Egy hölgy 15 éve él pénz nélkül

Heidemarie Schwermer, 69 éves német hölgy 15 éve teljesen elhagyta a pénz használatát és azt állítja soha életében nem volt még ennyire boldog….
Heidemarie hihetetlen története 22 évvel ezelőtt kezdődött, amikor középkorú  felső tagozatos tanárként kilépett egy rossz házasságból és két gyermekével Dortmundba költözött, a Ruhr-vidékre (Németország). A legelső doloHeidemarie2g, amivel szembesült, a hajléktalanok igen nagy száma volt. Ez annyira sokkolta őt, hogy elhatározta, tennie kell valamit a helyzet javítása érdekében. Mindig abban a hitben élt, hogy a hajléktalan embereknek nincs szükségük pénzre, hogy kiemelkedjenek nehéz helyzetükből és a társadalom újra befogadja őket, csupán egy lehetőségre, mely által ismét hasznosnak érezhetik magukat. Heidemarie ezért nyitott egy Tauschring (csere-bere) boltot, melynek a “Gib und Nimm” (Adok-kapok) nevet adta.
Aprócska boltjában bárki „eladhatta” tárgyait vagy képességeit, készségeit, tudását és beválthatta bármire, amire szüksége volt, anélkül, hogy egyetlen fillér vagy bankó a kezébe került volna. A régi ruhaneműket konyhai felszerelésre, az autó szerelést vízvezeték szerelésre vagy bármi egyébre cserélhette bárki, a sort még folytathatnánk. Az ötlet sok helyi hajléktalannak nem tetszett igazán.  Azt mondták neki, nem hisznek abban, hogy egy tanult, középosztálybeli nő valóban átérezheti az ő helyzetüket. Ehelyett a kis boltot megrohamozták a város munkanélküli és nyugdíjas lakók, akik rendkívül lelkesen bocsátották áruba szaktudásukat, képességeiket és régi holmijukat olyan árukért cserébe, amire éppen szükségük volt. Heidemarie Schwermer Tauschring üzlete afféle jelenséggé vált Dortmundban, és ez a tulajdonost magát is arra késztette, hogy a saját életével kapcsolatban is feltegyen önmagának néhány kérdést.
Észrevette, hogy számtalan olyan holmija van, amire semmi szüksége és először csak elhatározta, semmit nem vesz addig, míg helyette valamit oda nem ad másnak. Azután ráébredt, hogy a munkája miatt mennyire boldogtalan. Észrevette az összefüggést érzelmei és fizikai tünetei között is: hátfájás és állandó betegeskedés, ezért úgy döntött, feladja minden más állását a bolton kívül. Mosogatást vállalt óránként 10 Márkáért, és annak ellenére, hogy sokan megszólták ezért – „Egyetemet végeztél, azért csináltad, hogy most ilyen munkát végezz?” – jól érezte magát. Egyáltalán nem érezte azt, hogy többet érne bárkinél, aki egy konyhán dolgozik, csak mert ő tanultabb. 1995-től a Tauschring teljesen megváltoztatta az életét, mert szinte semmire sem kellett költenie, mert minden, amire szüksége volt, ilyen módon eljutott hozzá.
1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: pénz nélkül akar élni. A gyerekei már elköltöztek otthonról, ezért eladta dortmundi lakását és elhatározta, hogy nomád életet fog élni, tárgyakat és szolgáltatásokat ad el azoknak, akik kérik. Nagyjából egy évig tartott a kísérlete, de rájött, annyira élvezi ezt, hogy képtelen felhagyni vele. Most, 15 évvel később még mindig a Gib und Nimm (adok-kapok) elvek szerint él,  takarítást és házimunkát végez szállásért a Tauschring tagok házában és minden percét élvezi ennek.


Schwermer
két könyvet írt a pénz nélküli életről szerzett tapasztalatairól és megkérte a kiadót, hogy a neki szánt összeget adja oda jótékony célra, így sok embert tesz boldoggá, nem csak egyet. Ráadásul boldogabb és egészségesebb, mint valaha.  Minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. Van egy 200 Eurós vésztartaléka, de minden további pénzt, ami befolyik, továbbad. Nincs egészségbiztosítása, mert nem akarja, hogy azzal vádolják, hogy az állam nyakán élősködik. Bízik a saját öngyógyító képességében valahányszor kisebb rosszullétet érez.

Forrás: Woman Hasn’t Used Money in 15 Years
Photos via Living without Money

Reklámok

33 thoughts on “Egy hölgy 15 éve él pénz nélkül

  1. bohem szerint:

    Szerintem egy ilyen bolt, ill. tevékenység nálunk adóelkerülésnek számítana, s mint ilyen, büntetendő lenne. Nehezen hiszem, hogy nem cuppanna rá vmilyen hatóság. Pedig amúgy jó…

  2. Agnes Maar szerint:

    Visszaterunk az alapokhoz, cserekereskedelem, aztan majd jon a penz-fele (kagylo, gomb, egyeb.) es az arany. Nehez uj dolgokat kitalalni …

  3. dal szerint:

    ezek a kommentek pedig kitunoen bemutatjàk milyen a magyar mentalitàs, mindig kifogàsokat talàlni még mielott bàrmit is elkezdenénk, hogy miert nem menne itt. GONDOLOD hogy nemetorszagba egyszerubb? kapitalista orszàg az emberek beszukultek, minimum audival jàr a fele az orszagnak és a szabàlyszegéseket olyan szinten nem értik, hogy meglepodnek ha valaki megteszi és nem tudjàk kezelni az ilyen helyzetet- blicceltem a vonaton,rendoroket kuldtek ràm és kb 1 oràba telt hogy megértsék hogy nincs pénz nàlam (amit persze nem tudtak elhinni, ezert àtkutattàk a tàskàm) és hogy ezért blicceltem, de làtszott rajtuk hogy fogalmuk sincs hogy mi a teendo ami azt mutatja hogy nem sok ember bliccel a vonatokon.
    gondolod hogy egy ilyen orszàgban egyszeru volt a nonek? egyik orszàgnak sem konnyebb a helyzete,mindenhol vannak problemàk, csak màshol az emberek nem kifogàsokat keresnek meg folyton panaszkodnak, hanem logikusan felmérik hogyan lehetne elérni valamit és elindulnak felé, mert ha elindulsz felé ahelyett hogy azt keresed miért nem sikerulne, akkor el is fogod érni a célod.

    • geri szerint:

      Tisztelt Dal!
      Azok az emberek, akik nem gondolnak bele abba, amibe belekezdenek, vagy csak nem próbálják meg átlátni, hogy mit akarnak csinálni, azok pl. egy vállalkozást indítanak ami őszerintük menni fog, fél év múlva meg bezárnak. Túl sok olyan ember van aki a képességein túl akar teljesíteni.

      • G.Liebich szerint:

        egy , nincs képességben határ , szerinted hol van a határa a világnak mármint az egész egyetemnek ? van határa ? … nincs határ .. a határ az az a mód ahogy élsz ahogy gondolkodsz … magyarul nincs határ , ha felnövünk a határtalan gondolkodás helyes kezelésére akkor nem hogy pénz nem kell , de gyökeresen változik meg minden ..az egész világ .. stb stb .. 🙂

    • Szasza szerint:

      ne szidjuk már a magyar mentalitást, semmivel sem rosszabb bármelyik nép mentalitásánál – kivéve az ilyen hozzászólókét 😀
      akkor ezek az ilyen hozzászólást írók mentalitása is ilyen? vagy ezek nem is magyarok? ha nem, akkor boncolgassák a saját népük mentalitását, hehe.

    • Sziszi szerint:

      Szerintem ahány ruha a hölgyön volt a filmen, meg a cipők, meg a tisztálkodószerek, minden évszakra kabát , nem férnek el egy bőröndbe meg egy hátizsákba.

  4. Pascalau Mariana szerint:

    Határozottan érdekel, szeretnék kipróbálni. Képzőművészként élek, és a szabadságra vágyó lelkem szinte fájdalmat érezz, mert nem tudd az lenni..
    Csak robotolok mert nem tudnám kifizetni a számláimat, de nem marad időm alkotni, illetve élni..

  5. iren soderbeck szerint:

    vajon mit fog tenni a hölgy ha eleri az öregkort?es megis korhazba kerül?
    nagyon a jelenben el es nem gondol a jövöre.

  6. Kovácsné Kiss Ilona szerint:

    Százhalombattán élek, nálunk működik egy hasonló szervezkedés, mindenki felajánl olyan munkát amit szívesen elvégez és helyette
    olyat kap amit csináltatnia kellene. példa: csapjavításért- süti készítés
    gyerekfelügyeletért-bevásárlás stb…

  7. orokseg szerint:

    Gratulálunk a százhalombattai kezdeményezésért.
    Ahogy látom, szerte a világon erdeklődnek Heidemarie gondolkodásmódja iránt. Minden ott dől el.
    Hívják Tv-stúdiókba (ezek többnyire lejáratják), iskolákba, az emberek őszintén érdeklődnek, hogyan lehet így élni.

  8. Mynona szerint:

    Az ötlet jó, egyes emberek, esetleg kisebb közösségek talán még meg is valósíthatnák, de hogy egy több ezer éve pénzforgalomra átállt társadalom visszaálljon erre… 🙂 És ahogy az egyik hozzászóló is írta, a történelem ismételné önmagát és idővel visszatérnének a pénzre. Ez egy gazdasági evolúciós folyamat, nem lehet kényszerrel és vidámsággal visszafojtani.
    A videóban az öreglány vonatozott. Vajon az ellenőröknek mit adott “cserébe”? 🙂 Nagyon nehezen hihető, hogy egy nagyvárosi környezetben ez tényleg megvalósítható, falun még erőteljesebben élnek az ilyen csereberés trendek. Az meg megint más kérdés, hogy a nő lényegében azokkal él szimbiózisban, akiknek vannak vagyontárgyaik, pénzük. Ha mindenki olyan lenne, mint ő, ki adna nekik szállást és kaját, és mit takarítanának cserébe? 🙂
    Örülök, hogy a hölgy megtalálta a saját boldogságát ilyen formában, ez egy szép egyéni sors, de nem “sorozatgyártható”.

  9. Gipsz Jakab szerint:

    A gondolat szép és egyet értek vele. 1-1 embernél ez kivitelezhető, de ha ez elkezdene terjedni, a nagyon fontos érdekek, akik függésben tartanak bennünket a bankrendszerükkel lehetetlenné tennék, és az “igazságszolgáltatással” ránk is kényszerítenék ennek a tevékenységnek a felhagyását…

  10. Rita szerint:

    Mynona: A vonaton volt jegye. Ez úgy működik, h ha hívják valahová, küldenek neki jegyet, különben nem megy. Egyébként szerintem a gondolkodásmód a fontos. Teljesen nem lehet megvalósítani (pl. családdal nem lehet napról-napra élni), de nagyon jót tenne, ha az emberek elgondolkodnának azon, mennyi felesleges dologra költik a pénzüket, és mennyire hidegen hagyja őket az, ha valaki nélkülöz. Ilyenkor segítség helyett kifogásokat keresnek (én is alig tudok megélni), vagy kritizálnak (mert biztos lusta disznó, bezzeg én keményen dolgozom).

  11. hirvi szerint:

    A néni egy egyedi példa. Ha neki jó, hogy napról napra él, hát éljen úgy. Ő megtalálta a boldogságát. engem idegesítene, ha nem tudnám, hogy hol fogok aludni másnap, vagy élelemhez jutok-e, stb. Viszont, ahogy írták is, a pénz jelenléte a társadalomban normális jelenség és gazdasági, ipari stb. fejlődés állomása. Különben sem maga a pénz jelenléte teszi boldogtalanná az embereket, ahogy ezt sokan gondolják. Alapvetően az emberek saját magukat teszik boldogtalanná azzal, hogy nem elégednek meg azzal amijük van. Ha megkérdeznénk egy szegény embert, hogy mitől lenne boldog, lehet, hogy azt mondaná, hogy mondjuk ha lenne egy nagy háza meg egy autója, akkor boldog lenne. De ha egy olyan embert kérdeznénk meg, akinek van nagy háza meg autója, hogy ő akkor mért nem boldog, lehet, hogy azért, mert ő egy repülőt akarna magának venni, de nem telik rá. Az ember mindig többet akar, nem elégszik meg azzal amije van, így szükségszerűen folyamatosan megéli a hiányt, és boldogtalan. Ha több pénzed van, az igényeid is nagyobbak. Ha hajléktalan vagy, beérnéd egy albérlettel, de ha van egy lakásod, akkor már házat akarsz. Van egy ismerősöm. Jóval a magyar átlag fölött keres ő is, a férje is, mégis azon panaszkodik állandóan, hogy milyen nehezen élnek meg, ott vannak a számlák, stb. Mert hogy kell a pénz az új ház építésre, meg az antik bútorokra, meg a következő autóra, meg erre meg arra.
    Ez a hölgy nem attól boldog, hogy nem kell pénzt használnia, hanem egyszerűen megelégszik az életével. Azt csinálhatja, amit szeret, neki ennyi elég. A gond nem a pénz jelenlétével van. Például: szolgáltatásokra mindig is szükség lesz: orvos, rendőr, katona, tűzoltó, stb. Ezektől az emberektől nem várhatjuk, hogy cserekereskedelmet folytassanak. Egy orvosnak akkor is meg kell műtenie, ha haldokolsz, ha te ezért nem tudsz nyújtani vagy adni neki semmit (hiszen beteg vagy). Egyszerűbb és biztosabb, ha az orvos fizetést kap, mint ha azt várja, hogy a félévig lábadozó beteg egyszer majd hoz neki egy libát a tanyáról. Addig éhen is halhat, ő is, a családja is. Tehát az elmélet, amit a néni megél az szép, kicsiben, egyes emberek számára megoldást is jelenthet, de nem lehet az egész társadalomra átruházni. (Arról nem is beszélve, hogy az ember gyarló és ugyanúgy vissza lehet élni a cserekereskedelemmel, mint a pénzzel. Pl. Rossz minőségű dolgot adok egy jól elvégzett munkáért, vagy hanyagul végzek el egy munkát egy értékes dologért cserébe, vagy ha már meggyógyultam, mit törődök az orvossal, majd ad neki más valamit, hiszen “másnak” több van, mint nekem stb.)
    Szerintem ha boldog akarsz lenni, akkor ne bűnbakot keress: pénz, a társadalom mentalitása, a világ kegyetlensége, stb. hanem elégedj meg azzal, amid van. És sokkal jobb lesz. Szerintem a hölgy ezt is üzeni az életével. Legalábbis nekem. 🙂

  12. Ibaglag szerint:

    Már évek óta arról álmodozom, hogy a dolgaim elférnek egy hátizsákba. Szívesen élnék egy meleg helyen, pl. homokkunyhóban. Két gyerekkel biztosan nagyon nehéz lenne eleinte az átállás… most gyesen vagyok és angolt tanítok cserealapon, de az ELMŰ-nél nyilván nehezen tudnám megmagyarázni, hogy a sárga csekk befizetése helyett inkább kitakarítanám az irodát 🙂

  13. beamoll szerint:

    Én annyit tettem már, hogy felhagytam a fővárosi életemmel, vettem egy tanyát.Itt már nincsenek csekkek, de még előre feltöltős villanyóra van, talán nem sokáig ha sikerül megoldani az ingyen energiát is.Nekem is célom a csereberélés de sajnos itt még hisznek a munkahelyekben, csak az ad biztonságot, úgy érzik.Rajta vagyok, hogy ne kelljen pénzt használnom idővel.Általánosba járó gyerekkel is meg mertem próbálni és nem bántuk meg, nagyon nem!

  14. ist-van szerint:

    beamoll
    Kifejtenéd bővebben a részleteket? Akár priviben is, ha fel lehet venni a kapcsolatot.

  15. Márti szerint:

    Persze abba senki nem gondolt bele, hogy a kedves hölgy azért közvetve használ pénzt akiknél lakik csak fizetik a rezsit, vagy nem?

  16. Zarina szerint:

    a zeit geist forward egy része körülbelül erről szól. léteznek elvétve anarchista közösségek (“kommunák”), akik a semmiből élnek úgy napról-napra, hogy tudják: hova kell menniük, és mikor az élelemért, hol tudnak ingyen ruhához jutni, illegálisan beköltöznek egy lakatlan épületbe, biciklivel közlekednek. együtt élnek nagyon sokan és megosztják egymás között a feladatokat. ők free shopnak nevezik ezt a cserekereskedelmet, és általában ruhákat, könyveket visznek be cserélni, vagy foglalkozásokat tartanak (nyelvtanulás, varrni tanulás, stb.) természetesen ezzel a lehetőséggel is volt, hogy visszaélt valaki, de akkor az illető repült is, rászóltak, hogy soha többé ne jöjjön vissza. lehet így élni, csak bátorság kell hozzá. ha lenne egy egységes, globális elosztó rendszer, akkor nyilván lennének tartva a rendelkezésre álló erőforrások, és oda juttatnák el őket, ahova kell (mindenki bele rakna a rendszerbe valamit). a megújuló energiaforrások használatával pedig teljesen le lehetne állni a közüzemi szolgáltatásokról. de ez persze a bankoknak, háttér hatalmaknak nem érdekük, és a manipulált, haszonelvű tömegnek sem (akiket a médiával hülyítettek be, és azt tanulták meg, hogy a tulajdont isteníteni kell.), és a pénz igenis nem jogos fizetési eszköz, hanem egy mesterségesen létrehozott, mennyiségében egyre gyarapodó, értékalap nélküli “értékpapír”, aminek a kamatait a bank nyeli le, és a bank hatványozza. ha mindenki eldobná a pénzt, és visszatérne a cserére, akkor tönkremennének ezek az intézmények, és többé nem lenne létjogosultságuk. én is abban hiszek, hogy először is vidékre kell menni, és létrehozni egy öko falut, ami teljesen függetleníti magát az árukereskedelem terhei alól (ellátja önmagát), és egyre ki kéne bővíteni, és egy település láncolatot kiépíteni.

    • jelina szerint:

      “ha lenne egy egységes, globális elosztó rendszer, akkor nyilván lennének tartva a rendelkezésre álló erőforrások, és oda juttatnák el őket, ahova kell (mindenki bele rakna a rendszerbe valamit)” Ezt már megpróbálták nem is olyan nagyon régen. Kommunizmusnak hívták, és alig vártuk, hogy vége legyen. Sajnos az a nagy helyzet, hogy az ember egészen addig figyel a másikra és közösségi kultúrlényként viselkedik, még átlátja a közösségi kapcsolatokat. Ez kb 2-300 főig megy. Ha átláthatatlanná válik a “tömeg” (több ezer/millió ember), akkor az ember már nem törődik a többi millióval, hanem önzővé válik. Ez pszichológia, és végül is logikus, mert így volt képes az ember túlélni is. Nagy emberi nagyságok túl tudnak lépni ezen és föláldozni magukat más idegenekért, de ez viszonylag ritka, ezért is tartjuk őket emberi nagyságoknak. Meg nagyon szép a faluhálózat elmélete, de mi van ha valaki nem akar kertet művelni vagy tanyán élni. Mi van ha valaki szeretne HD tévét meg számítógépet? Mi van, ha valaki jobban szeretne kényelmes lakásban élni, mint kint a tanyán krumplit ásni? Mi van azokkal akik szolgáltatásokat végeznek? A tűzoltókkal, orvosokkal, rendőrökkel, akik effektíve nem tudnak semmi fölajánlani egy-egy termékért cserébe, de nekik is kell enni? Mi van ha valaki jobban rászorul a segítségre? Akkor mi alapján döntjük el, hogy ő többet kaphat, mert ő mondjuk beteg? Mi lesz a szociális hálóval? Majd a nagy szerető társadalom ellátja az idegeneket? Nyugdíjasokat, rokkantakat, betegeket, munkaképteleneket, árvákat, stb.? Vagy ők haljanak éhen, mert nem tudnak a közösbe rakni? Te mondjuk adnál a megtermelt javadból Juli néninek, aki egész nap csak feküdni tud, és azt sem tudod kicsoda mert Karakószörcsögön lakik, egébként meg egy gonosz öregasszony? Mi lesz ha valaki visszaél a helyzettel? Jön az ÁVH? Szép dolog azt gondolni, hogy az ember élhet önfenntartóan. Faluközösségben pár száz ember? Igen. Esetleg faluhálózatban? Hát, talán. De hogy az egész ország, világ így éljen… az esélytelen. A Szociális hálót az adók tartják fent: az ingyen oktatást, a közgyógy ellátást, közvilágítást, stb.. Az adókat meg a gazdaság miatt tudjuk befizetni. A gazdaság viszont csak akkor működik, ha van fogyasztás. Tetszik, nem tetszik ez van. Lehet önellátóan élni, de azt nem szabad elvárni, hogy az egész társadalom erre álljon rá, mert nem lehet. Nem fenntartható a dolog. Ha te önállóan termelsz és élsz, mindentől függetlenül, akkor miből fizeted az adót? Vagy nem fizetsz, de elvárod, hogy a gyereked ingyen járjon iskolába, meg ellássák a kórházban, ha beteg? Tehát nem raksz a közösbe, csak kiveszel? Hát akkor lehet, hogy téged kéne száműzni. Csak provokatív vagyok, de érted mire gondolok, remélem. A bankok csak hasznot húznak a rendszerből, nélkülük is ugyanez lenne a helyzet.

      • orokseg szerint:

        Lehet, hogy utópisztikusan hangzik, de ez az egyetlen járható út. Mellesleg a mai hozzáállásunkkal van baj. Addig, amíg mindenkiben felébred a tudat, hogy egyek vagyunk és amit veled teszek azt magammal teszem. Mert a világ egyetemes törvényei most is ugyanúgy működnek, akkor is, ha nem veszünk tudomást róluk. Az emberiségnek van elegendő forrása a fennmaradáshoz, csak a legtöbb egy szűk ellit markában tömörül, ezért nem jut elegendő a sokaknak. És már rég működhetne a szociális háló (“mindenkinek a szükségletei szerint” – alapon).
        És nem igaz, hogy pénz és bankok nélkül is ugyanez lenne a helyzet. Az embert a vagyon, az anyagi javak tették kapzsivá. Egy batyunyi holmival sokkal “boldogabbak” lennénk, csak azt hisszük, hogy az vagyunk, amink van…
        …Közben az vagyunk, ahogyan megélünk dolgokat és azt gondoljuk, hogy csak így lehet.
        Még a fantáziánk is elapadt. És járatjuk a gyerekeinket “ingyen”iskolába, hogy megtanulják: csak így lehet élni.

  17. Bodabags Fashion szerint:

    A network marketig is ezen az alapon működik, számtalanszor fizettem már kávéval… Műkörmösnél köröm leszedéséért vagy vasútállomáson információért… Hatalmas mosoly volt a jutalmam… 🙂 Hollandiában! Nagyvárosban!

Számít a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s