Hipnózis – tények és tévhitek

Hipnózis. Egy szó, egy tudomány, melyet oly sok misztikum, félelem és félreértelmezés övezett századokon keresztül és vesz körül mind a mai napig. Érdekes tény, hogy legtöbbször a legtermészetesebb dolgokat értelmezzük félre. A hipnózis állapotában lenni egyike a lehető legtermészetesebb emberi tudatállapotoknak. Amikor álmodozunk, meditálunk, vagy éppen szerelmesek vagyunk, ugyanolyan transzállapotba kerülünk, mint amikor hipnózisban vagyunk.

A természet megalkotta számunkra ezt az állapotot, ezt a csodálatos ajándékot, mellyel felfedezhetjük saját tudatunkat. Minden gyermek szinte folyamatosan ebben az állapotban van, egészen 10-14 éves koráig. Ezért tudnak tanulni, fejlődni, és elsajátítani az élethez és a túléléshez szükséges szabályrendszert. Ezek a kora gyermekkori programok oly mélyen ivódnak belénk, hogy utána egész felnőtt életünkben ezek szerint a szabályok szerint alakítjuk életünket. Ezek a programok mindig a túlélést biztosítják számunkra, és sokszor bizony akkor is működésbe lépnek, ha már nincs is rájuk szükség.

Biztos mindenki csapott már a homlokára, vagy temette az arcát a kezébe egy-egy cselekedete, vagy szava után, mondván, úristen ezt most miért mondtam, miért tettem…nem tudom mi volt velem, nem szoktam ilyet mondani, csinálni. Hányszor találkoztunk már ilyesmivel, hányszor esett meg velünk és barátainkkal? Ezekben a pillanatokban gyermekkori programjaink lépnek működésbe. Ilyenkor egyfajta transzállapotba – hipnózisba – kerülünk, és az érzelmeink szabadon áramlanak, akár akarjuk, akár nem. Sokszor kapcsolnak be ezek a túlélési programok olyan szituációkban is, amikor nem kellenének. A csapda a dologban az, hogy amíg ezekre nem vagyunk tudatosak, önkéntelenül cselekszünk, így téve tönkre kapcsolatainkat, barátságainkat – mindig másokat okolva saját érzelmeinkért. ’Nyomogatta a gombjaimat.’ – hajtogatjuk utána sűrűn a másikra mutogatva. Egy bölcs ember egyszer azt mondta, ha mutogatsz valakire, egy ujjal mutatsz rá és hárommal magadra. Érdekes meglátás.

Ki is tehát a felelős azért, ha mi sem tudjuk hol vannak a saját gombjaink és, hogy hogyan kerültek oda? Ki rakta oda őket és milyen szándékból? Ameddig önkéntelenül cselekszünk, áldozatai vagyunk saját elménknek, érzelmeinknek, és az életszituációknak, melyekbe belesodornak. Ha felnőttként is túl szeretnénk élni, bizony meg kell értenünk saját cselekedeteinket, meg kell értenünk, mit miért csinálunk. Ezt csakis úgy tudjuk megtenni, ha ugyanabba az állapotba kerülünk – immár tudatosan – mint gyermekkorunkban voltunk. Transzba, hipnózisba. Amikor erre rájövünk, akkor kezdünk el megoldásokat keresni, terápiás módszereket próbálunk ki, meditálni kezdünk, tanulni saját magunkról.A hipnózis/hipnoterápia kitűnő módszer ebben a keresésben, hiszen az elmének ezzel a természetes tudatállapotával dolgozik, így segédeszköz vagy külső beavatkozás nélkül juttat el minket problémáink forrásának felismeréséhez. A hipnózis képessé tesz meglátni az okokat, melyek sokszor bár utólag jelentéktelennek tűnnek, mégis oly sok bajnak és fájdalomnak forrásaként szolgáltak életünk során.
Pár tévhit a hipnózisról, és a tények:

Tévhit: Hipnózisban alszom.

Tény: A hipnózis – bár neve megtévesztő lehet – valójában nem alvás. Hipnózisban lenni olyan érzés, mint amikor az ember álmodozik… a való világ megszűnik létezni egy kis időre, és csak arra az egy dologra, eseményre, képre koncentrálunk, amelyet látunk belső szemeinkkel. Mindenki átéli naponta többször ezt az élményt, például, mikor a buszon utazik, de valójában arra gondol, milyen csodás is lesz este gyertyafénynél beleülni egy kád vízbe.

Tévhit: Meghipnotizálnak és utána nem emlékszem semmire.

Tény: Először is, minden hipnózis önhipnózis. Senkit nem lehet akarata ellenére meghipnotizálni. A hipnotizőr csak egyfajta ‘álompilótaként’, vezetőként funkcionál, semmit rákényszeríteni nem tud a hipnózisban levő személyre. Hipnózisban érzékeléseink felfokozódnak, mindent hangosabban hallunk, érzékelünk. Az emlékeink teljes valóságukban térnek vissza hozzánk, szinte újraéljük azokat. Így nemhogy elfelejtünk dolgokat, hanem még olyan dolgokra is emlékezni fogunk, melyeket már régen elfelejtetettünk.

Tévhit: Olyasmit fogok csinálni, amit nem akarok.

Tény: A legtöbb emberben van egyfajta elképzelés a hipnózisról, és ez leggyakrabban az a kép, amit a filmeken, dokumentumfilmeken lát, vagyis a színpadi hipnózis. A színpadi hipnózis egy különleges válfaja a hipnózis tudományának, mely csak és kizárólag szórakoztatás céljára szolgál. Semmi olyasmit nem csinálunk hipnózisban, amit nem csinálnánk meg ‘éber’ állapotunkban is. Azok az emberek tehát, akik önként jelentkeznek egy showban színpadi hipnózisra, eleve imádnak a figyelem középpontjában lenni, és ezért bármit hajlandóak megtenni, amit a hipnotizőr kér tőlük. A terápiás hipnózisban ez nem így van, hiszen oda az emberek azért mennek, hogy problémáik eredetére vagy megoldására leljenek, nem pedig azért, hogy tyúkként kotkodácsolva figyelmet vonjanak magukra. Ha a hipnotizőr mégis ilyet kérne, a hipnotizált személy erre azonnal tudatos lenne, megtagadná a kérést és kihozná magát a hipnózis állapotából, hiszen végig tudja mi történik vele.

Tévhit: Nem fogok tudni kijönni a hipnózisból.

Tény: Még egyszer: minden hipnózis önhipnózis. Ahogy mi visszük bele magunkat a hipnózis állapotába, úgy mi is hozzuk ki magunkat abból, és ezt bármikor megtehetjük egy terápia során. Tudatunk folyamatosan figyel, és csak azokat a kéréseket teljesíti, amely számára kedvező hatással bírnak. Egy pillanat törtrésze alatt bárki kijön a hipnózisból, ha bármi olyat észlel, ami számára nem kedvező, bántó, vagy fenyegető lenne.
Mi is történik akkor hipnózisban?

Az elme két nagy részból áll: tudatos (ego) és tudatalatti részből. Hipnózisban a tudatalatti résszel lépünk kapcsolatba, melyben az emlékek és az érzelmek vannak elraktározva. Egyenesben beszélhetünk saját tudatalattinkkal, választ kapunk saját kérdéseinkre, és dolgozunk az érzelmeinkkel. A hipnotizőr segít megtanítani nekünk ezt a módszert, és vezetőként segít minket elménk felfedezésében.

Mire is nyújthat megoldást a hipnózis?

– stressz ellen kitűnő, hiszen segít relaxálni, megnyugtatni mind a testet mind az elmét
– dohányzásról történő leszokásban segíthet
– súlyproblémáknál hosszútávú megoldást nyújthat
– kiújuló sérüléseknél, sportteljesítmény-növelésnél remekül használható eszköz
– allergiáknál, fóbiáknál és irracionális félelmek oldásában szinte azonnali segítség lehet
– múltban történt események feldolgozásában, elengedésben, megbocsájtásban segíthet
– önbizalomnövelésben, koncentrációs és tanulási nehézségekre is használható
– fizikai fájdalmak csökkentésében kiegészítő szerepe lehet (csak orvosi felügyelet mellett)

A hipnózis tehát nem más, mint egy természetes állapot, melynek segítségével válaszokat lelhetünk saját kérdéseinkre. A hipnózis azért kivételes tudomány, mert képessé tesz – nem pedig képtelenné – arra, hogy mi magunk találjuk meg ezeket a válaszokat. A hipnózis megnyit egy ablakot a tudatunkon, melynek segítségével saját magunk felfedezhetjük fel elménk csodálatos és végtelen világát, hogy ezáltal tehessük teljesebbé, boldogabbá életünket.

Forrás: urbansnob.hu, tudatbazis.hu

Szerző: H. Jancsó Kata, mester hipnotizőr

Advertisements

Számít a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s