Osteoporozis – A néma járvány

A csontozat két ellensége: a fehérliszt és a cukor

Fehérliszt

Amikor a teljes búzából finomítás révén fehér lisztet készítenek, a B6-vitamin 72%-a, a folsav 67%-a, a kalcium 60%-a, a magnézium 85%-a, a mangán 86%-a, a réz 68%-a, a cink 78%-a elvész.Az egészségvédő szemlélet szerint szilárd, erős csontozat nehezen képzelhető el finomított lisztből készülő gabonatermékek huzamosabb időn keresztül történő fogyasztása esetén. A „felfújt” kifliken, zsemléken, félbarna kenyérnek álcázott kenyereken felnövekvő modernkori generációk valószínűleg nem számíthatnak a jövőben egészséges, teherbíró csontozatra, ha a gabonatermékek összetételében nem történik előnyös változtatás. Bár a szakmai állásfoglalások mindegyike felhívja a figyelmet a teljes kiőrlésű gabonák kiemelkedő táplálkozástani értékeire, mégsem történik előrelépés ezen a téren. E jelenség hátterében a jelek szerint a fogyasztói magatartás, az ipari és kereskedelmi érdekeltségek és a hatósági rendszer szálainak kusza szövevénye fedezhető fel, amelynek kibogozására egyelőre senki nem mer vállalkozni.

A finomított cukor

A XIX. sz. elején a cukor sokkal inkább csemegének számított (fejenként átlagosan 5-6 kg-ot fogyasztottak évente), mintsem a táplálék egyik fõ komponensének. Ma az Egyesült Államokban évente 70 kg cukrot fogyaszt el egy polgár, hazánkban 36 kg-ot.

A nagy mennyiségű cukor befolyásolhatja a mellékvesekéreg hormontermelõ folyamatát is, megnövelve bizonyos kortizonszerű hormonok mennyiségét a vérben. E hormonok fontos biológiai szerepet töltenek be, túl nagy mennyiségben azonban közismerten csontritkulást okoznak. Kisállatokban 56%-os cukortartalmú étrend hatására annak ellenére osteoporosis alakult ki, hogy a kutatók gondoskodtak a megfelelõ kalciumbevitelrõl.
(Említendő, hogy egyes cukrászati készítmények és a legtöbb csokoládé cukortartalma megközelíti az 50-55%-ot!)
A cukorfogyasztás ma mind a világon, mind hazánkban hatalmas méreteket öltött. Az állandó cukorbevitel – a többszintű csontkárosító hatás révén – folyamatosan szállítja ki a csontokból a kalciumot.

Segít-e a tej és a sajt?

A tej, a tejtermékek és a sajt valóban nagy mennyiségben tartalmazzák a kalciumot . Az újabb eredmények szerint azonban ennek felszívódása nem olyan jó hatásfokú, ahogyan korábban gondolták. Egy csésze (2,5 dl) tejben lévõ 260-280 mg kalciumból mindössze 70-90 mg felszívódó kalciumot sikerült kimutatni. Ez az eredmény azért is érdekes, mivel a tudományos világban a tejfehérje (kazein) és a tejcukor (laktóz) kalciumfelszívódást elősegítő tulajdonságáról volt ismeretes. A jövőben valószínűleg e kérdéskört is újra kell gondolni, főként az egyre növekvő allergiák és intoleranciák miatt.

A korábbiakban leírásra került, hogy a csontritkulást nem elsősorban a kalciumhiány, hanem a kalcium csontba történő beépülésének elégtelensége okozza, így a kalcium mintegy tehetetlenül felhalmozódik a csontozaton és fogazaton kívüli régiókban. Ezt a hatást a tej- és tejtermékfogyasztás is fokozza azáltal, hogy részben vagy teljesen hiányoznak belőlük a beépítő szinergensek. (pl.: magnézium, nyomelemek: cink, réz, bróm, mangán, stb.)
Ha tehát feltételezzük, hogy a tej mégis csak jól felszívódó kalciumot hordoz, akkor is problémás kérdéskörhöz érünk, ha a felvett kalcium csontba való beépülését vizsgáljuk. Emellett az élelmiszeripari tevékenység is említendő, mivel technológia révén (fölözés, szeparálás, stb.) a zsírtartalom lecsökken. Ez a zsírban oldódó D- és K-vitamin jelentős csökkenését is maga után vonja. (E két szabályozó anyag kulcsszerepet kap a csontépülésben.)A tej foszfortartalma ugyanakkor magas, ami szintén rontja a hasznosulást.


Elmondható, hogy a tejben van kalcium, de a csontanyagcseréhez szükséges egyéb komponensek nem kiegyensúlyozottan találhatók meg benne. A kalcium rosszabb felszívódása és a tej kiegyensúlyozatlan összetétele miatt a nyugati országokban a tej kérdésköre ma már új megvilágításba került. Ne felejtsük el, hogy a tehéntej a kisborjú számára tápegész élelmiszer, de mivel nem az emberi szervezet részére „készül”, nem várhatjuk tõle a számunkra optimális összetételt. (Hozzátéve, hogy a borjú sem egész életében fogyasztja a számára „előállított” tejet.)
A koncentrált tejtermékek, a túró és a sajtfélék esetében a fehérje-kérdés kerül elő. E termékek ugyanis 20-35% közötti fehérjetartalommal bírnak, amely a kalcium mintegy harmadát elvonja a lebontási termékek semlegesítése és a savasodás blokkolása céljából. (Ez tehát elvesző kalciumot jelent.) A zsíros tejtermékekben lévő nagyobb mennyiségű állati zsír (15-30%) pedig gyengíti a kalcium és más ásványi anyagok bélből történő felszívódását. A fehérje- és zsírtartalom növelésével párhuzamosan a kalcium-foszfor arány is egyre előnytelenebbül módosul. Különösen igaz ez a natúr és ömlesztett sajtok esetében, ahol foszforsavas ömlesztősót használnak a gyártás során. A nagy mennyiségben bejutó foszfor tehát újabb kalciumot rabol el az elfogyasztott ételből, később pedig a csontozatból.

Feltárult titkok

A csontritkulás okainak vizsgálatakor logikusnak tűnt, hogy legelőször az étrendi kalciumbevitel növelésében lássuk a probléma megoldás kulcsát, azonban ez az álláspont túlhaladottá vált az újabb ismeretek fényében. Ha ebben rejlene a megoldás, már hosszú ideje visszaszorult volna a néma járvány a sokféle kalcium-kiegészítő és magas kalciumtartalmú állati termékek fogyasztása révén, azonban éppen ennek ellenkezője, a betegség egyre aggasztóbb terjedése figyelhető meg. Mik tehát az osteoporosis kialakulásának fő okai és hol keressük a megoldást?
A csontritkulást okozó táplálkozási tényezők két csoportra oszthatóak.

1. Kalcium veszteséget okozó tényezők
Olyan étrendi komponensek tartoznak ide, amelyek nagysebességű kalcium-kiürülést eredményeznek, így ásványi anyag deficitet okoznak. Ezek közé tartoznak a korábban említett élvezeti szerek a cukor és a magas állati fehérje- illetve foszfortartalmú étrend. Emellett a szintén tárgyalt elsavasodási folyamat is fő oki tényező a veszteségek kialakulásának hátterében.

2. Kalciumbeépülést rontó étrend

Ebbe a csoportba mindazok a táplálkozástani értelemben hiányosnak számító élelmiszerek tartoznak, amelyek képtelenek biztosítani a kalcium csontba való bejutását, hatékony beépülését, illetve a szöveten belüli stabil térszerkezetet. Ide tartozik például a K-, B1-, B6-vitamin és számos nyomelem. (Ezekről a későbbiekben szó lesz.) E szabályozóanyagok hiányában gyakorlatilag hiábavalóvá válik a kalciumbevitel, mivel az nem képes ellátni feladatát a csontozatban.

Mindezek hátterén látható, hogy a modern étrend tulajdonképpen két oldalról bombázza a csontrendszerünket, míg végül a csontozat feladja a harcot és elgyengül. Az egészséges, stabil csontozat megőrzése során tehát – a megfelelő kalciumbevitelen túlmenően – két fő teendőnk van. Egyrészt meg kell szabadítani a szervezetet azoktól a káros étrendi komponensektől, amelyek mintegy „kiszívják” a csont építőelemeit a szövetekből. A koffein, az alkohol, a finomított cukor nem maradhat fenn tehát az étrendben. (Ez a szabály egyébként szinte teljesen megegyezik a modern táplálkozástudomány elveivel, csak mind a mai napig megmaradt az elmélet és tudományos fórumok szintjén.)

Emellett a napi fehérjebevitel csökkentése és a fehérje minőség növényi proteinek felé történő jelentős eltolása is kulcsfontosságú a csontvédelem szempontjából. A jó minőségű csontmátrix (csontszövetben lévő fehérje állomány) elérését növényi fehérjék tudatos kiegészítésével, komplettálással is el lehet érni, sőt ez jóval előnyösebbnek bizonyul, mint a teljes értékűnek tartott állati fehérjék fogyasztása. (Ezt az indiánoknál és egyszerűbb, vegetáriánus népeknél végzett felmérések egyértelműen alátámasztják.)

A második fontos alapelv a megelőzésben és az állapot javításában, hogy be kell juttatni a csontépítéshez elengedhetetlenül szükséges ún. szinergenseket. Ezek közé sokféle vitamin, ásványi anyag és nyomelem tartozik, amelyekből ha csak egyetlen is hiányzik, nem számíthatunk szilárd csontozatra. A jelenkori táplálkozás ezeket általában nem, vagy nem megfelelő arányban biztosítja, így csontépülési zavar alakul ki. A szinergens csontépítő anyagokat lehetőség szerint táplálékkal kell bejuttatni. Amennyiben ez nem képes fedezni a szükségleteket (pl.: felszívódási zavar, vagy egyéb ok miatt) hasznos lehet bizonyos csonterősítő kiegészítő-komplexek bevitele is.
Fontos megemlíteni, hogy egyes ásványi anyagok (pl.: magnézium, mangán) hiánya esetén olyan folyamat indulhat el a csontozatban, amelyet sokan helytelenül a kalciumbevitel elégtelenségének a számlájára írnak, és a kalciumfogyasztás növelésével próbálnak orvosolni. Megállapítható azonban, hogy korunk emberének csontozatát nagyobb hatékonyággal lehet a kalciumon kívüli egyéb mikro- és makroelemekkel javítani, mint magával a kalciummal.

Szerző: Tóth Gábor, élelmiszeripari mérnök és táplálkozáskutató

Forrás: http://tudomanyeseletmod.shp.hu

Reklámok

Számít a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s