Amit rosszul tudunk a bankszámlákról…

Az alább vázolt dolognak semmi köze nincs a magyar valósághoz! Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban játszódik és ott is csak gondolatkísérlet formájában. A fene sem akar bíróságra járni.

Amit rosszul tudunk a bankszámlákról… (abban a messzi-messzi galaxisban)

Amikor valaki számlát nyit (vagy számlára befizet) egy bankba, akkor nem az történik, hogy valahová elrakja a bank a pénzét és ott őrzi. Valójában semmilyen értelemben nem mondhatja azt az illető, hogy “van pénzem a bankban”, mert ez nem igaz. Az közelebb áll az igazsághoz, hogy ilyenkor kölcsönadunk a banknak és a bank elismeri, hogy tartozik felénk valamennyi pénzzel. Ezt a kölcsönt aztán vagy vissza tudja fizetni, vagy nem. A legkézenfekvőbb bizonyítéka annak, hogy valójában kölcsönviszonyról van szó az nem más, mint az, hogy a bank kamatot fizet a pénzünkre. Ha pénzmegőrzésről lenne szó, akkor nekünk kéne fizetni a megőrzési díjat és egy fillér kamatot nem kapnánk… :)

Az erős dezinformáció, hogy a “bank használja/forgatja a pénzünket és ezért cserébe kamatot fizet”. Valójában persze hogy ad kamatot, hiszen kölcsön kért (illetve engedte, hogy kölcsön adjunk neki) és persze, hogy forgatja, hiszen miután kölcsönadtuk, azután már az övé!

Tessék felfogni, hogy ezen jogviszony miatt a bankszámlánkon tárolt pénz valójában nem a miénk, hanem a banké. A miénk csak az és azután lesz, miután a bank visszaadta a megállapodott összeget.

Az átverés az a történetben, hogy ha a kölcsönadók számottevő része egyszerre visszakérné az általa kölcsönadott összeget (erre lehetőség van a szerződésük alapján), akkor egyetlen bank sem tudná visszafizetni ezt a pénzt. A legnagyobb, legtőkeerősebb bankok sem!

Ha bármelyikünk cége úgy kérne kölcsön, hogy előre tudja azt, hogy a szerződési feltételek fennállása esetén is lehetetlen számára visszafizetni a kölcsönkért összeget, akkor az minimum csalásnak és hazardírozásnak minősülne. Nincs az az józan, épeszű ember, aki ilyen feltételek mellett kölcsönadna pénzt. Mi mégis ezt tesszük! Ezek alapján vagy ép eszűek nem vagyunk, vagy józanok…

Nem akarok megsérteni senkit, szóval maradjunk abban, hogy nem vagyunk teljesen józanok. :) A színes hazugságok édes mákonya teljesen megrészegít minket. Tudatosan átvernek minket és mi boldogan mosolygunk hozzá. További édes méz a madzagon az állami kezességvállalás a számlákon lévő pénz (egy része) után. Te vállalnál bárki után kezességet, ha tudod, hogy az illető csak és kizárólag a „legszerencsésebb” esetben tud fizetni? Én nem, de az állam vállal ilyen esetben is. Persze csak a bankoknak!

Könnyen megteszi, hiszen neki sincs szinte egy fillére sem! Röhögnek a markukba, hiszen ha végül mégis helyt kéne állni, akkor nem ő fog helytállni, hanem valójában Te meg Én…

Az államnak szinte csak az a pénze van, amit Mi befizetünk neki adó formájában. Tehát, ha helyt kell állnia, akkor majd kártalanít minket a tőlünk beszedett pénzzel. Ez színtiszta őrület!

Vagy Ti úgy gondoljátok, hogy teljesen korrekt így? A szomszéd Józsinak mit mondanátok ha előterjesztené felétek, hogy ilyen feltételrendszerű kölcsönt szeretne tőletek kérni?

Leegyszerűsítve:
– Józsinak nincs elég pénze,
– egy csomó embernek tartozik már,
– ha minden teljesen zökkenőmentesen megy, akkor elég jó esély van rá, hogy visszaadja a pénzt (meg egy picike kamatot)
– ha mégse tudna fizetni, akkor itt van kezesnek a Géza (akinek szintén nincs elég pénze)
– ha Józsinál és Gézánál is gondok lennének, akkor Géza létrehoz egy “Józsimentő alapot”, amibe te fogsz befizetni, hiszen Józsi túl nagy ahhoz, hogy tönkremenjen.
– természetesen ebből az alapból Józsi vissza fogja neked fizetni az eredeti kölcsön összegét (az alapba befizetett összeg nem kölcsön, hanem baráti segítség)
– ha nem fizetnél eleget az alapba, akkor nem vagy barát és ezért Géza addig fenyeget (szélsőséges helyzetben sor kerülhet egy kis tettlegességre is) amíg nem fizetsz, hiszen ő az erősebb.

Te belemennél ebbe a szerződésbe vagy megkérnéd Józsit, hogy tanulmányozza behatóbban a Káma-szútra auparistaka szekcióját a kedves szülőanyjával? :) Én ez utóbbit választanám, majd beülnék az űrhajómba és keresnék egy olyan galaxist, ahol nem így működik a pénzvilág…

Ad még egy kis csavart az egész történetnek, ha az állam bizonyos esetekben kötelezővé teszi ezt a fajta kölcsönadást (számlanyitási és átutalási kényszer) a bankoknak, mind magánszemélyek, mind cégek esetén. Ha ezt a kötelező kölcsönadást is belevennénk Józsi és Géza történetébe, akkor nagyon cifra helyzet állna elő. Nincs jogi végzettségem, szóval ami ezután jön az pusztán találgatás. Valami olyasmi lenne a tényállás, hogy előre megfontolt szándékkal, bűnszervezetben elkövetett, többrendbeli csalás, sikkasztás/lopás, fenyegetés és bírótól függően kapnának érte fejenként 10 évet legalább.

Érdekes módon, ha ugyanezt a dolgot a bankok és az állam szintjére vetítjük, akkor hirtelen mindez teljesen korrekté válik… Egyből nem érezzük átverve magunk. Teljesen tiszta és racionális az egész eljárás. Ugye Ti is így érzitek? De ugye nem csak azért, mert az állam még Gézánál is sokkal erősebb? ;)

+
Abba ne is gondoljunk bele, hogy mi történik abban az esetben, ha kiderülne (pl: tömeges bankcsőd esetén, vagy a gazdaság tartós “beállása” miatt) nincs annyi pénz az államkincstárban (az állam nem tud új pénzt nyomtatni), hogy kártalanítani tudja az összes károsultat az állam. Higgyétek el nekem, hogy még az az egyik legjobb verzió, hogy mindenki bukja a pénzét és megpróbál hozzá mosolyogni! Persze ez államcsődöt is jelent, de úgy gondolom ezzel együtt is ez a jobbik eset.

Egy rosszabb eset, ha a nincs elég pénz szituációt úgy oldják meg odafenn, hogy előkerülnek a hosszú bőrkabátok, géppisztolyok és a fekete Pobjedák (persze csak képletesen) és a “ha nem adsz, akkor szakítok” mentalitást elővéve kisöprik még a padlást is. Lehet, hogy a fiatalok nem tudnak ilyet elképzelni, de az idősebb korosztály még emlékszik rá, hogy volt már valami ilyesmi Magyarországon az 50-es években…

Még szerencse, hogy nem velünk történik mindez! Nálunk ilyen eset szóba sem jöhet. Ez a demokrácia végét jelentené. Ennél azért több eszünk van. Igaz???

Ha valaki mégis elvetődne ebbe a messzi-messzi galaxisba és szeretne kiutat találni egy ilyesfajta kiszolgáltatott anyagi helyzetből azt várom valamelyik pénzügyi előadásomon vagy személyes konzultáción.

Elric Freeman
www.teljessegforrasa.hu

Meg kell dönteni a bankároligarchia hatalmát! Betelt a pohár

Régen itt lenne az ideje annak, hogy lerántsuk végre a leplet az IMF, a Világbank, a hitelminősítők és az egész úgynevezett „nemzetközi pénzügyi rendszer” elképesztő szélhámosságairól. A magyarság sorsa, sőt saját és a családunk megélhetése múlik azon, hogy mindenki világosan megértse: a „nemzetközi pénzügyi intézmények” valójában bűnszövetkezetek, és az egyes államok életébe történő beavatkozásaik súlyosan sértik az adott ország alkotmányát, a demokrácia elveit, az egyetemes erkölcsöket és a jogrendet.
Kedves Olvasó, elgondolkodott már azon, pontosan mi történik akkor, amikor az IMF úgymond „pénzt kölcsönöz” egy adott ország számára? Másképpen feltéve a kérdést: honnan származik az a „pénz”, amit nekünk az IMF, vagy bármely más bank „hitelként” odaad? Ha nagy naivan azt gondoljuk, hogy az IMF a tagállamok befizetéseiből – a nekünk, mint magánszemélyeknek kölcsönző bankok pedig a betétesek pénzéből – adja a hiteleit, akkor hatalmasat tévedünk. Ugyanis a forgalomban lévő pénz legnagyobb része (hogy pontosan hány százaléka,azt nehéz lenne megmondani, de bizonyosan egyre nagyobb hányada) nem más, mint úgynevezett „hitelpénz”, amit a bank hoz létre abban a pillanatban, hogy kihelyezi a „kölcsönt”. Amikor tehát bármely, magát banknak nevező bűnszövetkezet – legyen az akár az IMF – kölcsönt nyújt, akkor csak annyi történik, hogy – a megfelelő (a hitelfelvevőre nézve persze mindig hátrányos)„szerződések” aláírása után – a számítógépen megnyomnak néhány gombot, és az „ügyfél” megkapta a „hitelt”, melyet persze kamatostul kell visszafizetnie. Magyarán: a bank a semmiből pénzt teremt, az ügyfél pedig kemény munkával megteremti annak a virtuális pénznek a kamatokkal megnövelt ellenértékét. Tulajdonképpen tehát egyre több és több munkával előállított valódi értékekkel fizetünk a semmiért. Meddig tűrjük ezt? Miért kell a pénzügyi oligarchák hatalmának és jólétének biztosítása érdekében halálra dolgoznia magát millióknak?
A magukat közgazdászoknak nevező szélhámosok handabandázásai nyomán, az emberek nagy többsége teljes mértékben hajlamos elveszíteni a józan eszét. Én most a magam részéről arra kérnék mindenkit, gondolkodjon logikusan és józanul. Ha valaki például összeadja azokat az összegeket, melyekkel a világ államai tartoznak az IMF-nek és a Világbanknak, olyan iszonyatos nagyságú számot fog kapni, melynek a töredéke sem jön össze a két pénzügyi intézmény tagállamainak befizetéseiből – ami ékes bizonyítéka ennek a világszélhámosságnak, amelynek lényege az, hogy a bankok a maguk kénye-kedve szerint állítanak elő pénzt, amit hitelként kihelyeznek, adósrabszolgaságba és pusztulásba kényszerítve a népeket.
A józan, paraszti ész nevében feltehető természetesen számos más kérdés is, többek között az, miképpen lehetséges, hogy miközben egyre több ember, egyre többet dolgozik (most már a nők is kivétel nélkül munkahelyeken dolgoznak, de az egyetemisták, a diákok, sőt a nyugdíjasok egyre nagyobb része is dolgozik,legtöbb esetben bagóért), miért él az emberek nagy része mégis egyre rosszabbul, és miért van egyáltalán „válság”? A kérdés persze költői, mert nyilvánvalóan arról van szó, hogy a pénzoligarchia a nyakunkon élősködik, és a végsőkig kizsákmányol minket, és alighanem a saját hatalmának fenntartásához szükséges diktatórikus intézkedések (amit a „biztonság erősítése” címszó alatt adnak be nekünk), valamint a külső erőforrások megszerzéséhez nélkülözhetetlen háborúk (amit „terrorizmusellenes háborúnak”, meg a „demokrácia terjesztésének”, „humanitárius akciónak” neveznek ezek a hazugok) is irdatlan összegeket emésztenek fel.
Mit tehetünk? Olyan nincs, hogy semmit. Vagy legalábbis meg kellene próbálnunk megmenteni népünket, saját magunkat és a minket körülvevő természeti környezetet. (Mely utóbbi is főként a harácsoló pénzoligarchia profitéhségének esik áldozatul.) Lehetséges megoldás, hogy tüntetéseket szervezünk a bankok székházai elé, bojkott mozgalmat indítunk a bankok ellen, tömegesen tagadjuk meg az adósságok visszafizetését, aláírásgyűjtést indítunk annak érdekében, hogy a magyar kormány tagadja meg az elmúlt évtizedekben felvett hitelek visszafizetését, és elő lehetne állni azzal a követeléssel is, hogy lépjünk ki az IMF-nek és Világbanknak nevezett bűnszövetkezetekből. A Magyar Gárdának javasolnám, hogy ha bármiféle IMF-küldött, vagy az úgynevezett hitelminősítők valamelyik képviselője magyar földre beteszi a lábát, derítse fel, melyik luxusszállóban vert tanyát az illető, és – békés eszközökkel bár, de – tegye elviselhetetlenné itteni tartózkodását. Ezen kívül lehetséges lenne például a Nemzeti Jogvédő Szolgálat bevonásával perek sokaságát is indítani az úgynevezett bankok ellen – beleértve a maffiaszerű IMF-et és a Világbankot -, például azon az alapon, hogy olyan pénzeket követelnek, amelyek soha sem voltak az övék (mivel a hitelezés aktusa előtt nem is léteztek), de valószínűleg lehetne perelni a „nemzetközi pénzügyi intézményeket” (a bűnöző hitelminősítőket is beleértve) azért is, mert beleavatkoznak Magyarország belügyeibe, amire a magyar alkotmány szerint senkinek sincsen joga.
Ha pedig bárki is azzal jönne, hogy „fogalmam sincs a realitásokról”, akkor a válaszom az, hogy de igenis van, mert tudom, hogy a „realitások” az adott hatalmi struktúra függvényei. Ha tehát majd sittre vágjuk a harácsoló, bűncselekményeket elkövető bankárokat és az eddig a nép zsírján élősködő „elit” más tagjait, akkor az lesz a „realitás”, hogy ők a börtönben csücsülnek. „Veszedelmes szélsőségesnek és populistának” pedig majd azt fogjuk nevezni, aki a szabadon bocsátásukat követeli.
Az idő sürget. Nincs mire várnunk. A bankároligarchia hatalmának megdöntése túlélésünk nélkülözhetetlen feltétele.
Perge Ottó, 2011-11-20. 12:24
További részletek: http://kuruc.info