Régi és mai magyar orvosok a tojásról

A francia forradalom évében, 1789-ben jelent meg az erdélyi orvos, Mátyus István hat kötetes, mintegy háromezer oldalas diétáskönyve, az “Ó és Új Diaetetica”. Ókori szerzőket sem feledve, a műveket pontosan megnevezve, a hivatkozás oldalszámát is föltüntetve (sok mai kutató számára ebben is követendő példát állítva) foglalja össze korának tudományos ismereteit

“az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, ISTENTŐL adatott nevezetesebb Természeti Eszközöknek” használatáról, azaz ételeinkről, füveinkről, ásványainkról és azok gyógyhatásairól. (Lapozgatván ezt a könyvet, sokszor támadt az a benyomásom, hogy a mostanában megjelenő diétáskönyvek helyett inkább ennek újra kiadása lenne hasznosabb, nemcsak az olvasás élvezete, hanem gyakorlati hasznossága miatt.) E könyv negyedik kötetében korának nagy hírű orvosa 29 oldalt szentel a tojásnak, melynek számos mozzanata igencsak hiányzik a mai orvosi szemléletből.  Ez egyébként részben érthető, hisz ki orvos egészíti ki vagy szerzi be ismereteit kétszáz évvel ezelőtti írásokból? De ha nincs más, márpedig nem volt, akkor a régi forráshoz visszanyúlni se lett volna szégyen. Álljon itt néhány gondolat Mátyus Istvántól:
“az ég alatt nints ollyan materia, melly a’ mi vérünknek serumával vagy tápláló részivel minden tulajdonságaira nézve úgy meg-egyezne mint ez: és igy a’ testet-is ennél semmi hamarébb, bővebben és könnyebben nem táplálja”;
“a’ széke, vagy sárgája többire holmi vékony, hathatós, kövér olajból áll; melly el-hat a’ mi testünknek legszorossabb edényibe is, és azok fibráit igen hatalmosan lágyítja és enyhíti”;

(a sárgáját) “a hideg  fejérivel jól egybe-zavarod, igen jó mixtura lészen; melly az erőt derekason neveli, a testet gazdagon táplálja, a nemző magot erőssen szaporítja. Innen vagyon, hogy a tojás a kis gyermekeknek, vén embereknek, vér-folyásban, vagy egyéb hoszszas nyavalyában el-erőtlenült betegnek, sokat ülő, tanúló, venus-rabságában esett személyeknek eleitől fogva meg-betsülhetetlen eledelnek tartatott”;

“Ha a’ friss tojást jó borba kevered, és vagy két gran Ambrát-is [=bálna-epe] tész köziben, a’ felettébb sok venus, vagy egyéb erőss munka miatt el-fogyott erődet egy szempillantásba meg-újjítja, azt írja BOECLERUS Cynos. Mat. Med. T. III. p. 836.”;

(tojás-olaj) “a’ meg-hasadt ajakok, égések’, gödrös himlő- hellyek’, ki-dagadt fájdalmos arany-erek’, semergek’, szeplők’ kenegetésire ditsértetik; ”

ha “erősítés, vagy szapora és bőv tápláltatás kívántatik, vagy a gyomor a keményebb eledelek meg-emésztésére nem elégséges, mint a szopó és növésben lévő kis gyermekekben, vén emberekben, nyavalyákból újjonnan gyógyulókban, tanúlással magokat sokat fárasztó s amiatt elgyengült gyomrú személyekben, a tojás kiváltképen hasznos étel; minthogy ez, hogy vérré változzék majd semmi emésztődést nem kíván, hanem azon módon egészen általköltözik az erekbe, s amint AVICENNA mondja tantum sangvinis generat, quantum ponderat, annyi vért szaporít, amennyit nyom maga.”;

“Ditséri a szürtyölő tojásokat ALDROVANDUS haslágyító erejekről is, és példákat említ, hogy akik étel előtt illyen híg tojást ittanak, szépen meg-hígult vagy lágyult a hasuk. Némellyeknek egy illyen híg tojástól öt-hat székek is lett”;

Közönségesen a tojásból készült ételeket, hogy könynyebben
emésztődjenek, és a gyomorban inkább meg-ne
rothadjanak, bővebbetsként meg-sózni szükséges.”

Világos, érthető, tiszta beszéd, aligha szorulnak bővebb kifejtésre Mátyus István sorai. S hogy miért helytállóak a föntiek még ma is, azaz hogy a tojás mely összetevői hatnak ily módon, arról később még bőven esik majd szó.

*

És most következzék az, amit magas tudományos fokozattal rendelkező orvosok és dietetikusok hada, mintegy 35- en, a tojásról 2000-ben elmondani érdemesnek tart (A táplálkozás egészségkönyve, Kossuth Kiadó, 431. oldal):

„A tojás. A tojássárgája koleszterinben gazdag, a tojásfehérje azonban nagyon egészséges, ugyanolyan aminosavakat tartalmaz, mint az anyatej. Ezen kívül egy tojás fehérjéje csak 15 kalóriát tartalmaz, így a fogyókúrás étrendnek is értékes fehérje- és alacsony kalóriatartalmú alkotórésze.
A híres amerikai klinikán, a DUKE Táplálkozási és Fitness Központban tojásfehérjéből készült, növényi olajjal sütött omlettet finom nyers vagy főtt zöldségekkel, például vöröshagymával vagy zöldborsóval szolgálják fel.
Az állatok közül a kutyák, a macskák, a hörcsögök és a lovak akármennyi tojássárgáját képesek elviselni, náluk nem okoz betegséget. Csak a nyulak, a majmok, a sertések és a madarak érzékenyek a koleszterinre.” (404. oldal)

A teljesség kedvéért: még néhányszor fölbukkan a könyvben a tojás, fölsorolás vagy táblázat részeként, valamint „az egyéb élelmiszerek”-nél, ahol a heti fogyasztásra ajánlott mennyiséget adják meg: „ 10 éves korig 3-5 darab, 10 éves kor felett 3 darab hetente.”

Ennél ugyan bővebbet, de egy oldalnál kevesebbet elszórtan találtam még magyar szerzők tollából a tojásról a táplálkozással és egészséggel kapcsoltan, de főleg annak koleszterintartalmáról és allergizáló hatásáról, bár említik, hogy fehérjéje a legjobb minőségű és az anyatejjel szinte egyenértékű, és hogy vitaminok találhatók benne.

Ezek után joggal merül föl a kérdés: mennyit is tudnak a magyar orvosok a tojásról? Hiszen a táplálkozással foglalkozó elméleti (a táplálkozástudomány szakemberei, orvosok és dietetikusok) és gyakorlati tudósok (zömmel belgyógyászok) – néhány tucatnyian a mintegy harmincezer magyar orvos közül – igencsak szűkszavúan és célirányosan válogatva továbbítják kollégáiknak információikat. Ez persze nem vonatkozik a tojásban lévő koleszterinnel való riogatásra, mert arra tengernyi betűt és szót áldoztak, fölöttébb sajátságosan. (Ezért ezt a témakört is érdemesnek tűnik a későbbiekben alaposabban körüljárni.)

S bár visszamenőleg aligha enyhíthette a több mint két évszázados hiányt az 1998-ban megjelent kis füzetkém (A tojásról A-tól Z-ig), talán az elmúlt években mégiscsak némi tájékozódást tett lehetővé e témában orvoskollégáim számára is. A körülmények szabta kis terjedelem és a nehéz hozzáférhetőség végül is indokolttá tette, hogy könyv szülessék a tojásról (és arról is, hogy ételként – sok más eledelünkkel összevetve – miként segíti elő a valóban egészséges táplálkozást).

Dr. Légrády Péter belgyógyász:

Tojás, táplálkozás, egészség című könyvéből

Advertisements

Számít a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s