Mennybe döngölve – (Egy agykutató boldogító agyvérzése)

1996. december 10-én dr. Jill Bolte Taylor, 37 éves, Harvard egyetemi agykutató bal agyféltekéjében hatalmas bevérzés alakult ki. Négy óra alatt olyan állapotba került, hogy nem tudott járni, beszélni, írni, illetve életének bármely részletére visszaemlékezni. A bal féltekei készségek leépülését egy agykutató szemével figyelte meg, így még idejében rájött, hogy mi is történi vele, és sikerült segítséget hívnia. Nyolc évébe került, hogy agyvérzéséből teljesen felépüljön. A történet betekintést nyújt az emberi agy működésébe, valamint annak hihetetlen plaszticitásába. Azt is elénk tárja, hogy az agyvérzést átélt betegeknek valójába mire van szükségük a felépüléshez.
Mennybe döngölve - Egy agykutató boldogító agyvérzése - Dr Jill Bolte Taylor-új világtudat
Dr. Jill Bolte Taylor számára az agyvérzés megvilágosító hatású áldásnak bizonyult. Ahogy a bal agyféltekéjének nyelvi központjai elcsendesültek, megtapasztalta, hogy mi történik, ha a jobb agyfélteke kerül „főszerepbe”. Mély lelki békét és eufóriát élt át, és megértette, hogy az univerzumban végső soron minden energia, s hogy minden létező összekapcsolódik. A felépüléssel járó nehézségek elviseléséhez az adott erőt számára, hogy sok emberhez eljuttathatja majd az üzenetet, hogy mindannyiunk számára elérhető a mély lelki béke.

Ha felismerjük két agyféltekénk valódi képességeit, és használatukban megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt, akkor békésebb, boldogabb és együttérzőbb világot tudunk teremteni.

Gandhi szavaival élve: „Nekünk kell megtestesíteni azt a változást, amit a világban akarunk látni.”

Részletes beszámoló a Mennybe döngölve (Egy agykutató boldogító agyvérzése) című könyvben:

Kiadó: AGYKONTROLL KFT
Oldalak száma: 172
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 230 gr
ISBN: 9789637491238
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010

Részlet a könyvből:

„Nehéz utat jártam be ahhoz, hogy megtanuljam: agyi áramköreim integritása szabja meg, hogy miként létezem e világban. Az általam – sejtekként és áramkörönként – megtapasztalt tudatosság ezeknek a fantasztikus kis entitásoknak a kollektív tudatossága, ahogy egymásba fonódva felépítik azt a hálót, amit az elmémnek nevezek. A bal féltekém elvesztésének megtapasztalása alapján úgy hiszem, hogy a mély lelki béke érzése egy, a jobb féltekénkben található, neuronális áramkör. Ez az áramkör folyamatosan aktív, és bármikor rákapcsolódhatunk. A béke érzése kizárólag a jelen pillanatban mutatkozhat meg. Az első lépés a belső béke megtapasztalásához tehát az, hogy hajlandóak legyünk jelen lenni a pillanatban: itt és most. Ha a két féltekei karakter között egészséges egyensúlyt állítunk fel, akkor képesek leszünk tudatos gondolkodás szempontjából rugalmasan, örömmel fogadni a változásokat (jobb félteke), és közben mégis szilárdan az utunkon tudunk maradni (bal félteke). Ha megtanuljuk értékelni és használni a birtokunkban levő összes mentális ajándékot, akkor megnyitjuk magunkat az élet azon mesterművére, akik valójában vagyunk.”

Forrás: ujvilagtudat.blogspot.ro

25 lecke az életről

Életünk folyamán sok olyan leckét sajátíthatunk el, amely segíthet a problémáink legyőzésében és abban, hogy elégedettségben élhessünk. Néhány olyan leckét szeretnék megosztani a legnagyobbak közül, amelyekről úgy gondoltam, hogy a lehető legnagyobb jelentőséggel bírnak.

1_Green_Leave003

– Soha ne engedd,  hogy más viselkedése szabja meg neked, hogy mit tegyél.  Szabad ember vagy és te vagy a felelős a saját cselekedeteidért.

– Mindannyian kapcsolatban állunk egymással. Ha egy másik embernek segítesz, azzal önmagadnak segítesz. Ha egy másik  lénynek fájdalmat okozol, akkor óhatatlanul magadat fogod bántani.

– Ne félj a fájdalmas megtapasztalásoktól. A fájdalom se nem jó, se nem rossz, hanem csak jól vagy rosszul kezelhetjük azt.

– Ha feladod az összes arra vonatkozó vágyadat és elvárásodat, hogy az emberek hogyan viselkedjenek, soha nem fogod becsapva vagy megbántva érezni magadat.

– Minden félelem végső soron a halálfélelemre vezethető vissza. Hacsak nem fogsz megbarátkozni a halál gondolatával, sohasem leszel képes igazán gondtalanul élni.

astral_crop-441x582

– Soha nem tudhatunk többet egy másik személyről, mint amennyit önmagunkról tudunk. Így minél többet tudsz meg önmagadról, annál jobban fogsz másokat is megérteni.

– Az igazi szeretetet nem lehet bántani, mivel úgy ad, hogy közben semmilyen viszonzást nem vár el cserébe. Tehát még ha a szeretet láthatatlan is, vagy visszautasítják azok, akikre irányul, mindig megmarad annak, ami.

– Az öröm és a fájdalom ugyanannak az érmének a két oldala. Egyik sem tud meglenni a másik nélkül.

– A tünetek kezelésével sohasem gyógyíthatjuk meg a betegséget. Helyette próbálj megszabadulni a gyökér-októl.

– Nem létezik nagyobb Isten az igazságnál.

– Ne összpontosítsd a figyelmedet arra, amit az emberek mondanak vagy tesznek. Inkább arra törekedj, hogy megtaláld annak az indítékát, hogy miért beszélnek vagy cselekednek úgy, ahogyan. ( ez önmagunkra is vonatkozik)

– Szólj igazat, bármilyen következményekkel is jár. Őszintének lenni az egyetlen módja, hogy békében legyünk önmagunkkal és másokkal.

– A javaink képesek birtokolni minket. Engedd el a tulajdonaidhoz való ragaszkodásodat.

P1050657

– Mindannyian egyedül jövünk a világra és egyedül is hagyjuk azt el. Ne félj az egyedüllét megtapasztalásától, mert csak ily módon leszel képes szembenézni azzal, aki valójában vagy.

– Soha ne zárd be magadat egy kapcsolatba. Az igazi kapcsolatok csakis a kölcsönös tisztelet alapján képesek virágozni.

– Amikor elveszítesz egy barátot, ne siess a helyére másikat találni.

– Néha az ellenségeink többet tudnak segíteni, mint a barátaink. Az ellenségeink mindig azt akarják, hogy önmagunk negatív aspektusára figyeljünk oda.

– A kielégülés nem jelent elégedettséget, a kielégülés jön és megy, az elégedettség örökre meg marad.

– Mindenki motiválható vagy a félelem, vagy a szeretet által. Válaszd azt, hogy a szeretet motiváljon.

– Az után kutakodj, hogy magadat változtasd meg, ne a világot. Hacsak nem te testesíted meg azt a változást a világban, amit látni szeretnél, akkor a világ ugyanolyan fog maradni a számodra.

– Ne próbálj meg elmenekülni a másokkal kapcsolatos kellemetlen élmények elől. Tekints erre úgy, mint egy arra szolgáló lehetőségre, mely által jobban megértheted az embereket ahelyett, hogy a saját képmásaidat vetíted rájuk.

– Nincs más tudás, mint az önismeret. Ha nem változtat meg téged, amit megismertél, nem hívhatjuk igazi tudásnak.

– A hiedelmek úgy formálják az érzékelésünket, mint ahogy a napszemüveg átszínezi azt, amit látunk.

– Ne utánozz másokat. Alkosd meg a saját ösvényedet és sétálj végig rajta.

Forrás: http: www.wakingtimes.com

Fordította: Száraz György

Üzenet az emberekhez

Jó, vagy rossz…

Gondolatok, érvelések, magyarázatok, kiigazítások,…
„Jó” oldalon, vagy „rossz” oldalon állsz, vagy a „középen” ügyeskedő – számító, valamint tengődő, esetleg kényszeredett CINKOS vagy?

Gondolom erős és meghökkentő a kérdéssel egybehangzó megállapítás, de ezért ne állj meg itt (!), hanem érdemes tovább olvasni, elemezni a leírtakat, hiszen mindenki ráismer, vagy rátalál valamilyen formában, vonatkozásban viselkedési szokásaira, cselekedeteire, tetteire, nem utolsó sorban a következményeire! Ebben az esetben, témában nem azt kell keresni, hogy ki mondta, hanem hogy igaz-e vagy sem. Ezért vessük össze az alábbiakban kissé szokatlan – de bizonyára helytálló – megközelítésekből vázolt tényállásokat a tisztán látás érdekében!
Igyekeztem hétköznapi eseteket, gondolatokat valamelyest köznyelven, közérthetően tálalni, ezért nem fogalmazok se szépirodalom, se ilyen, se olyan, stb. formában. Kissé szárazon és velősen próbálom taglalni a témát. Így talán jobban sikerül a lényegre terelni a figyelmet, mert az a célom, hogy kiakasszalak, szembesítselek, és határozottan gondolkozásra, valamint cselekvésre késztesselek…

Döntsd el hová tartozol!

Légy igazságos és következetes magaddal szemben, de a szigorú, elfogulatlan önvizsgálatot a lelkiismereted szerint tedd meg. A szűrés legyen alapos – mert egészen biztos, hogy valamelyik vonatkozik rád – és nem engedhető meg folyton alternatívákat keresni, mert annak csak a kibúvás lehet az igazi oka. Persze kivételek akadhatnak, de észre kell venni a kis hibákat is, ha esetleg túlnyomó részben jól is cselekszünk, mert a hibák – következtetésképpen – nagyon ki tudnak terebélyesedni, ha nem foglalkozunk velük, egyébként gyakran elsiklunk felettük. Tehát kibújni bizonyos állítások alól azért nem tanácsos, nem érdemes, mert az életünk nyomorúságainak, igazságtalanságainak az okára úgy találjuk meg a választ, ha szembe nézünk önmagunkkal, cselekedeteinkkel, rövid és hosszú távú következményeivel is. Vajon

A „jó”, a „rossz”, a „középen”… című jelzőket ebben az értelemben nem a jobb, vagy a baloldalon (politikai) állókhoz kell viszonyítani, hasonlítani, hanem a szó szoros értelmében kell mérlegelni, mely rávilágít a valóságra, a létünk milyenségére, az emberi magatartásra, annak lényegére, valamint az emberek megosztottságának értelmetlen létére is. Ezért most vonatkoztassunk el mindenféle hasonló fogalomtól, alapjában figyeljünk a témára, mondanivalójára, valószínűségére és az ok – okozat értelmezés realitására.

Kezdjük a „jó oldal”-lal (nevezzük így!), pontosabban a jó oldalon álló emberek – lelkek jellemző tulajdonságaival a mihez tartás végett: lételemük mindenek előtt az Isteni egy igazság és az ember – emberi lélek becsben, tiszteletben tartása. Továbbá az alapvető erkölcsi normákon, józan értelmen és érzelmen alapuló, természeti törvényeken nyugvó, igazságos, becsületes, önzetlen, bizalmon alapuló következetes életvitel, valamint hazafias lelkületű, nemzeti szellemű, kötelesség – tisztelettudó és hála értéken alapuló neveltetés. Sajnos e nemes értékrendű emberek száma viszonylagosan kevés, de örvendetes, hogy ebbe az irányba igyekvők tábora egyre nagyobb és egyre jobban bővül.

A „rossz oldal” (nevezzük most így!), vagyis a rossz oldalon állók, illetve ide sorolható alakok jellemző, megtestesítő vonásai: az életvitelükben élenjáró a hazugság (mely minden bűnnek alapja (!), az alábbiakban majd egy gondolat erejéig visszatérek e fogalomra), a hamisság, az álnokság, a gonoszság, a csalás és más rosszindulatok. Ezeken túlmenően az ember – emberi lélek semmibe vétele, sanyargatása, fondorlatos terrorizálása, kisemmizése, ellehetetlenítése, elnyomása, rajtuk való élősködése, uralkodása, direkt és alattomos módon való pusztítása, és még lehetne sorolni tovább részleteiben. Ezen alapvetően meghatározó vonások mentén manipulálják, megtévesztik, torzítják az emberi elméket, lelkeket. Röviden talán ezek lennének (?), vagy mégse!? Hála a jó Istennek, hogy az ilyen torz-elvetemült „elemek” a Földön és az országunkban élő emberek összlétszámhoz képest is kevesen vannak. De tudni kell, hogy létezni az emberek többségének a közreműködése nélkül nem tudnak, nem tudnának!

Vajon000

Említésként egy gondolat a hazugságról:
A hazugság az egyik legsúlyosabb, ha csak nem a legsúlyosabb bűncselekmény, mert minden gonoszság, bűn, megtévesztés, élősködés, emberiség nyomorának alapja, táptalaja és egyben az oka. Ha meg akarjuk előzni, el akarjuk lehetetleníteni ezeket a gazságokat mint okozati tényeket, akkor az okot, azaz a hazugságot kell megszüntetni, kiiktatni, kitörölni és maximálisan szankcionálni, hogy ezáltal az okozati tények oka fogyottá váljanak.
Nem túlzás az a megállapítás, hogy a hazugság nagymesterei a hatalom hajszolóihoz, ezen belül a politikai – gazdasági, az egyházi – vallási… vezetőkhöz, valamint a hozzájuk kötődő „sleppjükhöz”, segítőihez, alázatos szolgáihoz, csahosaihoz…, cinkosaihoz köthetők.

Tehát eljutottunk a nép zöméhez, a középen, a közgondolkozásban „jó értelemben vett” elhíresült „középúton” álló emberek, jellemzően a többség „tömegember–jelenség”, tehetős (miként valakinek, valakiknek hasznot hoz) cselekedeteinek elemzéséhez. Kitérőként megjegyzem, hogy zömmel ezzel a tömeggel kívánok kellő hangsúllyal és nyomatékkal foglalkozni, mert jelentős részben ezeken az embereken is múlhat az emberiség sorsa, s megmaradása. Mint ahogy a legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
Nézzük viszonylagosan hogyan: ha a „középút”, a középen „a mindig helyezkedő” ügyeskedő, lehetőségeket kihasználó, a megfelelési kényszer miatt alkalmazkodó, a közöny, a felszínesség eluralkodása miatt „csendes társként” asszisztáló, valamint kénytelen – kelletlen módon valamilyen szinten elfogadó, beletörődő módon éled az életed, akkor te rossz, de nagy valószínűséggel nagyon rossz úton jársz.
Miért?
Mert olykor „jóval”, olykor „rosszal” keverve, kisebb – nagyobb arányban, többé – kevésbé meghasonulva, vélhetően önző érdekek miatt, valamint előnyöket élvezve vagy remélve kollaboráló viselkedéssel, – esetleg tévesen hitt tisztességes hozzáállással, helyesebben – az áltisztesség fenntartásával a megélhetési koncért tett (most az anyagi arányoktól „jövedelemtől” eltekintve) cselekvés miatt „gerinctelen” cinkos vagy, vagy azzá váltál. Akár önként, vagy akár önkéntelenül. Mert így élsz.
Miért is?
Mert az efféle létezéssel, közreműködéssel olyan világot, rendszert tartasz fent, járulsz hozzá, amely megvalósította, létrehozta a mai helyzetet, a romló világot, az élhetetlen, élvezhetetlen életet.

A „jó” és a „rossz” oldalon viszonylag elenyészően kevesen vannak, még együttvéve is a „középen állók”, a többséggel szemben. Ezért sem tudják „eltartani” a többséget, máskülönben nem is akarják, mert miért is tennék (?),… a hálátlan, a „faramuci” viselkedésekért?! A jó oldalon állók bizonyára felvilágosítani, segíteni akarnak a felébredéshez, az észheztéréshez, az összefüggések meglátására, hogy a saját és a köz érdekében ne a gazemberek szolgálatában álljanak. A rossz oldalon állóknak, a gazembereknek viszont eszük ágában sincs segíteni a többségnek, mert az élősködésükhöz, uralmukhoz, kihasználásukhoz nagy szükségük van rájuk. Ezért mindent megtesznek, hogy bután, „vakon”, megtévesztve, félrevezetve káoszban tartva szolgálatukba állítsák őket. Ebből következtethető, hogy a többség közreműködése nélkül a gonosz működni, de még létezni sem tudna.

Bővebben a többség tehetős cselekedeteiről, miként valakinek, valakiknek hasznot hoznak: Részben úgy, hogy megelégszel azzal, amit az „irányító gazemberek” (fondorlatos, alattomos módon, észrevétlenül, amire jó esetben csak későn jössz rá, ha rájössz…) mondanak, ígérnek, adnak, eléd tesznek, jó esetben felkínálnak, jóformán szinte ellenszegülés nélkül, vagy beletörődéssel (nincs más címszóval, ez van…) elfogadod, még ha tudod is, hogy nem jó célt szolgál. Nem igazán foglalkozol azzal, hogy hová vezet, mi lesz belőle, amit „jó szolgaként” elvégzel, előtérbe helyezve, hogy neked legyen meg az, amit akarsz, vagy valamivel több, mint másnak. Nem törődve azzal, hogy az ilyen tevékenységgel, a közreműködésed, az állásod, a jelen helyzeted, nem „életbiztosítás” számodra, főleg ha esetenként nagymértékben károsulnak is általad, miattad, a munkád által, stb. az emberek. Mert talán, vagy „még” mindig abban bízol, hogy ha valamit elrontanak a gazemberek, esetleg amit veled „csináltatnak” meg, végeztetnek el, hogy azt ők majd helyre is teszik, s azt az illúziót hajszolod magadban, hogy a felelősség nem a tied, hanem az övék, stb., mert te csak a rád bízott feladatokat végezted el, a többihez semmi közöd. Mi ez, ha nem cinkosság (bűntárs)! Lehetne sorolni hosszú, hosszú sorokban tovább, csak ízelítőként illusztráltam így e pár sort. De menjünk tovább.

what-is-critical-thinking

Javaslat: El kellene gondolkozni azon, hogy biztos, hogy jó helyen vagyunk? Megfelelő munkát végzünk? Azért dolgozunk, mert élvezzük, mert a személyes kiteljesedésünket szolgálja, vagy azért, mert a hó végén leesik valami kis fizetés? Talán …?!

Becsengett a fülembe egy ismerős dal, íme:
Bábu vagy! > ismerősen hangzik (?!), egy népszerű dal a 80-as évek elejéről, mely elgondolkodtató (!), mert az üzenete, a jelentése a valóságot jelképezi, miként időszerű és helytálló is. Azt ne gondold, hogy nem így van! Tehát: bábu vagy… valaki irányít… s úgy mozogsz, ahogy ő irányít… …- na most már – nyisd ki a szemed!

Hozzáfűzhető gondolatok:
Bábu vagy, nem te lépsz, > mert a rabszolgájuk vagy és nem jó célt szolgálsz!
valaki irányít. ha elfogadod, ha nem, ez tény nem vélemény!
Jól vigyázz, mi lesz majd, > egyre szűkülő élet lehetőségek, mesterséges –
ha megun és leállít? válság, összeomlás, anarchia…
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz. > vigyázz (!), mert miatta könnyen kimúlsz…
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz. > de nem az országból!
Magyar! Te ne menekülj sehová sem (!),
mert ez a Te hazád, a Te országod! Úgy legyen!
Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed! > most már tényleg ébredj fel, kapj a fejedhez…
most már kelj fel és járj! Pontosabban cselekedj-
most már az érdekedben, a hazád érdekében!
Úgy legyen!
Bábu vagy, bábu vagy,
valaki elvakít. > mert hazug, becsap, elnyom, kifoszt, megöl…
Bábu vagy, úgy mozogsz,
ahogy ő irányít. > ő(k), azok(!) az idegenek, a felvásárló kifosztók…
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb megszabadulsz! > az idegen – zsidóktól, a multiktól, bankoktól,…
a ránk erőltetett rendszerüktől…!
Szabadítsd meg magadat,
szabadítsd meg országodat
az „idegen” élősködőktől!
Tégy Istennek tetszőt (!),
mint ahogy te kéred az imádban Tőle!
Meglészen, megadatik néktek, hiszen az
igaz ember a Teremtő Isten társa.
Úgy legyen! Úgy legyen! Úgy legyen!

Egy írói gondolatot idéznék hozzá: “Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet „csinálni”, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik.”

Azt hiszem már egyre érthetőbb, világosabb a tényállás, de a tisztább látás érdekében még néhány ide illő gondolat, beismer-tet-ő „vallomás” elengedhetetlen.
Fontos felhívni a figyelmet egy kicsit pikánsabb formában és szükséges minősíteni e megszokottá vált életformát, mert másképp nem veszi észre az ember, illetve nem veszi észre magát, vagy nem vesz tudomást róla önként, vagy akár önkéntelenül. Tehát beszélni, szembesíteni, figyelmeztetni kell, – nem kikerülni, nem eltusolni, takargatni -, bármilyen kellemetlen érzés, valamint azt is tudatni kell (mint ahogy itt is olvasható), hogy a miattuk, a velük „generált” nyomor, helyzet egyre kellemetlenebb, elviselhetetlenebb mindenki számára. Ezek már nem csak egyéni esetek, ügyek, gondok, hanem társadalmi problémák is. Ha olyan esetről, problémáról beszélünk – mint amilyenről jelenleg – ami egyéni, de többeket is érint, akkor nem engedhető meg és nem is lehet egyedi esetről beszélni és felületesen kezelni, de (!) egyénenként kell és egymás segítségével lehet helyre állítani, helyre tenni, megváltoztatni a hibás viselkedésünket, hozzáállásunkat, gondolkozásunkat.

antiidiotikumAz esetek, példák oka miatt se légy közömbös az ilyen emberekkel szemben és ne tartozz hozzájuk, mármint a többséghez, mert azokat senki, de senki nem kedveli. Szinte mindenki, még a tömeg-emberek egymás között is megvetéssel, lenézéssel, támadással viszonyulnak hozzájuk, sőt „utálják” azokat, akikre jellemzőek eme tulajdonságok, miközben nem akarják észrevenni, hogy ők is hasonlóak, vagyis közülük valók. Mert a felettük való elsiklással, – ezzel önmagát is szembe köpve – remélik, hogy „baráti alapon” egymás között talán elnézik egymásnak, de a háta mögött bezzeg mindent kiterítve csámcsognak róla. Ez egy kész átverés minden szempontból és egy szégyenteljes, gyalázatos, sunyi álszent viselkedés.
“Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.”

Ezek a tények is közrejátszanak, emiatt sincs az emberek között egészséges emberi kapcsolat, normális párbeszéd, megértés, segítőkészség, stb., csak az irigység, rivalizálás, egyszóval ellenségeskedés. Itt áll egy kérdés: lehet őket ezekért szeretni, tisztelni, kedvelni, megköszönni valamit nekik? Hát NEM! De valamit be kell látni, azt hogy eredményesen fenntartják a „gonosz” akaratát, a megosztottságot, békétlenséget, továbbá tevékenyen közreműködnek abban, hogy idáig züllesztették, illetve hagyták zülleszteni az emberiséget, a társadalmat, a világot, ezzel segítve a gonosz elburjánzását az emberiség felett. Ezt nem akarják észrevenni, felfogni, megérteni! Addig, míg ezt nem értik meg, nem fogják fel és nem változtatnak rajta, addig fog tartani a nyomorúságos élet velük, körülöttük és a világban is.
Fel kell világosítani, – valamint szembesíteni kell őket, hogy észrevegyék és restelljék magukat – a remélt változásuk érdekében, mert így már nem mehet tovább, ki erre, ki arra, ki a „jó” irányába, ki a „rossz” irányába, de semmiképp ne maradjon a cinkos-középen! El lehet gondolkozni mi vár a cinkosokra, ha ilyen is, olyan is, jó is, rossz is, mert gerinctelen mindenképp!

„Régen a király elleni összeesküvés leleplezése után elfogták a cinkosokat is. A cinkosokat egyenként „bíróság” elé állították. Kegyetlenül megbüntették őket, sokukat ki is végezték. Ekkor még tudták, hogy a cinkosság mekkora súlyos bűntény, sok esetben még súlyosabb, mint az elkövetőé. Miért? Mert a cinkos áruló is! ”Az áruló a kezed szorongatja, az áruló a szemedbe néz, terveid faggatja…”

Azért vettetem föl a cinkos viselkedéseket, hogy érezzék az emberek ennek a súlyát s következményeit, mert bizonyára nem gondolkoztak el rajta, csak teszik amit tesznek, és kevésbé mérlegelik cselekményüket.

Még valami, amivel érdemes tisztába lenni, hogy a cinkos többé – kevésbé, akár tudatosan, akár tudatlanul is áruló. Tehát az áruló cinkos is egyben, mert egyenes következtetés utal a magatartási mechanizmusára, hasonlóságukra, ugyanis a cselekedetük, a jellemük egyértelműen igazolja a párhuzamot benne. Hangsúlyozni kívánom, hogy az ilyen jellemvonások miatt az emberek egymáshoz általában burkoltan viszonyulnak a gyanakvás, a fenntartás, a bizalmatlanság, a bizonytalanság folytán. Ezen „faramuci” viselkedések miatt senki sem kedveli, de még a gazemberek, a rossz oldalon állók is minősítik őket, viszont nekik nagy szükségük van rájuk, ezért felhasználják őket pénzért (viszonylag apró pénzért) a létük, a tervük megvalósítása érdekében.

A gonosz amikor elérte a célját velük, azután már általában nincs szüksége rájuk. Függően, de a tapasztalatok szerint függetlenül a közreműködésük eredményétől, előbb vagy utóbb könyörtelenül lemondanak róluk, továbbá ellehetetlenítik, akár végérvényesen tönkre is teszik, vagy feláldozzák a saját előnyük, hatalmuk érdekében. Sokan tudnának erre példákat említeni. A cinkos-áruló általában ilyen sorsra számíthat. Ezek a maffia módszerek az élősködő életvitelt élők, az uralkodni vágyók, a haszonlesők mentalitásai, életterei, melyekkel ma már „szép köntösbe” jól felöltöztetve, törvényekkel felruházva, a jog sejtelmes kusza hálójával átszőve „fojtogatják” a jóra való népet. Ezért semmilyen téren, semmilyen formában nem megbízhatóak, nem is voltak, nem is lesznek sohasem!!!
Javaslat: a totális elkülönülés, függetlenedés tőlük, még kommunikáció szinten is…!

Lehet szemforgató módon a kijelentéseken megbotránkozni s e sorok szerzőjét a pokol fenekére kívánni, attól ezek még tragikus tények.

Egyebek mellet még néhány esetről érdemes szót emelni: mindenki könnyen beszél mindenfélét, hogy ez kéne, meg az kéne, így vagy úgy, itt vagy ott lenne jó, vagy így kellene „csinálni” vagy úgy, de sorolhatnánk még tovább, a lényeg, hogy sehogy se, semmi se jó. „Ez tény!” A sok feltételezéssel, álmélkodással csak a sóvárgás, epekedés van más után, és ezek folyományaként magával hozza az önsajnálatot, a panaszkodást, valamint az ember tehetetlenségét is. Miközben kiderül, hogy másutt is ugyanazt mondják, gondolják, így tehát ott sem, sehol sem jó és így keserednek bele általában emberek az életükbe. Arra viszont nem gondolnak, vagy nem mernek belegondolni, hogy bennük is nagy káosz van, bennük is van hiba, amit rendbe kellene tenni! Ez az egyik súlyos probléma! A hibák, problémák tipikus másik esete, hogy az emberek általában nem tudják, inkább nem akarják megérteni, vagy nem akarják észrevenni, hogy mit csinálnak rosszul. Például a hosszú idők folyamán felvett rossz szokások, rossz beidegződések sokasága miatt, amitől nem, vagy nehezen akarnak megszabadulni, valamint a belénk, a ránk tukmált hazugságok, módszerek, a különböző rendszerek által, stb… Áll itt egy ide kapcsolódó gondolat: Nem azzal van baj, amit nem tudunk, hanem hogy amit tudunk, az nem úgy van! Javaslat: ki kell iktatni az életünkből a kialakult önző – esetenként csökönyös – büszkeséget, abba kell most már hagyni a sóvárgás, a panaszkodás „gyönyörűségét” és az erre elpocsékolt időt, energiát hasznosra, értékesre felcserélve saját magunkra, környezetünkre, egymás tanítására, emberi kapcsolatok építésére kell fordítani.

E tények további változata és az egymásra találás egyik akadálya, hogy szinte mindenki megy makacsul a maga önfeje után, kevésbé, vagy nem veszik a fáradtságot, hogy türelmesen viszonyuljanak, meghallgassák, megértsék egymást, mert úgy gondolják, úgy érzik, hogy jobbat, többet tudnak a másiknál, vagy lenézőek a másikkal szemben, vagy meggondolatlanul ledorgálják egymást ahelyett, hogy érveléssel kiigazítanák egymást. Ezért folyton viszályság, rivalizálás sekélyesíti el az emberi kapcsolatokat, így pedig nem lesz megoldás az élet nagy kérdésére, a békés igaz létezésre, nem lesz előrelépés, összefogás, egység, de még párbeszéd sem lesz egymás között! Ehhez kapcsolódóan megemlítenék még egy nagyon súlyos hibát, problémát, ami kisebb – nagyobb mértékben, de mindenképp uralkodik az emberekben. Ez nem más, mint a sértődöttség! Az ostoba emberek legjellemzőbb tulajdonsága. Erre egy székely bölcs mondást, igazságot fűznék hozzá: miszerint megsérteni nem lehet, csak megsértődni, az utóbbi viszont ostobaságot bizonyít! Ezt sose feledjük! Sajnos nem lehet másként jellemezni, mint egy buta, csökönyös, öntelt büszkeségnek, ostoba egoizmusnak! A sértőnek vélt gondolatra a legjobb ellenszer a kulturált rákérdezés.

Lehet bármilyen „lexikálisan” művelt ember, ha csekélyes jellemvonások tapasztalhatók, s megengedi magának, akkor kivételt sem lehet tenni, mert a rossz tulajdonságok a jó tulajdonságokat felül írják, háttérbe szorítják! Ennek ellenére sokaknál gyakran tapasztalható, hogy a rossz tulajdonságokhoz még gőgösen ragaszkodnak! Sajnos itt tartunk, úgy hogy van mit helyre hozni, csak hozzá kell fogni, lépésről, lépésre, mint ahogy eljutottunk erre a „szégyenletes” szintre is. Példaként! Nem kell kétségbe esni a feladattól, születésünk óta sem máról holnapra jutottunk erre a szintre. Újjá kell születnünk és bármikor előttünk áll a lehetőség, csak meg kell ragadni és végig kell vinni. Most nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.

majom

„Az emberek bármikor megvilágosodhatnának, csak egy gond van, nem érnek rá!” Sajnos!

Bármennyire elfogadod vagy nem a tények felvetését, beállítását, attól még azok maradnak, ha nem változtatjuk meg. E tények cáfolása, más nézőpontból való megközelítése, kiforgatása többnyire magyarázkodásra, kibúvó keresésre, esetleg eltusolására adhat okot. Az ebből kialakuló helyzet, annak kényelmetlensége, valamint szembesülése miatt általában menekülő érvelésként, vagy védekező lázadásként egy gyakori eszközt szoktak bevetni, ami ugyan eredményre nem vezet, csak egy egérút reményében segíthet kibújni a felelősség alól. A gyakori eszköz, menekülő gondolat nem más, mint hogy: „Kikérem magamnak!” Ugye, milyen ismerősen hangzik. De felmerül a kérdés, tulajdonképpen mire kéred ki magadnak, az önző büszkeséged, az ostobaságod miatt, vagy miért (?), talán tartod magad valakinek, vagy magasabb rendűnek, vagy nagy tudásúnak, vagy ki tudja minek, ami csak nézőpont kérdése. Ha valamelyik jellemző cinkos tulajdonság valamilyen mértékben vonatkozik rád, akkor nem lehet kivételt tenni, és tudni kell, hogy így nem lehet kezelni a problémát, csak elodázni. Ezért azt gondolom, nem érdemes kísérletezni sem vele, hanem érdemes szembe nézni a tényekkel, elgondolkozni rajta, levonni a következtetéseket és értelmes döntést hozni a lét igazságos értelmének, a köz, a közösség, az országunk, a nemzetünk felemelkedéséhez. Ezért fontosabb lenne túlsúlyba helyezni a célra vezetőbb gondolkozási, cselekvési mechanizmusokat.

Van egy kincs, melyet halálig őriznek az emberek: ez a tisztelet.
Mindenhol akadnak kivételes emberek, akiket tisztelet övez.
De kivételezettnek úgy érezheted magadat, ha példamutató tudsz lenni. Példamutató igazán csak úgy lehetsz, ha az erkölcsös emberi értékek és a tisztességes rendteremtés mentén mutatsz példát, mutatsz utat, s alkotsz maradandót, mely egyaránt követhető, s követendő a családtagjaid, embertársaid, nemzedékek számára.

Mindennel foglalkozunk, mindenről beszélünk, mindenről írunk, sokféleképpen magyarázzuk s rengeteg tényfeltáró írás és téma foglalkozik a válsággal, az országunk helyzetével, kormányunk hazugságaival, viselkedésével, idegenekkel, idegenérdekek képviselésével, országunk kirablásával, ellehetetlenítésével, bankok, multi cégek fosztogatásaival, liberális dogmákkal, szabadkőműves, cionista-zsidók térnyerésével, világuralmi törekvésével, konfliktusok, háborús helyzetek szításával, vallások elferdítésével, kiforgatásával, külföldi helyzetek elemzésével, annak cenzúrázásával, média töménytelen hazugságaival, a rendőrség elfogadhatatlan hozzáállásával, moráljával, stb. Sajnos még mindig többet foglalkozunk az okozatok, történések ecsetelésével, mások butaságával, korlátoltságával, ostorozásával, de ezek mind még csak külső tényezők, kívülről jövő, ránk nehezedő (okozati) témák. Viszont kevesebbet foglalkozunk az okok fel, illetve kiderítésével, valamint önmagunkkal, a viselkedésünk, a tettünk, a téves gondolatvilágunk felfedezésére tett kísérletünkkel, a hibáink beismerésével, nem utolsó sorban a megváltoztatásával s kijavításával. Ne felejtsük: “Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását, s hozzáállását.”

Néhány gondolat a „burzsoá hatalomról”: Az elnyomó hatalom ereje abban rejlik, hogy sok a megalkuvó ember (a „középen csellengő” tömeg ember). Hogy ki miért alkuszik meg, az részlet kérdés, de sok ízelítőt kaptunk ebben az összeállításban és máshol is, mint ahogy érezhető, tapasztalható ez napjainkban. A jó érzésű embernek ideje már ezt mérlegelni, és nem hagyhatja tétlenül sem, mert hamarosan, végérvényesen „zátonyra” fut, és a gazemberek akarata szerint fogja befejezni a „pályafutását”. És kevésbé az Isteni rendeltetés alapján, természetes élet kitöltésével. Ezért ki kell mondani, betartani a varázsszót: ELÉG VOLT! Így nem folytatjuk tovább!

Egy olyan kormányhoz, mely folyamatosan hazudik, a népet nyúzza, sarcolja, zömében igazságtalan, irreális módszerekhez folyamodik, ahhoz asszisztálni, engedelmeskedni Istent gyalázó emberi felelőtlen viselkedés. Mert az emberek ez által egymást veszik semmibe, nem tisztelik, nem segítik, hanem a gazemberek, a gonosz szolgálatába állnak, s nem veszik észre, hogy a népnek csak kb. öt-tíz százalékos gazember hordája van, akik mindent elkövetnek, hogy a többséget a saját érdekükben becsapják, aljas módon kihasználják. Ez az irreális valóság egy pillanat alatt megsemmisülhet, ahogy a többség megunja ezt a „sok” ingyenélőt.

Ezt ők nagyon jól tudják. Azért, hogy megőrizzék hatalmukat elérik, hogy egymással vitatkozzunk. Mi pedig úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek, szinte „zokszó” nélkül. Mialatt mi oly szorgalmasan elvitatkozgatunk magunk közt, ők tovább játszanak az életünkkel, egészségünkkel és a „pénzünkkel”. Mi szenvedünk, és álljuk a számlát. Ezt jól tudja ez a „maffia” is – s gondoskodik róla, hogy ne legyen időnk mással foglalkozni, mint a túlélésünkkel. Az adó – és pénzügyi rendszer anyagi félelemben tartja a tömegeket, a média folyamatosan riogatja őket, az élelmiszer és az egészség-ipar pedig gondoskodik róla, hogy a betegségükkel, a halállal legyenek elfoglalva – s ne jusson idejük másra, az életre.

Jogos a kérdés, kitől várnak segítséget az emberek? Az ilyen kormánytól?! Ettől a liberális kormánytól (?), amely a saját egzisztenciáját fenntartva, „vélhetően gyarapítva”, továbbá a külföldi, az idegen érdekeket teljességgel képviselve, kiszolgálva, miközben a magyar lakosságot a teljes nyomorba taszítja, pusztítja! Ha csak azt kérdezem meg, hogy hol van itt az egyenlő teherviselésnek, az arányosságnak még a gondolata is? Az igazságosságról még nem is beszélve. Sajnos az tapasztalható, hogy az emberek többsége még mindig azt gondolja, hogy ők a jótevők, a megmentők, a segítők, a megváltók! Ezt még nem tapasztalta, nem tapasztalhatta meg senki, „csak esetleg a sleppjei”. Ezek a gazemberek nem szolgálnak más célt, mint a további időhúzást és az altatást, a nem létező remény életben tartását, hogy van és lesz megoldás, mert a hatalomnak nincs nagyobb félelme, mint a reménytelen tömegek ébredése.

… és a vallásról röviden:
A vallás is a (elnyomó) rendszer része, melyhez szorosan kapcsolódva fejti ki tevékenységét, és nem más a szerepe, mint az emberi lelkek megszerzése… Tehát minden bajunk ott, akkor, a ránk erőltetett, erőszakolt (ál) kereszténységgel kezdődött, amelyet megpróbáltak elfogadtatni velünk. Többé – kevésbé sikerrel, de ez nem más, mint lélekmérgezés.

„Magyarországon” hosszú idők óta és jelenleg is kéz a kézben járva, – de a nép előtt ezt erősen burkolt formában takarva – szorosan együttműködve gyakorolják a hatalmat a kormánnyal az élenjáró egyházak, de elsősorban azok vezetői. Mivel ezeket tényként lehet állítani, ugyanis egyre több bizonyíték (ügynöklista) és jel mutatkozik ebbe az irányba, de valamilyen összefüggés, átfedés, következtetés vonható le, akkor alapozottan kimondható, hogy a hazugság, ezzel a bűn legmagasabb foka jellemző rá. Tehát a vallási vezetők, egyházak is épp úgy nagy felelősei a nép nyomorának, helyzetének, kizsákmányolásának, mint a kormány, mert folyamatosan hazudnak, becsapják, elaltatják, félrevezetik a jóra való naiv, segítséget kereső embereket. Ilyetén való hazudozás még súlyosabban elitélendő, mert az emberek lelkével, szellemével Istent gyalázó tettet követnek el. Jézus szavai szerint: „nem attól kell félni, aki a testet megöli, hanem aki a lelket a pokolba taszítja.”

A vallás nem azt tölti be, amire hivatott, amiként hirdetik, hanem a megosztást, a káoszt, a zsarnokság uralmát segíti elő, mint inkább hogy a hitet, az Istenbe vettet hitet, az igazságot, az emberek lelki szintjét, lélek minőségét, boldogulását segítsék. Egy gondolattal összefoglalva: „A hazugság a törvény és a vallás hangjával álcázza magát.”

Tehát a vallás is szintén egy láncszeme annak a nagy problémának, amely immár hosszú – hosszú idők óta megtévesztésben tartva, folyamatosan manipulálva vezeti meg az emberek millióit, mert valójában a hatalomról és a pénzről szól. Ne felejtsük el, hogy akiknek a pénz az istenük azok emberi mércét nem ismernek el. Milyen vallás az és milyen kereszténység az, legyen akár a katolikus, vagy más egyéb – bizonyára álkereszténység – amelyet nem hat meg, nem emeli fel a szavát, nem áll az emberek védelmébe, ha a pénz, az uzsora-kamatok karmai, a gazemberek embertelenségei öngyilkosságba „hajszolják”, menekülnek, emberek hullanak el, mert nem bírják tovább ésszel, lélekkel…, ugyanis nem tapasztalható semmilyen hatékony lépés, vagy megnyilvánulás sem felőlük.

Az Isten és az Ember közé a vallást tették a megosztottság, a félrevezetés érdekében az élősködő hatalom bitorlói.
Hiszen a vallás is politika! Ki melyiket, milyen formában választja, illetve hódol be.
Vallás nélkül, politika nélkül lehet élni, sőt kell is és ott csak Isten, és ember van!
Ha az ember fiának nehéz már eligazodni a kereszténység színfalai mögött, akkor álljon itt egy igazság, ami nem lehet közömbös a tisztességes ember számára: Nem a mindenféle irányzatú, a bálványimádó, a bibliai dogmákra (mert van benne csúsztatás, félrevezetés…, egy szóval hazugság is) épülő kereszténység, hanem az erkölcsi, szellemi értékeket szigorúan betartó, azt hirdető, és mindezekért a harcot is vállaló kereszténység az igazi kereszténység.
A szeretetről pedig csak annyit, hogy az igazság szeretete minden más szeretet fölött áll.

Továbbá felismerésként be kell fejezni a könyörgést, a könyörgésen alapuló imádságokat, mert helytelen megnyilvánulás és semmi szükség nincs rá! Csak egyszerűen kérni és fogadni kell. Tudni kell egyszerűen kérni és nagyszerűen fogadni, s ebben az irányban cselekedni. Mert Isten rajtunk keresztül teszi a dolgát. Ez is a vonzás és a teremtés egyik folyamata. Amihez nem kell nagy trükk, csak az, hogy arra gondoljunk, amit akarunk / szeretnénk, ahelyett, hogy arra összpontosítunk, amit nem akarunk!

Továbbá egy rövid gondolat erejéig: a bűn fogalma körüli tudatos manipulációval átszőtt szajkózás, hajszolás, amivel az embereket sikeresen meddőn tartják. Ezért kell befejezni a bűn hajszolását is, de nem az elvetését, hanem a helyes felfogás irányába való terelését kell szorgalmazni és nem az ezen alapuló dogmatikus vallási elméletek gyakorlását elismerni, alkalmazni. „Ez is meg ér egy misét.”

Az igazi kereszténység eszméje, mely az embert eredendően jónak tekinti, aki ugyan képes a rossz felé hajlani, de Isten segítségével ezt a rosszra hajlást le tudja győzni.

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, Teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

A Teremtőisten az embernek észt adott, valamint szabad akaratot.
Ezért az embernek kell eldönteni, hogy az IGAZSÁGOT szolgálja, vagy a gazságot.

Egy kicsit másképp: “Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással rendet, élhető életet teremtesz, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

Tanulság:
Tény! Olyan csapdában vagyunk, amivel ha szembenézünk, amit ha megértünk, felfogunk, s rájövünk arra, amiért mindannyian valamilyen mértékben felelősek vagyunk, és amiből szabadulni együtt van jó esélyünk.
Ez a csapda nem más, mint a hazugság és az emberiség sorsának csapdája.
Belőle való szabadulás lehetőségét is régóta ismerhetjük. Mint ahogy Krisztus szavait: „Az igazság szabadít meg titeket”, Buddha tanácsával folytatva: „Adjátok vissza a szavak igazi értelmét!”, és ennek a két gondolatnak az egybecsengő üzenetét elfogadva a probléma megoldásának kulcsát szinte a kezünkben érezhetjük.

„Egy a lényeg, hogy az igazság maradéktalanul utat nyerjen. A világon egyetlen dolog ami hatalmakat, diktatúrákat, birodalmakat, rendszereket dönt meg. Az pedig az IGAZSÁG.”

Emberek! Tény-leg most már úgy kell gondolkozni, elmélkedni, DÖNTENI és cselekedni, hogy a következményeként jó eredményeket tapasztaljunk! Továbbá azon, hogy hogyan tovább, vagyis a jelenen, a jövőn, az élet kérdésein. Mert ma már nagyobb probléma a jövő, mint a múlt. A tapasztalatokat, a következtetéseket és a következményeket a múltból merítve, okulva és okultan kell a jelen és jövő zenéjét megkomponálni.

Tudva lévő, hogy a gondolkozás az egyik legnehezebb „munka”, de ezért ne kerüljük el, mert ha nem tesszük, akkor teszik, vagyis gondolkoznak mások (gazemberek, hatalom bitorlói…) helyettünk. Viszont az nekünk nem jó, mert nem értünk, nem a mi érdekünkben teszik, hanem kizárólag saját önző érdekükért, érdekkörükért, hogy a népet, a tömeg-embereket kellőképpen kihasználják. Pontosabban ellenünk munkálkodnak. Ők csak ezen gondolkoznak és ekként cselekednek, mint ahogy tapasztalható is, ez mintaként példaértékű lehet a nemzet, a nép számára velük szemben! De csak a módszer: céltudatosan gondolkozni és akként cselekedni! Tehát a célt kijelölni, a hogyant megtervezni, majd cselekedni. Nem folyton ellenállni és tiltakozni kell, mert az nem előre viszi a nemzet ügyét, mint ahogy tapasztaltuk mindeddig is. Nézzük, mit csinál a kormány: alkot. Például új alkotmányt a saját szájízére. Mit csinál a nép? Tiltakozik ellene. Támadja. Ebbe fekteti bele erejét, energiáját. Ahelyett, hogy azt átcsoportosítva a saját „szájíze”, akarata szerint az elképzeléseit egy átfogó célként meghatározva cselekedne. De a sorsodat, a nép sorsát eddig és most is ők alakítják, mert hagyod, engeded az engedelmeskedő elméd miatt, talán (!?), bizonyára igen (!), mert nem gondolkozol elég következetesen.

Ide illik egy bölcs gondolat, s nagy igazság: “Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjüknek rabjai.”
Tehát a felvetések, összegzések, elemzések, következtetések folyománya képpen az engedelmességünkkel éltetjük ezt a Rendszert.
Hiszen a valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk.

A sok kudarc és vakvágány az életedben mind abból ered, hogy ezekkel a folyamatosan változó erőkkel szembe mész, ahelyett hogy olyan módszereket dolgoznál ki, hogy elkerülhesd, ellehetetlenítsd őket. Ne add, ne pazarold az energiádat rájuk, mert ők belőled, a feléjük fordított energiákból élnek és mindig gondoskodnak arról, hogy velük foglalkozz.
Például:
Amikor elítélsz valamit, amikor lemondasz valamiről, mindaddig hozzátapadsz.
Amikor küzdesz valami ellen, akkor csak vele foglalkozol és így hozzákötődsz.
Mindaddig, amíg küzdesz vele, erőt adsz neki.
Pont annyi erőt adsz neki, amennyit arra fordítasz, hogy küzdj ellene.

Riadó! Ideje már elgondolkozni, hogy valójában hogyan gondolkozunk, cselekszünk, és vajon helyes-e ahogy élünk.

Döntsd el hová akarsz tartozni!
Mindenki, kivétel nélkül döntési helyzetbe kerül.
Istennel vagy Isten nélkül.
…, nem is olyan sokára jön már az igazság pillanata:
„a búza és az ocsú szétválasztása”.

Fontos (!), hogy sorsdöntő témákban ne tétovázz, ne pazarold az időt másra, ugyanakkor ne rabold az időt másoktól a várakozásod, a bizonytalanságod miatt, főleg ne hátráltasd az embertársaidat, ne élj vissza az érzelmeikkel, ne zsarold az érzelmein keresztül önként, vagy önkéntelenül, ne fondorlatoskodj, és nem utolsó sorban ne maradj a „cinkos középen” sem! Hogy hová tartoztál, hogyan cselekedtél eddig, most már legyen a múlté, mert ami ma vagy, az az, ami eddig voltál, ami holnap leszel, az az, amit most teszel!
A korábbi és a további cselekményeid mértékével, súlyával kapcsolatban vállalnod kell a felelősséget, lelkiismereted szerint önmagaddal szemben, és másokkal szemben is!

Nem elégséges, hogy csak önmaga és családja jólétét teremti meg valaki, hanem a környezete, közössége boldogulását is elő kell segíteni, közre kell működni, mert csak így teremthető meg békésen, biztonságosan az élhető élet mindenki számára, úgy saját magának is. Ellenben ha csak saját magára gondol valaki, olyan körülmények maradnak és lesznek mint jelenleg, viszályos, zaklatott, reménytelen, egyre gyakoribb félelmekkel hajszolt bolyongás tapasztalható, ami meg kell vallani, senkinek sem jó!

Nagyon sokan kitérnek az olyan témák, észrevételek elől, amelyekkel fontos lenne foglalkozni, amik valójában őket is érintik. Gyakran mondják az emberek egymás között, még a családban is, hogy nem akarnak erről, vagy arról beszélni. Általában elterelik a témát, vagy felvetik, hogy inkább beszéljünk másról, általános mindennapos dolgokról…., vagyis arról, ami számára kényelmesebb, kellemesebb (struccpolitika), de pont azokról a „mindennapos” személyes és az őket körülvevő dolgokról nem beszélnek, nem elmélkednek, legalábbis a legkevesebbet, amelyekre nagy szükségük lenne (pl.: ebben az írásban felmerült felvetések), amik életük, boldogulásuk részei, velejárói. Ezért tud elhatalmasodni az összes rossz dolog, amik érintenek, körülvesznek minket! Azért kell egymással minél többet foglalkozni, formálni, önzetlenül segíteni, közösséget építeni, mert csak így lehet egységet teremteni, egységesen kiállni, fellépni a ránk törő bajokkal szemben. Gondoljunk csak bele, hogy a hatalom bitorlói is egységes módszerekkel hozzák meg a döntéseiket, mint: „A magyar parlament, amely jelenleg nem szuverén népképviselet. Tevékenysége arra korlátozódik, hogy a kormány rendeleteit „kollektív” bólintással törvényerőre emelje.”

Ülj le és gondolkozz el rajta, lehetőséged van változtatni, kijavítani a tudva lévő és tudomásodra jutott eseteket, hibákat. Ha teszed – ha nem, visszaköszönésképpen a sors, a teremtett világ „erkölcsi” törvénye válaszol, s nem mérlegel, tehát amit teszel, ahogy cselekszel, az előbb vagy utóbb, „de irgalmatlanul” visszaszáll hozzád, rád. Tehát amit adsz, azt kapsz, ez így volt, így van és így is lesz!

A világmindenség azért jött létre, hogy minden a rendeltetése szerint létezzen, az ember megtalálja benne az örömet, a boldogságot, a lét igazi értelmét. Ehhez azonban sok szenvedésen kellett keresztül mennünk, hogy meg tudjuk különböztetni jót és a rosszat. Ennek az ideje lejárt, már minden utat bejártunk, ami szenvedéshez vezet. Most itt az ideje a váltásnak, a változásnak, ami rajtad is múlik!

Ha érteni akarod az üzenetet, akkor érteni fogod a kemény szavak ellenére is, hiszen a kemény szavak mögött az őszinte igazságszeretet szól hozzád, hogy segítő jobbot nyújtson számodra. Hiszen az üzenetet még most is olvasod, s elolvastad, újra olvasod, beszélsz róla, érvelsz vele, megvitatod másokkal, „elveted a magot”, – ez nagyon fontos – valamint meríteni egymás véleményéből, és megismerve a segítségükre lenni. Együttvéve egyszerűen készen állsz arra, hogy megismerd és megértsd az élet igazságát, az életed igazságát. Semmi nem történik veled véletlenül, akár – egybeesések – találkozás-ok, – hibázás-ok…, és akármilyen kilátástalannak hitt mélységekben van az életed, ez mind csak arról szól: Itt az ideje elgondolkozni, meglátni, kijavítani a hibákat, kilépni a tévelygésből, a vakvágányból, és rátérni a világos egyenes igaz útra!
Igen, képesek vagyunk jó döntést hozni, mert hiszem, hogy az ember eredendően jó!
Váradi Sándor

2011 Földanya hava 1.

Ne használd és véget ér

Színiánál találtam egy nagyszerű bejegyzést.

Mivel sokunkban felmerült már a kérdés, hogy ugyan mivel tudnánk hozzájárulni a világ szebbé- jobbá-tételéhez, gondoltam közzéteszem az Örökségen is, hogy azok is okuljanak belőle, akik nem éreznek magukban elegendő erőt, hogy nagy tetteket hajtsanak végre. Íme:

NE HASZNÁLD, ÉS VÉGET ÉR

Nagyon sokszor és sokan kérdezik tőlem, akik elkeserítőnek látják a helyzetüket, hogyan lehetne megváltoztatni a világot, amelyben élünk…
A megoldás pofon egyszerű, és már sokszor leírtam:

NE HASZNÁLD, NE NÉZD, NE HALLGASD, és NE OLVASD!

Ha valamit nem használunk, mellőzünk – elsorvad, tönkre megy. Békében, csendben. Véráldozat, különösebb erőfeszítés, és háború nélkül.
Ne nézd a tévét, ne hallgasd a rádiót, ne olvasd az újságot, ne használd a bankot, ne menj a multihoz vásárolni, vagy ha mégis, ne vedd meg, ami nem jó neked.
Ha egyre többen teszünk így, nem lesz bevételük, nem lesz profitjuk, és ha nincs nyereségük – egyszerűen megszűnnek létezni. Mert az egyetlen isten, amit ismernek a PÉNZ!!! És ez a mi nagy szerencsénk – ha végre felfogjuk, hogy mit jelent… mert a pénzt MI ADJUK NEKIK, azzal, hogy nézzük, hallgatjuk, megvesszük, megesszük, elolvassuk, használjuk, amit kínálnak nekünk.

Mi éltetjük a gagyi tévé és rádióműsorokat, a hazug híradókat, a bulvársajtót, a bankokat, a bevásárlóközpontokat, a mérgeket gyártó gyógyszergyárakat. Nem más a hibás mindenért, hanem MI MAGUNK.

Ja, és a megoldáshoz nem kell összefogni, nem kell csoportot alkotni, nem kell elnököt és titkárt választani, vagy pártot alapítani – egyszerűen CSAK MEG KELL TENNI. Mindenkinek, egyénileg.

Minden napra egy titok

Hogy őszinte legyek, egy kissé szkeptikus voltam annak kapcsán, hogy a “korszakváltás”, vagy “dimenzióváltás” vagy nevezzük bárminek, gyökeresen meg fogja változtatni gondolkodásunkat, nézeteinket a világról és igazi paradigmaváltás megy végbe az emberiség tudatában.

Ezeket a dolgokat a legtöbb írás, közlés arra alapozta, hogy felpörgött világunkban egyre inkább felszínre kerülnek olyan információk, amelyek nagy mértékben megváltoztatják elképzeléseinket a világunk működéséről, múltunkról, emberré válásunkról, életünk értelméről.

Most már be kell látnom, hogy nap mint nap érnek el a tudás olyan szikrái, amelyek valóban képesek megkérdőjelezni mindazt amiben eddig hittem.

Bizonyos tudatosodás már mindenkiben zajlik, akár tud róla, akár nem. És ahogy lenni szokott, amikor készen állsz a tudás befogadására, akkor az bizonyosan rád talál.

Ez abból is látszik, ahogyan emberek reagálnak rá.

Nem marad más, mint belekóstolni és megtapasztalni, hogy legbensőbb lényünk mit szól hozzá. Elutasítja vagy emlékezik rá.

Itt van az egyik legnagyobb rejtély: Ki Jézus? Ki ez az ember, aki ekkora hatást gyakorolt a modern ember tudatára és miért nem akarják papjaink, hogy élete közismert legyen?

Sokminden kiderül Notovitch – Jézus ismeretlen élete című könyvéből és dr. Miceal Ledwith filmjeiből.

Notovitch konyv-00 Notovitch konyv-01

Valószínűleg sokan olvasták már a Beszélgetést RejtettKézzel, mely bárbennyire is hihetetlen, mégis hordoz olyan tényeket, amik igaznak hangzanak.

2008 októberében az Above Top Secret fórumon valaki, aki saját bevallása szerint az Illuminátusok tagja, RejtettKéz felhasználónéven információkat közölt a szervezet Tervéről és céljairól, mivel állítása szerint elérkezett az ideje, hogy megtudjunk ezt-azt a kulisszák mögött zajló dolgokból. Nagyon meggyőzően magyarázza meg, MIÉRT éppen akkor jött el az ideje.

Ha még nem olvasta, innen  letöltheti.

Vegyük a fáradságot, hogy a teljes diskurzust elolvassuk! Igen, hosszú, de mindannyiunk előnyére válik, még akkor is, ha végülis kételkedünk az elmondottakban. Nyitott hozzáállással érdemes olvasni, nem dogmák vagy biztosnak érzett világkép szűrőjén keresztül, különben mindegy, mit mond, úgysem hiszünk neki.
Néhány dolog, amitől hitelesnek tűnik az illető: a fórumtagok oldalakon keresztül tettek fel neki mindenféle kérdéseket (ahogyan a cikkből kiderül), ő pedig intelligens, precíz válaszokat adott olyan rövid idő alatt, amennyi nem lett volna elég ahhoz, hogy egy összefüggő kamu-sztoriba illeszkedjen minden válasz. Ezt a fórumtagok is észrevették. Következetesen reagált. A kérdések nagy része nagyon találó, mély és filozofikus, és ez a férfi (vagy nő, ezt nem tudjuk – egyébként azt állította, hogy nem a Földről származik) komoly, egymásnak nem ellentmondó válaszokat adott. Ilyen magasszintű, értelmes beszélgetés során nem valószínű, hogy ne bukna le egy csaló. Bizonyára észre fogjuk venni, hogy őszintének hat a közlés.
Eltűnődtünk már azon, ki lehet “a Piramis csúcsán”? Nos, ő utal erre. Az a vérvonal, amelyből ő származik, magasan a Rotschildok felett áll befolyás és hierarchia tekintetében, és nem a Földről származik. Az a 13 család, amelyről itt [www.illuminati-news.com – a ford.] és más oldalakon is beszélünk, és amelynek magas befolyású tagjai a Rotschildok és a Merovingok, valójában a Nagy Piramisstruktúrában elég alacsony rangot képvisel. A Földön zajló játszmát bonyolítják, a Nagy Játszmát csak annyira ismerik, amennyire muszáj. RejtettKéz saját állítása szerint náluk sokkal magasabb szintű és rangú vérvonalba tartozik.

Lehet, hogy érdemes tovább kutatni?

Egy tapasztalat a halálon túlról

Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt.

Azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami nagy sebességű gyógyulást is eredményez…

“1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk.

Minden embert ráknak tekintettem, és pontosan ezt is kaptam.

Ez ölt meg engem.

Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz.

Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi. Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet.

Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. cropped-photonbeam.jpgAkkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt adott arra, hogy van valami a túlvilágon.

Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt – színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát.

Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.

Körülbelül tizennyolc hónapig tartott.

Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.

Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az.
Ez az a nap, amikor meghalok.

Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni.

A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem NDE_OBE_light az ágyban maradt. Sötétség vett körül.

A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.

Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.

Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”

Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg 88-1befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.

Megkérdeztem a fényt: “Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában.”

Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk.
A fény válaszolt.

A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.

Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Felsőbb Énünk mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Énünknek nevezünk, nem más, mint egy mátrix.

Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb Énje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Én lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.

Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Én mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Én egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik     össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai. Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam. Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Én mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Én összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.

Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.

Így szóltam: “Készen állok, vigyél!” A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott: az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.

Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.

Így szóltam: “Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!”

Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.

Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.

“Hogyan lehetséges ez?” – kérdeztem.

Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.

Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: “Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?”

Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: “Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad.”

Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második eljövetel.

Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az

egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:

“Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Én, szeretem az életemet!”

Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.

Így felelt a fény: “Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!”

Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam!

Eksztázisba estem.

Ezután így szólt a fény: “Van egy vágyad.”

Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő.

“Igen!” – suttogtam.

Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!

Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt. Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis – az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan – az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!

Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem.

Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!

Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.

Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.

Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen.
Az ürességben voltam.
A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt.
Átléptem az idő kezdetén – az első szón – az első vibráción.
A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.

Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt.
Jó kis tudattágító gondolat, nem?

A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat. Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuderulatasperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat.

A modern tudomány ősrobbanásnak nevezte el.

Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.

Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van! Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.

Hogy hol van az üresség?

Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg.

Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak Andrea vallomása az Anasztázia könyvek nyománnevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció.

A bibliai “vagyok” után valójában kérdőjel dukál.

“Vagyok? Mi vagyok?”

A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Énjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Énjét, a nagy “vagyok”-ot.
Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos az Énemmel, szó szerint; a te Éneddel, az én Énemmel.

Minden a nagyszerű Én.

Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.

Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat – vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük.

Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalni való van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.

Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott.
Isten itt van.
Erről szól ez az egész.
Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent… Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van – hát így állunk.

És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.

Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.

Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át.
Micsoda utazás volt!

Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.

Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobbanásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden szub-atom, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik.

Élő anyag a fény.honey-lover

Minden fényből áll, még a kövek is.

Tehát minden élő, eleven.

Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.

Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Én-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.

Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van.

De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.

Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer generál. Hihetetlen fényshow! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk – az összes égitesthez hasonlóan – egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra.

A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.

Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem – amit újabb lágy morajlás követett.

Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy ilyen csodálkozó gyermeknek.

“És most?” – tűnődtem.

A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.

Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt.

Választ kaptam az összes kérdésemre.
Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.

És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Énjét kutatja az Élet végtelen Táncában. Egyediséged gyarapítja az egész életet.

Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok NDE2visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba.

Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.

“Rendben” volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.

Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:

“Hogyan működik ez? Hogyan működik az?” Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.

A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk.

Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom.

Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk… a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian – függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem – áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.

Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza.

Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. MásféNDE_Wave_Image_ProcessorLGl órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok; a halál összes jele megvolt – már merevedésnek is indult a testem.

Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.

Nem halálközeli élmény volt ez.
Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át.

Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.

Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: “Élek?” Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.

Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról. Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam.

Korábban nagyon könnyen ítélkeztem. Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.

Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: “Nos, most nincs itt semmi.”

Mire én: “Akkor csoda történt, nem?”

Mire ő: “Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás.”

Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.

Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.

A Föld központja a nagyszerű energiaátalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket.

Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.

Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, earthbbNémetországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége.

A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk.

Így kutatja az Istenség Isten Énjét – rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni az Énedet, és Istent fogod megtalálni abban az Énben, mert az az egyetlen Én.

Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz.

Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad.

Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is.

Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem “ott” van.
Isten itt van.
Ne “ott kint” keresd Istent.
Itt keresd Istent.
A Énedet kutasd. Kezdd el a legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél… az Éneddel. Mindent szeretni fogsz belőle.

Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt.

kataklismaNem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt.

De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De – úgy tűnt, egy örökkévalóság után – elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől.

Hát ez a pokol valójában.

Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.

Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: “A halál angyala vagy?”

Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Én-mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.

Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy… Isten.

Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: millisecundumokig és nanosecundumokig maradnak fenn. Csak most kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.

Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk keresztül tágítja ki önmagát.

Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy “drótozva”.LadanyiTamas-nyuuz.hu

A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.

Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:

“Mi köze volt ehhez az anyukádnak?”

Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.

A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: “Mi a mennyország?”

Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.

Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit.

Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a “stadionban” vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: “Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?”

És az Istenség – nagy szeretettel – így válaszolt: “Törődöm is én vele!”

Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel.

Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: “Nem számít, milyen vallású vagy.”

Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe. Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.

Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré.

Amikor az Istenség azt mondta: “Törődöm is én vele!”, azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos.

A Végső Istenség nem törődik vele, hogy protestáns vagy-e vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk.

1157298238Élni és élni hagyni – ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.

Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: “Már nincs szükségünk erre többé.”

Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, “lélekméretűek” ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!

Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.

A Föld önmaga megszelídítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.

Mi történik, amikor álmodunk?

Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk.

De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.

Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani.

Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.

Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él.”

Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban. Halálközeli élményének leírása: részlet Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című művéből.

Forrás: Térpszichológia