.

Az idén 68 éves amerikai zenész játszik zongorán, fuvolán és klarinéton, 1984-ben adta ki a világ első mindenestül vokális szóló dzsesszlemezét, a ’90-es évek elején karmesterként kezdett tevékenykedni (többek között Leonard Bernsteintől is tanult); kiénekel négy oktávot, gyakran egész váratlanul ugrik a fejhang és a mély mellkashangok között, mintha egyszerre ketten énekelnének (a kísérő és a főszólam); különleges a capella technikájának eszköztárából nem hiányozhat a ritmushangszereket mímelő beat-boksz vagy szájdobolás sem, sőt, multifonikus hangképzésének hála – például Drive című dalában – egyszerre két hangot is megszólaltat.

„Rendben – bólinthatnánk –, tud énekelni és ismer néhány egyedi trükköt. És?” Úgy van. És! Itt jönne az, hogy nézd meg a saját szemeddel, kedves olvasó, kiről is van szó. Szükségtelen, hogy feltérképezd az egész YouTube-ot, de más alapról indulunk a továbbiakhoz, ha ezeket a felvételeket – vagy néhányukat – megtekinted, mielőtt tovább olvasol. Ha erre nincs lehetőséged, igyekszem híven visszaadni, mit is látnál, és a legjobb, ha ezt saját koncertélményem leírásával teszem. (Bobby McFerrin – Ave Maria; Bobby McFerrin and the IPO – William Tell Overture; Bobby McFerrin Demonstrates the Power of the Pentatonic Scale; Bobby McFerrin – Itsy Bitsy Spider; Bobby McFerrin & crowd – I Can See Clearly Now.)

2018 májusában Bobby Mcferrin fellépett a MÜPA-ban, az előadást a harmadik emeletről egy állóhelyről néztem végig. Circlesong – ezzel a címmel hirdették az előadást. Ez a kifejezés egyfajta kóruséneklést takar, ahol a tagok (fél)körben állnak és az egymás mellett éneklők adnak ki egy szólamot, aki pedig a kör közepén van, gyakran egyedül felel a főszólamért. A magyar csak az egyik állomása a turnénak, a zenész ezekben a hetekben szinte mindennap fellép valahol Európában, és mindenütt tizenkét helyi vokalistával.

Adott tehát a képlet: McFerrin két állandó kísérőjével érkezett, és Budapesten hozzájuk szegődött egy tucat magyar énekes. Mindjárt fel is merül a kérdés: volt-e idejük próbálni? Ki tudja? Van jelentősége? Fogalmam sincs, ennek megítéléséhez alighanem zenésznek kellene lenni. Mi történik a színpadon? A „tizenkettek” (három szoprán és három alt hölgy, három tenor és három basszus férfi) meghallgatják az előadótól, mit kell dúdolniuk, egyszer-kétszer begyakorolják, majd ismétlik, ismétlik végeláthatatlanul. Létrejön négy szólam, és tökéletes harmóniát alkotnak. Ekkor McFerrin a közönség felé fordul, bennünket is négy szekcióra oszt, és hipp-hopp, máris nyolc szólamtól zeng a koncertterem. Ahány arcot csak látok magam körül, mindenki lelkesen vesz részt a közös éneklésben, miközben áhítattal fülel, hogyan zeng több mint 1600 lélek közös muzsikája. Hogy tévesztünk-e? Nem. Még ritmust sem? Nem ám! Mert az összes dallam ott visszhangzik abban a vékony, már-már hajlott korú, törékeny fickóelméjében-szívében, és úgy figyel mindnyájunkra, hogy vezénylete alatt könnyedén tartjuk a tempót.

20180503-bobby-mcferrin-circlesong-c-palyi-zsofia-mupa-12-preview.jpg

És akkor belefog szólójába. Néha az egyik szólammal cseng össze varázslatosan, máskor egy másikkal. Nem szavakat ejt ki, de nem is csak trillázik. Mintha egy idegen, ősi nyelven énekelne, talán valamilyen afrikai fantomtörzs nyelvén halandzsál – ki tudja. Az a benyomásod, hogy énekel, és ettől nemcsak szépek, de súlyosak is áradó „szavai” – úgy érzed, ez egy nyelv, úgy érzed, üzen neked valamit, és úgy érzed, az agyad nem fogja fel, de a lelkedig eljut minden gondolatfoszlány. Szépséget kapsz, harmóniát, valami tisztát és istenit, valami bölcset és emelkedettet, valami élőt és halhatatlant. Kapsz egy csomagot: művészetet. És honnan tudhatod, hogy valóban az? Onnan, hogy megérted. Megérted, hogyan oszlatja el a felszín ellentéteit a mögöttes harmónia, hogyan írja felül a csúfot a szép, hogyan foszlatja semmivé a fény a sötétséget. Segít, hogy harmóniában énekelhess másokkal, és így tesz nyitottá ahhoz, hogy az általa dúdolt csodaszép dallamot készen állj befogadni. Előbb adsz, s így érhet el hozzád valami magasztos.

Hogy mindez csupa érzés volna és értelem nélküli bódulat? Én elsőre minden bizonnyal ezt hinném. Csakhogy a harmadik-negyedik dalra már olyan összhang alakul ki McFerrinés a magyar vokalisták között, hogy előfordul, hogy az egyik szólamnak háttal áll, és épp csak a válla fölött finoman legyint egyet feléjük, és ebből pontosan tudják, hogy el kell hallgatniuk. Alig hiszem, amit látok. De aztán váratlanul újra int, nem a szólam elején, még csak nem is egy hangsúlyos zenei fordulatnál, hanem jószerivel egy tetszőleges hangnál, és a szólam ismét felveszi a fonalat. Valamit azon a ponton megértettem, túl a zeneiségen: párórás ismertség ide vagy oda, ennyire képesek figyelni egymásra azok, akiket közös szerelmük hoz össze, így együtt valami jót akarnak jól létrehozni. A jóakarat, az intuíció és az intelligencia maradandó érzelemmé emeli a cikázó érzéseket.

És mindennek a titka ez a férfi, ez a – jellem. Hogy mit mondanék inkább, karmester-e vagy pedagógus? Nem tudom. Mindkettő. És még több. Született vezető, aki annyira ismeri a szakmáját, hogy jobban tudja, mi rejlik benned, mint csak sejtenéd, és hogy mire vagytok képesek többedmagaddal – és elő is csalja belőletek. Szigorral? Dehogy! Azzal, hogy érzed, figyel rád, és érzed – és be is bizonyítja –, hogy jót akar neked, és bár szokatlan, amibe belevisz, örömtelibben jössz ki belőle. Látod, hogy tudja, mit csinál, látod, hogy jót akar, és veled is meg akarja osztani – és látod, hogy tudja, hogyan.

És ha ez nem lenné elég, ott van a humor. Hogy ott ül a színpadon, szemben az egyik kísérőjével, mindketten énekelnek, majd mikrofont cserélnek, és a mikrofonnal együtt a szólamot is kicserélik. Majd mintha nem válna be a dolog, visszakéri saját mikrofonját, és a másik kísérőjének adja oda, újabb szólamcserével. Aztán látszólag eluralkodik a káosz, hárman egyfolytában cserélgetik a hangosítót, játékosan keresve a tökéletes harmóniát, és végül meg is találják. A közönség görnyedt a röhögéstől, majd ahogy ők hárman végül eléneklik három szólamban azt a lélegzetelállító, szájdobolással és variációkkal dúsított dalt, zeng a vastaps és a szűnni nem akaró éljenzés.

Ahogy véget ért az est, és hazafelé tartottam a koncertről, a leginkább ezekre emlékeztem: a közös éneklésre, a figyelmes és fegyelmezett vezényletre, a mindenemet átjáró tiszta dallamokra, Bobby McFerrinre és a jóakaratra és szeretetre, amit magából áraszt és amivel a közönség fogadta. És mire nem emlékeztem? Dallamokra. Egyetlen hangfoszlányra sem. Kerestem a fülemben a bogarat, amely visszaduruzsol egy-egy fütyülhető dalívet. Hiába. Aztán a tudatom a szívemre fókuszált, és kereste az érzelmeket, a nyugalmat, a közösség-tudatot, a jellemképet, mindezeket, amiket azon az estén megtapasztaltam és átéltem. És megnyugodtam, mert ott susogtak mind, és tudtam, hogy sokáig elkísérnek. Mert lehet, hogy ha igazi művészettel találkozol, akkor utóbb emlékszik a füled is, vagy a szemed… de a szíved biztosan.

A beszámoló itt jelent meg Bujáki Márton tollából

A képeket készítették (sorrendben):
Steve Jurvetson
Pályi Zsófia, Müpa

Egyik leg sokatmondóbb produkciója

A zsálya egy csodálatos gyógynövény

A zsálya megoldás beszűkült agyerekre


A zsálya egy csodálatos gyógynövény, amely különleges ízt ad a leveseknek, salátaönteteknek és gyümölcsleveknek. A gyógynövény gyulladáscsökkentő és erős emlékezet erősítő. A vizsgálatok során, még kis mennyiségű zsálya fogyasztásakor is kimutatták, hogy az jelentősen növelheti a memóriát. 

 

Zsálya

 

Keserű íze miatt kitűnő étvágyjavító, gyenge gyomorerősítő, megkönnyíti az emésztést. A legtöbb konyhai fűszernövényhez hasonlóan a zsálya is nyugtató hatást fejt ki a gyomor sima izmaira. Mértékletesen alkalmazva segíti a zsíros ételek emésztését. Szárnyasok töltelékét ízesítik vele, de jól harmonizál más, erősen fűszerezett ételekkel is. Kacsa- és libasültek, májból készült ételek, pástétomok elmaradhatatlan fűszere, de a milánói makaróni is elképzelhetetlen nélküle.

 

Az almalevesnek pikáns ízt ad, a virágokat salátákhoz keverik.

 

Zsálya történelem

 

A zsálya (Salvia officinalis L.) az ajakos virágúak családjába tartozik, népies elnevezése: kerti zsálya, orvosi zsálya, Szent János füve. A bokros, illatos félcserje akár 60-100 centiméterre is megnő. A fiatal, lágy hajtások virágzáskor 20-30 cm hosszúak, molyhos szőrűek.

Ezüstös színű, bársonyos levelei keresztben, átellenesen állnak. Lemezeik 2-6 centi hosszúak, lándzsa vagy tojásdad alakú, tompa csúcsú, aprón csipkés szélűek, szőrökkel sűrűn borítottak. Virágai a szár felső részén álfüzérben állnak. A párta ibolyakék, néha rózsás vagy fehér.

Az ókor óta tudjuk, hogy egészséges és finom, manapság azonban nem túl gyakran találkozunk vele, pedig érdemes zsályát enni.

Az ókori görögök és rómaiak a bölcsesség és a kifinomult gondolkodás növényeként tartották számon a Földközi-tenger térségéből származó zsályát.

A zsálya jelképezte az öregek bölcsességét, a hosszú életet. Sőt a rómaiak és az arab orvosok hittek benne, hogy akár halhatatlanná is teheti az embert ez a zöld fűszer.

 

Ennek a gyógyfűnek a botanikai neve a latin salvere (megőrizni) szóból ered, ami arra utal, hogy a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít. Az ókori görögök és rómaiak – a rozmaringhoz hasonlóan – tartósításra használták, de hamarosan a gyógyászatban is rangos helyet szerzett magának. A görög Dioszkoridész vizelethajtónak és menstruációt serkentőnek tekintette, de a gyógynövény leveleit sebek kezelésére is ajánlotta. A római Plius kígyóharapás, bélféreg, epilepszia, mellkasi bántalmak ellen és a menstruáció serkentésére egyaránt javasolta. A X. század körül az arab orvosok úgy vélték, hogy a zsálya segítségével az emberi élet a halhatatlanságig meghosszabbítható. A keresztes hadjáratok után földöntúlinak hitt hatalma Európában is megjelent: “Miért halna meg az ember, ki a kertjében zsályát termel?”, “Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni”.
A középkori franciák a “minden jó” névvel illették, és Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertben zsályát is termesszenek.
Az indiai ajurvédikus orvosok menstruációs panaszokra, a szoptató anyák emlőgyulladására, valamint kedélybetegség, álmatlanság, aranyér és szembetegség gyógyítására rendelték el.
Az elmúlt századokban az európai orvosok gyakran alkalmazták a gyógynövények borban való főzeteként, például szájápolásra és torokfájásra. Az orvosi zsálya levele az illóolajon kívül gyantát, viaszt, különböző savakat, és ösztrogén hatású anyagokat tartalmaz.

 

A csodavárás mellett emésztési problémákat orvosoltak vele, a franciák teát is főztek belőle, ami a kínaiaknak annyira ízlett, hogy olyan – mondhatni előnytelen – üzletbe is belementek, hogy egy adag zsályát négy adag teával honoráljanak. A 17. században a hollandok szállították a kínaiaknak a zsályát.

A levegő illatosítására is használták – a levendulával együtt – a 17. század környékén. De a történelem folyamán gyógyszerként is rengeteg bajra írként szolgált: használták szembetegségek, bélproblémák kezelésére, memóriazavarra vagy epilepsziás rohamok enyhítésére.

Nagyon jó úton jártak a régi orvosok, mert a zsálya antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, antioxidánsokban gazdag, jól hat a memóriára, nyugtatja a bél- és idegrendszert, javítja a koncentrációt. A zsálya a legrégebben használt és ismert gyógynövény. Haj- és bőrproblémákra is remek megoldást jelent. Gyakran használják parfümökben és kozmetikumokban is, sőt szájvizet is készítenek belőle.

 

2001-ben az év fűszerévé választotta a Nemzetközi Gyógynövény Szövetség.

 

Gyógyászati felhasználása

 

A több száz éves tapasztalat mellett tudományos vizsgálatok is kimutatták, hogy a zsályalevelek igen hasznos gyógynövényt jelentenek a házi patikákban. A levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladás gátló hatásúak.
A zsályatea hatását elfogyasztása után 2-3 óra múlva fejtik ki, izzadás, bélhurut kezelésére kiváló. Egyes országokban ezért is nevezik növényi aszpirinnek. A meleg zsályatea kitűnő toroköblítő a szájban fellépő betegségek enyhítésére. Náthánál és szamárköhögésnél tejben főzik meg a leveleket. A gyógytea jó hatással van a fogíny-, száj- és torokgyulladásra. A porított levél szájvizek, fogporok készítésére is alkalmas.

 

A növény gyógyhatásai

 

Izzadás-szabályzó hatású: a zsálya egyik különleges tulajdonsága, amely a gyógynövények között is egyedülálló, hogy csökkenti az izzadást. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a zsálya az izzadékonyságot akár 50 %-ban is visszaszoríthatja, a legerősebb hatását fogyasztása után 2 órával fejti ki. Ez egyben azt is megmagyarázza, miért lehetett a növényt az erőteljes izzadással járó láz csökkentésére, illetve az anyatej elapasztására alkalmazni. Azonban e növény különleges sajátossága abban rejlik, hogy míg erősen izzadó egyéneknél izzadást csökkentő, azoknak, kik nehezen izzadnak, izzasztó hatású.

 

Antimikrobiális hatású (baktérium-, gomba-, és vírusellenes): a zsályáról a laboratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy számos fertőzést okozó baktérium ellen hatásos, ami a növény évszázados sebgyógyító használatára magyarázattal szolgál. Szárítja a sebeket, a fekélyeket, elállítja a vérzést.

 

Tartósítószer: a húsok részben azért romlanak meg, mert zsírtartalmuk oxidálódik, s így a hús megavasodik. A rozmaringhoz hasonlóan a zsálya is erősen antioxidáns hatású anyagokat tartalmaz, amelyek lassítják a hús megromlását. A zsálya antioxidáns hatóanyagainak tartósító értéke egyes kereskedelmi tartósítószerekével vetekszik, amely igazolja hagyományos alkalmazását. A zsálya tartósító hatása hasznosítható ételmérgezések megelőzésére, ha gazdagon keverünk zsályát a húsételekbe, a halhoz, illetve a tésztához, és a burgonyás ételekhez.

 

Emésztésserkentő: a legtöbb konyhai fűszernövényhez hasonlóan a zsálya is nyugtató hatást fejthet ki a gyomor sima izmaira (emiatt görcsoldó hatást is mutat). Ez azt jelenti, hogy elődeink akkor is helyes nyomon jártak, amikor a növényt emésztést serkentőként alkalmazták. Émelygés és hasmenés megszüntetésére is alkalmazható.

 

Cukorbetegségre: egy német kísérlet igazolta, hogy a zsálya főzete éhgyomorra fogyasztva csökkenti a cukor (glükóz) szintjét a vérben. A diabétesz súlyos betegség, amely szakszerű orvosi ellátást igényel. Ezért aki a gyógyterápiájában a zsályát is használni kívánja, feltétlenül egyeztesse orvosával.

 

Torokfájásra: a zsálya tannint tartalmaz, amelynek összehúzó tulajdonsága egyben az üszögös fájdalmak, a fogínyvérzés és a torokfájás hagyományos kezelésében gyakorolt kedvező hatását is megmagyarázza. Németországban az orvosok ma is ajánlják a meleg, zsályás toroköblítőt a torokfájás és a mandulagyulladás enyhítésére.

 

Nőgyógyászati problémákra: különböző tanulmányok azt mutatják, hogy a zsályaolaj serkenti a méh összehúzódásokat – a növény hagyományos menstruációt serkentő alkalmazását is alátámasztva.
Áldott állapotban lévő  nők emiatt gyógyszermennyiségben ne használják. Nem várandós nők azonban a menstruáció megindítására kipróbálhatják. Erősíti a méhet, és gyógyítja a fehérfolyást, valamint visszafogja a spermaürítést. Változókor idején, a túlzott verejtékmirigy működését szabályozza.

 

Tejelválasztást csökkentő: segít a kismamáknak a tejmirigyek kiválasztását csökkenteni a baba elválasztásakor.

 

Vértisztító hatásának köszönhetően, kiváló szépségápoló szer, egészségesen tartja a bőrt, és egyes népi tapasztalatok szerint megszünteti a hajhullást. Egyaránt alkalmas a korpás fejbőr, a zsíros-, és a száraz haj kezelésére.

 

Agy-, és idegerősítő: a zsálya különleges adottságokkal rendelkezik az elme érzelmi gátlóinak eltávolítására, nyugodtság és tisztánlátás előidézésére. Segít enyhíteni a mohó vágyakat és szenvedélyeket. Specifikus a szív megnyugtatására.

 

Külsőleg: torok-, mandulagyulladás, ínygyulladás, fogínysorvadás, foglazulás, ínyvérzés, szájpenész esetén, fogkőoldásra öblögető szerként javasolják naponta többször, étkezés után. A zsályás kezelés után 30 percig táplálék, illetve folyadék fogyasztása nem ajánlott.

 

A növény alkalmazása

 

Zsályatea I.1 púpozott teáskanál zsályafüvet leöntünk 2,5 dl forró vízzel, majd főzzük még 2 percig fedetlenül. Ezután lefedve 20 percig hagyjuk állni, szűrjük, és kortyonként fogyasztjuk. Adagja: naponta 2-3 csésze tea maximum 6 hétig, utána legalább ugyanennyi szünetet kell tartani.

Zsályatea II.: a torokfájásra a zsálya az egyik leghatékonyabb gyógynövény. 4-5 zsályalevél, 1 liter víz és 1 kávéskanál ecet szükséges hozzá. Mossuk meg a zsályaleveleket, majd vágjuk finomra. Tegyük a forró vízbe, főzzük 2 percig, majd hagyjuk ázni 10 percig és szűrjük le. Ha gargalizálni is szeretnénk vele, akkor tegyük hozzá az ecetet.

Mézes zsálya: 500 gramm mézhez adjuk egy bio citrom levét és reszelt héját, 15 gramm zsályalevelet, 1 fahéj rudat és 5 szegfűszeget. Az így elkészített gazdag mézet kenyérre is kenhetjük, de teában is finom.

 

Zsálya likőr: 1 liter 40%-os szeszhez vagy vodkához 20 db friss zsályalevelet tegyünk, és áztassuk 2 hétig. Leszűrés után tegyünk hozzá ízlés szerint mézet és kész a likőr.

 

Zsályabor: 30 gramm zsályalevelet tegyünk 1 liter jó minőségű vörösborba, 7 nap múlva szűrjük le, és tároljuk sötét üvegbe. A zsályabor frissítő, reumaellenes, és emésztés segítő hatású, naponta két kispohárral fogyasztható étkezésekhez.

 

Zsálya dezodor: 2-2 teáskanálnyi zsályalevelet és rozmaringlevelet 80 ml vízzel leforrázunk és 10-20 percig állni hagyjuk. Majd leszűrjük és hozzákeverünk 30 ml borszeszt, 2 csepp citromolajat, valamint 5 csepp zsályaolajat. Fontos az alapos keverés minden alkotórész hozzáadását követően. A kész dezodort tiszta, száraz, szóró-kupakos üvegbe töltjük. Kb. fél évig eltartható.

 

Zsályás-mentás szájöblítő: keverjünk össze 10 gramm édesköménymagot, 5 gramm levendulavirágot, 10 gramm menta-, és zsályalevelet. 1 teáskanálnyi mennyiséget forrázzunk le 2,5 dl vízzel, 15 percig hagyjuk állni, majd lefedve szűrjük le. Rossz lehelet, fogínyproblémák esetén naponta többször öblögessünk vele.

 

Zsályás fürdősó: 3 evőkanál tengeri só, 1 evőkanál szódabikarbóna, 3 evőkanál szárított zsályalevél, 2 evőkanál szárított kamillavirág, 1 evőkanál szárított levendulavirág, 15 csepp muskotály zsálya illóolaj, 10 csepp eukaliptusz illóolaj, tönkölykorpa vagy zabkorpa.

A száraz hozzávalókat egy kávédarálóban vagy turmixgépben porítjuk. Nem kell tökéletesen porítani, csak viszonylag egynemű keveréket kapjunk. Egy porcelán tálba öntve azonos mennyiségű tönkölykorpával (kb. 5 evőkanál) elkeverjük, majd az illóolajokat is belekeverjük. Ha zabpelyhet használunk, akkor azt is turmixoljuk bele. Jól záródó üvegbe tesszük. Használatakor 3 evőkanálnyit beleteszünk egy vászon mosózsákba, ráfolyatjuk a forró fürdővizet. A zsákocskával dörzsöljük át a testünket. Ha nem teszünk bele korpát, akkor 1,5 evőkanálnyit tegyünk a keverékből a fürdőhöz.

 

Bőrfeszesítő zsályafürdő: 2 liter vízben200 gramm drogot leforrázunk, 10 percig állni hagyjuk, majd szűrjük és a kád vízhez adjuk. Ezzel a fürdővel jelentősen csökkenthetőek az aranyeres panaszok is.

 

Fűszerezés zsályával: friss vagy szárított levelét húsok, pástétomok, tésztafélék ízesítésére használják izsóppal, majoránnával. Segíti a zsíros ételek emésztését. Erős aromájú fűszer, óvatosan kell adagolni. Szaga jellegzetes, íze fanyar, kesernyés.

 

A növény termesztése

 

A zsálya évelő növény. Magról, de akár zölddugványozással is szaporítható. A csírázás néhány hetet vesz igénybe. A magokat tavasszal kell ültetni, 1-2 cm-es mélységben. Magról ültetve a bokor csak 2 év alatt éri el rendes méretét, emiatt általában az ősszel vágott, 10 cm-es hajtásokról történő tavaszi ültetést ajánlják. A zsálya szinte valamennyi talajban jól nő, de jó lefolyást és bő napfényt igényel. Fagyérzékeny, télen takarni kell.

A kertben ültetve a zsálya elriasztja hernyókat, különösen a káposztalepkéét. Érdemes a zöldségest körbesáncolni ezzel az illatos évelővel, de a rózsák alá is ültethetjük, ugyanis a zsályát nem szeretik a tetvek.

Gyűjtési idő: május-szeptember.

A kifejlett ép leveleket gyűjtjük (olykor a virágát is), évente kétszer is lehet vágni őket. Vágási ideje: virágzás előtt.

 

Intelmek a zsálya fogyasztásával kapcsolatban!

Kismamáknak tilos a zsálya alkoholos kivonatának a fogyasztása, mert magas tujontartalma miatt abortuszt válthat ki. Magas dózisban a tujon görcsös rángásokkal járó panaszokat okoz. Kétéves kor alatti gyermekeknek gyógyszermennyiségű zsályát ne adjunk! Nagyobb gyermekek, illetve 65 évesnél idősebbek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak és csak szükség esetén térjenek át az erősebbekre.

A zsályaolaj toxikus tüneteket okozhat, ezért lenyelni nem szabad!

 

forrás: Egészségtér.hu

Lépj ki a régi cipődből: A test kizsákmányolása és megbetegítése

Amit több millió ember naponta és egy életen át művel a testével, az nem más, mint égbekiáltó ostobaság. Annak ellenére, hogy az emberiség meglehetősen régóta él a Földön, csak halvány töredéke fogja fel, hogy valójában mi is a test, hogy hogyan működik, és hogy mire van szüksége ahhoz, hogy egy hosszú életen át egészséges, erős és szép maradjon, tehát kellemes élményt nyújtson annak, aki benne lakik.

Az orvosaink képesek ugyan a szívet és más szerveket átültetni, ők azonban a beteg testre koncentrálnak, és nem keresik a választ a következ kérdésekre:
Hogyan tudjuk egyszerű módszerekkel egészségesen tartani a testünket? Hogyan vagyunk képesek, mi
mindannyian, megszüntetni a betegség kiváltó okait?
Vagy:
Mit tehet, és mit kell tegyen egy ember annak érdekében, hogy kielégítő szellemi állapotban és egészségesen távozhasson el ebből a testből?

Ha megfigyeljük, hogyan bánunk a testünkkel, hamar rájövünk, hogy úgy kezeljük, mintha egy gépezet lenne. Használjuk, néhanapján „megolajozzuk” némi mozgással vagy sporttal, enni és inni adunk neki, és nagyjából ez minden.
Végignézzük, hogy a testünk harminc- vagy negyvenévnyi használat után egyre több apró hibát produkál, azután negyven- vagy ötvenévesen gyakran komolyabban megbetegszik, és „javításra szorul”.
Hatvan vagy hetvenévesen – ha valaki eljut odáig – már meglehetősen rossz állapotban van. A hatvanéves testek közül csak nagyon kevés képes arra, hogy könnyedén, jól és egyenesen járjon, gond nélkül felmenjen a lépcsőn, vagy hosszabb túrákat tegyen. 
Ezekre a dolgokra sok ötvenéves test sem képes.

Amíg nem jelentkeznek komolyabb panaszok, általában kevés figyelmet szentelünk a testünknek.

Amennyiben jelentkeznek, kezdetben tudomást sem veszünk róluk: „Hogy vagy?” „Köszönöm, megvagyok.”
Végszükség esetén lenyelünk néhány tablettát; napjainkban minden német átlagosan ezer tablettát eszik meg évente! Ha te egyet sem szoktál lenyelni, akkor más teszi meg helyetted.

Halálunkkor a testünk olyan mértékben fertőzött, hogy sokkal hosszabb idő alatt bomlik le, mint korábban. Döbbenetes, hogy ezt a
kémiailag fertőzött testet egyszerűen átadjuk az anyaföldnek, holott „veszélyes hulladéknak” számít, és így is kellene kezelni.

Ha a gyógyszerek már nem segítenek, befekszünk a kórházba, ahol a gyógyulás esélye meglehetősen csekély. Egy átlagos kórháznak még az illata is „beteg”.
A kórház gazdasági intézmény, amelyik abban érdekelt, hogy a beteg minél tovább időzzön a falai között, és ne távozzon el túl hamar saját otthonába, amelyet szeret, de legalábbis jól ismer.
A kórházban a sebészek állnak az orvosi hierarchia csúcsán. Ok zsebelik be a legtöbb elismerést, mert ők segítenek rajtunk a legtöbbet, habár nem a gyógyítással, hanem azzal, hogy eltávolítják a beteg és zavaró dolgokat.
A zavaró tényezőt egyszerűen kivágják, vagy egy pótszerrel helyettesítik, amennyiben sikerül megfelelő donort találniuk. Ennek semmi köze a gyógyításhoz, még akkor sem, ha az illető a műtét után tovább él.

Az átlagember átadja a beteg teste feletti irányítást a „fehérköpenyes istennek”, a „doktor úrnak”. Amikor az orvos megállapítja a diagnózist, azt az átlagember gondolkodás nélkül elfogadja, és abban a pillanatban valóban beteg lesz.

Skandalum, hogy az orvosok egyáltalán megengedik maguknak azt a kiváltságot, hogy egy elbizonytalanodott embernek olyasmiket mondjanak, mint „Még három hónapot adok magának”, vagy
Maximum egykét év”.

Egyre többen ismerik fel a következőket: az orvos diagnózisa váltja ki igazán a betegséget. A diagnózis által sok ember összetörik, és feladja.

Nem ítélem el az orvosokat, sem az orvostudományt, sem a gyógyszeripart. Közösen hoztuk létre őket, és ezáltal (egyelőre) nem is érdemlünk mást. Az „egészségügy” társadalmunk tudati állapotát tükrözi.

Azok, akik a boldogságuk és a saját hatalmuk feletti felelősséget másnak adják át, ne csodálkozzanak azon, hogy később gyengének és kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat.

Abban sincs semmi meglepő, hogy mások gyakran visszaélnek ezzel a hatalommal, ezért a páciensek egyre betegebbek és kiszolgáltatottabbak lesznek.
Amikor kibújtunk édesanyánk hasából, legtöbbünk teste tökéletes és teljesen egészséges volt. Az a körülmény, hogy harminc, negyven vagy hetven év elteltével már nem az, nem feltétlenül írható kizárólag az öröklődés, a természeti terhelés, a vírusok, a sors vagy a karma rovására.

Arra kérlek, hogy állj meztelenül egy nagy tükör elé, és megfelel világítás mellett vizsgáld meg alaposan a testedet tíz percen keresztül. Figyelj oda a testeddel kapcsolatos gondolataidra és érzelmeidre. Ha odafigyelsz, talán észreveszed, amint belül felsóhajtasz: „Ó, Istenem!” Kérlek, érezd, hogy megtagadod és
elutasítod.

Istennek azonban semmi köze tested jelenlegi külleméhez és állapotához. Valamikor rád bízta. Amit most a tükörben látsz, az annak az eredménye, hogy te mit tettél az egykor szép, apró és erős testtel.
Képes vagy megnyílni annak a gondolatnak, hogy te magad alakítod a testedet minden egyes nap, hogy te hagyod megöregedni és megbetegedni, hogy te teszed gyengévé és visszataszítóvá?

Talán szereted ezt a testet?

Évszázadok óta számos tanító tanítja a test és a lélek közötti összefüggéseket – Ruediger Dahlke, Thorwald Dethlefsen – ért el kimagasló eredményeket, azonban napjainkban nagyon kevesen ismerik ezeket.

Legyen szó ízületi fájdalomról, vagy migrénről, légzési nehézségről vagy rákról, fülzúgásról vagy végtagi fájdalmakról, allergiáról vagy fogfájásról: A hétköznapi ember nem hajlandó tudomásul venni, hogy minden testi tünetet és betegséget tudat alatt maga idézett elő, holott valószínűleg nagyon rövid idő alatt – gyakran egy fél órás beszélgetés is elég – felismerné, hogy hogyan betegítette meg önmagát.

De ki akarja ezt felismerni?
Hiszen ennek a felismerésnek következményei lennének, és az illetőnek változtatnia kellene az életén.
Hogyan tesszük beteggé és öreggé a testünket?
A szellemünk által, konkrétan gondolatokon és érzelmeken keresztül, tehát az élethez, saját magunkhoz és a testünkhöz való általános hozzáállásunkon keresztül. Önmagában az a tény, hogy nem szeretjük a
testünket – nem tetszik nekünk úgy, ahogy van, nem nyitjuk meg neki a szívünket, ha fáj, vagy ha egyes testrészekben nyomás, feszültség, szűkösség, nehézség lép fel – elegendő ahhoz, hogy a test folyamatosan az összeomlás, a betegség és a korai halál irányába mozduljon el.

Meggyőződésem, hogy napjainkban a testünk több mint száz évig kitartana mellettünk egészségben, jó erőben és teljes szépségében. Nem egy továbbfejlesztett gyógyszer, hanem egy újfajta tudatosság, gondolkodás, érzés és hozzáállás segítségével, azáltal, hogy merőben másként viszonyulunk a testünkhöz.

A testünk állapotán keresztül mérhetjük fel a legjobban, hogy az emberiség tudata még mindig gyerekcipőben jár.
Egyrészt képesek vagyunk eljutni a Marsra, másrészt viszont elképzelésünk sincs, hogy mi okozza például a migrént és a hátfájást, és hogy miként lehetne – gyógyszerek vagy gyógytorna nélkül – megszüntetni azokat.
A hétköznapi embert ez (egyelőre) nem is érdekli. Öntudatlanul továbbra is a szenvedéssel teli élet mellett dönt, holott ez már szinte perverziónak számít.

Robert Betz

forrás: Holisztikus egészségmegőrzés