Lépj ki a régi cipődből: A test kizsákmányolása és megbetegítése

Amit több millió ember naponta és egy életen át művel a testével, az nem más, mint égbekiáltó ostobaság. Annak ellenére, hogy az emberiség meglehetősen régóta él a Földön, csak halvány töredéke fogja fel, hogy valójában mi is a test, hogy hogyan működik, és hogy mire van szüksége ahhoz, hogy egy hosszú életen át egészséges, erős és szép maradjon, tehát kellemes élményt nyújtson annak, aki benne lakik.

Az orvosaink képesek ugyan a szívet és más szerveket átültetni, ők azonban a beteg testre koncentrálnak, és nem keresik a választ a következ kérdésekre:
Hogyan tudjuk egyszerű módszerekkel egészségesen tartani a testünket? Hogyan vagyunk képesek, mi
mindannyian, megszüntetni a betegség kiváltó okait?
Vagy:
Mit tehet, és mit kell tegyen egy ember annak érdekében, hogy kielégítő szellemi állapotban és egészségesen távozhasson el ebből a testből?

Ha megfigyeljük, hogyan bánunk a testünkkel, hamar rájövünk, hogy úgy kezeljük, mintha egy gépezet lenne. Használjuk, néhanapján „megolajozzuk” némi mozgással vagy sporttal, enni és inni adunk neki, és nagyjából ez minden.
Végignézzük, hogy a testünk harminc- vagy negyvenévnyi használat után egyre több apró hibát produkál, azután negyven- vagy ötvenévesen gyakran komolyabban megbetegszik, és „javításra szorul”.
Hatvan vagy hetvenévesen – ha valaki eljut odáig – már meglehetősen rossz állapotban van. A hatvanéves testek közül csak nagyon kevés képes arra, hogy könnyedén, jól és egyenesen járjon, gond nélkül felmenjen a lépcsőn, vagy hosszabb túrákat tegyen. 
Ezekre a dolgokra sok ötvenéves test sem képes.

Amíg nem jelentkeznek komolyabb panaszok, általában kevés figyelmet szentelünk a testünknek.

Amennyiben jelentkeznek, kezdetben tudomást sem veszünk róluk: „Hogy vagy?” „Köszönöm, megvagyok.”
Végszükség esetén lenyelünk néhány tablettát; napjainkban minden német átlagosan ezer tablettát eszik meg évente! Ha te egyet sem szoktál lenyelni, akkor más teszi meg helyetted.

Halálunkkor a testünk olyan mértékben fertőzött, hogy sokkal hosszabb idő alatt bomlik le, mint korábban. Döbbenetes, hogy ezt a
kémiailag fertőzött testet egyszerűen átadjuk az anyaföldnek, holott „veszélyes hulladéknak” számít, és így is kellene kezelni.

Ha a gyógyszerek már nem segítenek, befekszünk a kórházba, ahol a gyógyulás esélye meglehetősen csekély. Egy átlagos kórháznak még az illata is „beteg”.
A kórház gazdasági intézmény, amelyik abban érdekelt, hogy a beteg minél tovább időzzön a falai között, és ne távozzon el túl hamar saját otthonába, amelyet szeret, de legalábbis jól ismer.
A kórházban a sebészek állnak az orvosi hierarchia csúcsán. Ok zsebelik be a legtöbb elismerést, mert ők segítenek rajtunk a legtöbbet, habár nem a gyógyítással, hanem azzal, hogy eltávolítják a beteg és zavaró dolgokat.
A zavaró tényezőt egyszerűen kivágják, vagy egy pótszerrel helyettesítik, amennyiben sikerül megfelelő donort találniuk. Ennek semmi köze a gyógyításhoz, még akkor sem, ha az illető a műtét után tovább él.

Az átlagember átadja a beteg teste feletti irányítást a „fehérköpenyes istennek”, a „doktor úrnak”. Amikor az orvos megállapítja a diagnózist, azt az átlagember gondolkodás nélkül elfogadja, és abban a pillanatban valóban beteg lesz.

Skandalum, hogy az orvosok egyáltalán megengedik maguknak azt a kiváltságot, hogy egy elbizonytalanodott embernek olyasmiket mondjanak, mint „Még három hónapot adok magának”, vagy
Maximum egykét év”.

Egyre többen ismerik fel a következőket: az orvos diagnózisa váltja ki igazán a betegséget. A diagnózis által sok ember összetörik, és feladja.

Nem ítélem el az orvosokat, sem az orvostudományt, sem a gyógyszeripart. Közösen hoztuk létre őket, és ezáltal (egyelőre) nem is érdemlünk mást. Az „egészségügy” társadalmunk tudati állapotát tükrözi.

Azok, akik a boldogságuk és a saját hatalmuk feletti felelősséget másnak adják át, ne csodálkozzanak azon, hogy később gyengének és kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat.

Abban sincs semmi meglepő, hogy mások gyakran visszaélnek ezzel a hatalommal, ezért a páciensek egyre betegebbek és kiszolgáltatottabbak lesznek.
Amikor kibújtunk édesanyánk hasából, legtöbbünk teste tökéletes és teljesen egészséges volt. Az a körülmény, hogy harminc, negyven vagy hetven év elteltével már nem az, nem feltétlenül írható kizárólag az öröklődés, a természeti terhelés, a vírusok, a sors vagy a karma rovására.

Arra kérlek, hogy állj meztelenül egy nagy tükör elé, és megfelel világítás mellett vizsgáld meg alaposan a testedet tíz percen keresztül. Figyelj oda a testeddel kapcsolatos gondolataidra és érzelmeidre. Ha odafigyelsz, talán észreveszed, amint belül felsóhajtasz: „Ó, Istenem!” Kérlek, érezd, hogy megtagadod és
elutasítod.

Istennek azonban semmi köze tested jelenlegi külleméhez és állapotához. Valamikor rád bízta. Amit most a tükörben látsz, az annak az eredménye, hogy te mit tettél az egykor szép, apró és erős testtel.
Képes vagy megnyílni annak a gondolatnak, hogy te magad alakítod a testedet minden egyes nap, hogy te hagyod megöregedni és megbetegedni, hogy te teszed gyengévé és visszataszítóvá?

Talán szereted ezt a testet?

Évszázadok óta számos tanító tanítja a test és a lélek közötti összefüggéseket – Ruediger Dahlke, Thorwald Dethlefsen – ért el kimagasló eredményeket, azonban napjainkban nagyon kevesen ismerik ezeket.

Legyen szó ízületi fájdalomról, vagy migrénről, légzési nehézségről vagy rákról, fülzúgásról vagy végtagi fájdalmakról, allergiáról vagy fogfájásról: A hétköznapi ember nem hajlandó tudomásul venni, hogy minden testi tünetet és betegséget tudat alatt maga idézett elő, holott valószínűleg nagyon rövid idő alatt – gyakran egy fél órás beszélgetés is elég – felismerné, hogy hogyan betegítette meg önmagát.

De ki akarja ezt felismerni?
Hiszen ennek a felismerésnek következményei lennének, és az illetőnek változtatnia kellene az életén.
Hogyan tesszük beteggé és öreggé a testünket?
A szellemünk által, konkrétan gondolatokon és érzelmeken keresztül, tehát az élethez, saját magunkhoz és a testünkhöz való általános hozzáállásunkon keresztül. Önmagában az a tény, hogy nem szeretjük a
testünket – nem tetszik nekünk úgy, ahogy van, nem nyitjuk meg neki a szívünket, ha fáj, vagy ha egyes testrészekben nyomás, feszültség, szűkösség, nehézség lép fel – elegendő ahhoz, hogy a test folyamatosan az összeomlás, a betegség és a korai halál irányába mozduljon el.

Meggyőződésem, hogy napjainkban a testünk több mint száz évig kitartana mellettünk egészségben, jó erőben és teljes szépségében. Nem egy továbbfejlesztett gyógyszer, hanem egy újfajta tudatosság, gondolkodás, érzés és hozzáállás segítségével, azáltal, hogy merőben másként viszonyulunk a testünkhöz.

A testünk állapotán keresztül mérhetjük fel a legjobban, hogy az emberiség tudata még mindig gyerekcipőben jár.
Egyrészt képesek vagyunk eljutni a Marsra, másrészt viszont elképzelésünk sincs, hogy mi okozza például a migrént és a hátfájást, és hogy miként lehetne – gyógyszerek vagy gyógytorna nélkül – megszüntetni azokat.
A hétköznapi embert ez (egyelőre) nem is érdekli. Öntudatlanul továbbra is a szenvedéssel teli élet mellett dönt, holott ez már szinte perverziónak számít.

Robert Betz

forrás: Holisztikus egészségmegőrzés

A furfangos delfin és az egészségipar

Ha másoktól várod, hogy elvégezzék a Te dolgodat, számolhatsz rá, hogy alaposan megkérik az árát. Letelt a száz év Csipkerózsika. Ébresztő!

Olvastam egy történetet egy delfinidomárról, aki egy hatalmas medencét delfinekkel akart megtisztíttatni a szeméttől. Betanította őket, hogy hozzanak oda hozzá a medencéből szemetet, és kapnak cserébe halat.

Az egyik delfin nagyon hatékony volt. Hozott egy kis darab papírt, megette a halat, eltűnt, de máris ott volt az újabb papírral. Az idomárnak már fogytán volt a hala, meg kíváncsi is volt a hatékonyság kulcsára, ezért utána nézett a dolognak. Kiderült, hogy volt a medencében egy nagy papírköteg, amit a delfin egyszerre is kihozhatott volna, de ennél Ő ravaszabb volt. Minden alkalommal letépett belőle egy kis darabot, és kérte a halat.

whale-featured1 

Nekem valahogy ilyen érzésem van az egészségiparral kapcsolatban, beleértve az orvostudományt is.

Rendre olvasok újabb és újabb áttörésekről a rákkutatásban, vagy egyéb területeken. Mind azzal kecsegtet, hogy karnyújtásnyira van egy-egy halálos, vagy krónikus betegség gyógyításának a megoldása. A betegek azonban továbbra is meghalnak a rákban, illetve két marékra szedik a drága gyógyszereket évtizedekig.

A táplálkozáskutatók is előállnak újabb és újabb elméletekkel, amikre iparágak épülnek. Később kiderül, hogy hamis, sokszor kifejezetten káros eredményre jutottak (pl. a margarin favorizálása), de akkor már ott van a kezükben az újabb tuti megoldás.
Ne egyél zsírt, ne egyél szénhidrátot, ne egyél húst… Bocsánat, de egyél! Viszont egyél táplálék kiegészítőt, amiben vitaminok, nyomelemek és antioxidánsok vannak, mert… és itt jön mindig egy tudományos kutatásokra hivatkozó hangzatos magyarázat. És persze egy termékcsalád, ami ugyan nem olcsó, de az egészséged minden pénzt megér, ugye?

getty_rm_photo_of_chemotherapy_iv

Az pl. köztudott, hogy az antioxidánsok mennyire egészségvédő hatásúak. Egy 18 milliárd dolláros üzletág épült rájuk. Holott, a pozitív hatásukról szóló ismertetők egy tudományos teórián alapulnak, amit a negyvenes évek végén állított fel egy kutatóorvos. Ezt a teóriát 2007-ben tudományos kutatás cáfolta meg sőt, kimutatta, hogy az antioxidánsok siettetik az öregedést, mivel a szervezetünk működésének az alapja az oxidáció. Az eltelt évek alatt azonban változatlanul fogynak az antioxidánsokat tartalmazó termékek, és az élelmiszerekben is vannak ilyen adalékok.

Azt mondják, „nem lehet felébreszteni azt, aki csak tetteti, hogy alszik”.

Nekem az a határozott meggyőződésem, hogy az orvostudomány és az egészségipar pontosan ez a kategória. A Germán Gyógytudomány már 1981-ben bebizonyította, hogy a betegségek kétszakaszú folyamatok, amik az evolúció során alakultak ki egy-egy biológiai válsághelyzet megoldására, és azóta is egy-egy válsághelyzet érzete indítja be őket. A gyógyulás kulcsa pedig a válsághelyzet lelki vagy fizikai megoldása. Ezután a test magától meggyógyul, ami tünetekkel jár (ezek a gyulladásos állapotok), de a tüneteknek is értelme van… Ha az egészségügy ezeken az alapokon működne, a rákbetegeknek pl. 80%-a művi orvosi beavatkozás és gyógyszeres terápia nélkül meggyógyulna. A megmaradt 20% nagy része is megmenthető lenne megfelelő orvosi beavatkozással.

A témáról benyújtott a felfedező, Dr. Ryke Geerd Hamer, egy precíz és bizonyító erejű habilitációs anyagot a Tübingeni egyetemre. Ehhez képest azt látom, hogy amellett, hogy e felfedezésnek nyomai sem látszanak a gyógyítási gyakorlatban, az orvosi kutatások gondosan kerülnek minden olyan irányvonalat, ami elvezethetne ugyanehhez a felismeréshez. Vagyis ahhoz, hogy a testünk tökéletes gépezet, egy tökéletes biológiai vezérlőegységgel, az aggyal, ami precízen kézben tartja a testben zajló folyamatokat. Mivel az agy minden pillanatban a túlélésünkért dolgozik, nincs más dolgunk, mint megőrizni, vagy helyreállítani lelki egyensúlyunkat, mert az agy, háborgó lelkünkre reagál akkor, amikor egy-egy vészhelyzet-kezelő „betegséget” elindít a testünkben.

Az orvostudomány szisztematikusan szervi vagy sejtszinten kutakodik, és a fenti értelmes folyamatokba próbál belekontárkodni. Ez azonban gyakran olyan beavatkozást jelent, mintha egy háborús helyzetet úgy akarnánk megoldani, hogy agyonütjük a riadót fújó kürtöst, vagy könnygázt vetünk be a haza megvédésére induló hadsereg ellen. Esetleg szétbombázzuk saját első lépcsős alakulatainkat, aztán csodálkozunk, hogy a második lépcsős alakulatok is aktivizálják magukat, majd a civilek is fegyvert fognak. Így aztán szép lassan az egész nemzetet kiirthatjuk, hogy béke legyen…

Holott azt kellene megnézni, mi okozza a veszélyérzetet! És akkor, ha csak vaklárma, lefújatni a riadót. Ha nem az, akkor pedig megengedni a hadseregnek, hogy tegye a dolgát, és lehetőség szerint támogatni. A Germán Gyógytudomány éppen ezt teszi.

Ezzel szemben az alkalmazott gyógyítás és az egészségipar úgy viselkedik, mint a furfangos delfin. Álmegoldásokkal jön elő, és kicsikarja belőlünk az összes halat. Amíg hagyjuk…

Szerencsére, akinek elege van ebből, már módjában áll megismerni a Germán Gyógytudományt, és tudatosabban viszonyulni saját és családtagjai betegségeihez.

Oly sokan hisznek benne, hogy az univerzum a javunkat akarja, támogat bennünket. Higgyük már el, hogy ez a saját testünkre hatványozottan érvényes! Az agyunk nem tesz mást, mint éberen figyeli lelkünk és a külvilág minden rezdülését, és az evolúciós tapasztalatok alapján az optimális folyamatokat indítja el a túlélésünk érdekében.

Végh Sándor: Rajtunk múlik

Tisztaság fél egészség!

Minden repülő úton, minden repülőgépen elmondják, hogy ha csökken az utastérben a nyomás, először magunkra tegyük fel az oxigén maszkot, csak utána segítsünk másokon, különben mindketten megfulladunk. Ez nem önzés: betegen, boldogtalanul nem lehet másokat gyógyítani! Vegyük sorra tehát, mit tehetünk saját EGÉSZségünkért? Először is meg kell tisztuljunk. Úgy tisztességes testünkkel szemben, ha lehetőséget adunk számára az öngyógyításra. A halálokok között az érelmeszesedés vezet, tisztulásunkatHuman_Heart_and_Circulatory_System
kezdjük az érhálózat megtisztításával:

Az érhálózat megtisztításának legegyszerűbb módja, ha használjuk. A népi gyógyászat szerint a legtöbb betegségünket a pangó vér okozza. A szervezet mocsarában, a pangó vérben szaporodnak el a betegségek. Ha nem mozgunk, egész nap csak ülünk a TV előtt, vagy az autóban, nem kapnak szerveink elegendő vért, ereinkben – mint a lelassult folyóban – kirakódik a hordalék.
Ha a periférikus keringéssel van baj (hideg láb, kéz), a pangó vér és nyirok megindítására használjunk váltófürdőt: váltakozva forró és hideg vízbe mártva végtagjainkat „tornáztatjuk” ereinket. Még jobb eredményt érünk el, ha a vízbe sót és almaecetet teszünk.
Értisztításhoz először a vér megfelelő sűrűségét kell helyreállítani. Általában nem iszunk elég folyadékot, szervezetünk kiszárad. Minden 10 kg testtömegre legalább 4 dl folyadékot kellene igyunk, de a cukrozott vagy aszpartamos löttyöket a szervezetünk nem fogadja szívesen. A vér fontos alkotó eleme a vas, fogyasszunk vörös levű zöldségeket, gyümölcsöket (cékla, ribizli, szeder, vörös szőlők stb.).
Az erek falán lerakódott zsírfoltok oldására ecetet használunk (ld. ablakpucolás). Az ecet is zsírsav. A szervezet maga is napi 1 liter ecetet állít elő, de ez nem mindig jut el a végtagok ereihez, hajszálereihez. Az ecet segít a pangó vénás erekben túlságosan elszaporodott szaprofiták megfékezésében. Jó minőségű gyümölcsecetet használjunk (pl. almaecet), érdemes körömvirágos, tárkonyos és egyéb gyógynövényes „balzsamecetet” használni.
Az erek falára kirakódó vízben oldhatatlan ásványok eltávolítására együnk több kovászolt zöldséget (pl. savanyú káposzta, kovászos uborka), kovászolt leveseket (pl. cibere levesek). Orosz tudósok szerint a hidroxi-apatit (a sejtanyagcsere egyik lúgos közegben oldhatatlan végterméke) az öregedés és az érelmeszesedés egyik okozója. Ha elhal a sejt, létrejön az apatit, ebből a végterméből épülnek a csontok, de pl. a vesekő is. Nem véletlenül volt öregeink kedvenc itala a savanyú káposzta leve.
Az erekben akadályokat képező elhalt sejteket a sósav és a pepszin oldja fel, de – hála a „sószegény diétáknak” – nincsen belőlük elegendő mennyiség. A vércukor is semlegesíti a sósavat, ezért nagyobb cukorbetegeknél az érelmeszesedés kockázata. A sósavtermelést fokozhatjuk, ha minden étkezés után fél órával egy csipetnyi konyhasót szopogatunk el, és a sós nyálat lenyeljük.
Szervezetünk az ipari táplálékok, a hibás – sokszor szakértők által diktált – táplálkozási szokások, az életmódunk és lelki terheink miatt tele van méreganyagokkal. A beleinkben lerakódott, évtizedek óta rohadó szemét, az elzáródó epevezetékek, a túlsúlyunkat is okozó puffadt máj miatt elengedhetetlen a méregtelenítés:

Minden méregtelenítésnél legfontosabb az oldószer. Hiába isszuk a legdrágább teákat, ha nem tudjuk a méreganyagokat feloldani és elszállítani szervezetünkből. Testünk ¾ része vízből áll. A víz – visz. A víz szállít bennünk mindent, az oxigént, a tápanyagokat, a széndioxidot, a salakanyagokat, a hormonokat, anyagot, energiát, információt: mindent. Ezt manipulálják legjobban, az emberek többsége nem jut ma egészséges vízhez.
De milyen is az egészséges ivóvíz? A kérdés eldöntéséhez érdemes megfigyelni a nálunk jóval egészségesebben élő állatvilág viselkedését. Az állatok amíg esővizet találnak környezetükben, nem isznak mást! Az esővízzel öntözött növények is egészségesebbek, jobban fejlődnek.
A felszíni víz desztillációval jut a felhőkbe (ld. fel-hő), ott feldúsul oxigénnel, átjárják a különböző sugárzások (UV, napfény, kozmikus sugárzás stb.), mágneses mintázatot kap, polarizálódik… Mindent megcsinál nekünk a Teremtő – ingyér. Talán ez az egyetlen baj vele, bár ha sokáig szerencsétlenkedünk, a multik erre is ráteszik a kezüket (ld. a Suez-botrányt Dél-Amerikában).
Érdemes a tetőnkről összegyűjtött esővizet („vízlopó”) mesterséges barlangi körülmények között eltárolni (sötét, hűvös helyen (pince) mészkő zúzalékot tartalmazó edényekben vagy tartályokban) ld. Országh József professzor munkásságát http://www.eautarcie.org/. Az így nyert és tárolt víz sokáig élő marad. Aki finnyás, használjon ülepítés után aktív szenes vagy reverz ozmózisos szűrőt.
Megvan az oldószer, kezdődhet a méregtelenítés. A legegyszerűbb napi méregtelenítés az izzadás. A bőr minden szervünknek a segéde, másodlagos kiegészítő szerve. Itt történik a légzés, felszívódás, kiürítés stb. jelentős része. Ezért van, hogy ha bőrünk felületének több mint 1/3-a megég, nem sok esélyünk marad az életre. Ha izzadni akarunk, legkézenfekvőbb megoldás, hogy napi teendőinket gépek nélkül végezzük (lift helyett lépcsőzés, autó helyett futás, kapálás, favágás…), az értelmetlenül végzett munkát a tudatalatti megbosszulja (ld. szobabicikli).
3789862192_bec7f45fcfA legegyszerűbb és leghatásosabb tisztító és méregtelenítő anyag a faszén. 1 cm3 faszén 1 km2 felszívó felülettel rendelkezik, tömegének több százszorosát képes megkötni a méreganyagokból. A faszén kúrának semmi nem tud ellenállni, gázok, alkaloidok, oldószerek, a bélflórában megtelepedő rothasztó baktériumok, alkohol, mérgek, drogok, nehézfémek és az arzén sem. Megköti a permetszerek, gyomirtók mérgeit, idegen hormonokat, sőt még a radioaktív anyagok egy részét is.
Tisztító kúraként alkalmazva naponta 3x 2 evőkanálnyit kell 15 napig szedni. Az étkezések közötti időben vegyük be, mert a vitaminokat és egyéb tápanyagokat is magába szívja! A patikai aktív szén nem a legszerencsésebb (csont alapanyagú), a lassú égésből visszamaradt faszén a jó (fűz, nyír, nyár, hárs, bükk), melyet szükség esetén házilag is elkészíthetünk (ld. ábra). Egyetlen ellenjavallata van: orvosságok mellett NEM alkalmazható (pl. a fogamzásgátlót is közömbösíti)!
A méregtelenítés során fokozottan figyelni kell az ösztönös táplálkozásra, a szervezet sokkal jobban tudja, hogy mire van szüksége, és mi az, ami káros a számára az adott pillanatban, mint a táplálkozástudományi szakemberek. Az áldott állapotban lévő nők ösztönei kifinomulnak, „kívánóssá” válnak, az új jövevény számára tűzön-vízen át is megszerzik a szükséges tápanyagokat. Egyszerű a képlet: azt együk, ami jól esik!
A méregtelenítésnek csak akkor van értelme, ha utána nem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Jézus szavaival: „menj, és többet ne vétkezz!”. Ha folytatjuk az ülősztrájkot, az ipari élelmek, mezőgazdasági hulladékok fogyasztását, a hatáskörünkön kívül eső dolgok miatti mérgelődést, a hibás tudások tömeges fogyasztását (média), semmi nem fog változni. És ami nem változik, elpusztul…

Kelt Magfalván, az Úr 2012. évében, Földanya havában
Géczy Gábor
MAG közösség

Szabadságot a léleknek – FREE REIN to the SOUL

Egy riportfilm Ghis-szel (Ghislaine Lanctot) kanadában élő volt orvosnővel, az Egészségügyi Mafia című könyv szerzőjével.
A riportban beszélgetnek az egészségügyről és az ember szellemi és lelki evolúciójáról.

Gyógyító agyag

Agyaggal gyógyítottak már a több ezer éves ősi kultúrákban

Az agyag ismerete és felhasználás az ókorig nyúlik vissza. Az egyiptomiak az agyag tisztító hatását nemcsak a beteg gyógyítására használták, hanem a halottak mumifikálására is, kiemelkedő antiszeptikus hatása miatt. Az ókor összes népe ismerte gyógyító hatását, gyógyírként használták főleg külsőleg. Az ókori Indiában és Kínában agyagdarabokat szárítottak meg, amelyeket szopogatták és így értek el beteg embereknél javulást. Plinius, római természetgyógyász Historia Naturalis című könyvében részletesen fejti ki az agyag gyógyító hatásait.

Az egyiptomiak számára az agyag a legnagyobb tisztító erővel bíró lényegiség volt,vagyis szent. Elhalálozás esetén az asszonyok agyaggal bekenték az arcukat. Túl a szimbolikus jelentésen az agyag képes átalakítani a szorongató érzelmeket. Az egyiptomiak a Nílus iszapjában fürödtek. A Kárpát-hazában számtalan dagonyázó helyet működtetek, illetve használtak a magyarok is. Szinte minden betegség ellen ajánlja az agyagot az “orvosok fejedelme”, Avicenna. Dioszkoridész már ajánlja az agyag napon való szárítását és leírja méregtelenítő, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, sebösszehúzó és hegesítő hatásait.

Az agyag keletkezése

Többféle elmélet is létezik az agyag keletkezéséről. Egyes elméletek szerint vulkanikus kőzetekből gáz, cseppfolyós majd aktuális képlékeny halmazállapoton keresztül válik ismét szilárd halmazállapotúvá az égetés során. Más elmélet szerint a jelenlegi univerzum mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, amikor rendkívül nagy sűrűségű és hőmérsékletű, nagyon homogén állapotban volt, és egy úgynevezett kvark-gluon plazma töltötte ki. Ez nagyon nagy sebességgel kezdett tágulni, miközben az energiasűrűsége folyamatosan csökkent. Mintegy 300 ezer évvel az ősrobbanás után az univerzum energiasűrűsége annyira lecsökkent, hogy szét tudott csatolódni az anyag és a sugárzás, amelyet az univerzum anyaga mint egy izzó test bocsátott ki, melynek során az agyag, mint képlékeny anyag pontosan a középutat jelenti a gáz és folyékony, valamint a szilárd halmazállapot között.
Az agyag keletkezéséről szóló geológus tanítások java elakad a kőzetek porladáselméletének sérthetetlenségénél. Magát az élet keletkezését az ősvízben a véletlenre bízó ún. tudományos elméletek (Oparin 1924 és Haldane 1929) kötelező oktatása odáig vezetett, hogy az ember már a testét alkotó négy őselemet sem, így a testét és az életet sem tiszteli. Az ősanyagok és az élet keletkezésének beláthatóbb változatát Graham Cairns Smith kutatásai már kissé finomítják. Szerinte az agyagos kristályszerkezet adja a szerves lét lehetőségét.
Laboratóriumi körülmények közt oldatban létrehozhatunk növekedő kaolin kristályokat, ami azt jelenti, hogy az agyag nemcsak a kőzetek lebomlásából jöhet létre, hanem más oldatok egyesüléséből is. Magmás kőzetek földpátjainak bomlása során alakulhatnak ki az agyagásványok, melyek mállási helyükön vagy víz által elszállítva, legtöbbször tengeri üledék formájában alakulnak ki. A finom szemcsék leülepedése megtörténhet mocsarakban, tavakban és folyómedrekben is.
A törmelékes, üledékes kőzet színe igen különböző. Ha teljesen tiszta: fehér, ha vasat v. mangánoxidot tartalmaz: sárga, barna v. vörös. Rendkívül kicsiny, 0,002 mm-nél kisebb szemcsékből áll. Az agyag nem egynemű, mikroszkóp alatt megkülönböztethetők benne az eredeti kőzet (homok, iszap,ill. a mészkő és dolomit mállástermékeinek) ásványai. Az agyag a mélytengerek jellemző üledéke, de keletkezik tavakban és folyótorkolatokban is. Legjellemzőbb tulajdonságai a vízátnemeresztés (impermeabilitás), képlékenység, duzzadás, zsugorodás, szerves festékek mohó felvétele, oldatának hosszú ideig tartó zavarossága.

Kutatások

Nevesebbnél nevesebb egyetemeken, kutatóintézetekben kutatják az agyag csodás tulajdonságait, így fizika, kémia, orvosi egyetemek, sőt az űrkutató intézményekben is.
Az agyag negatív töltésű felülete semlegesíti a pozitív ionokat. A kémiai adszorbáció sokkal erősebben köti a molekulákat, mint a fizikai adszorbáció. Az adszorbálás közegének pH értéke persze egyértelműen meghatározza az ioncserét, vagyis annak minőségét és mennyiségét is.
Az adszorbáló képesség a szilárd anyagok megkötését is megengedi; szerves vagy szervetlen molekulákat oldatban vagy szuszpenzióban. Az agyag adszorbálja, megköti a vírusokat, baktériumokat, mérgeket és antibiotikumokat, a szerves savakat, alkaloidákat és a bélgázokat. Az agyag képes a napenergia vételére és tárolására is, sőt az életet adó radioaktivitás befogadására és tárolására is!
Az amerikai űrkutatás központjában agyagot bombáztak elektromos és fényvillanásokkal és azt tapasztalták, hogy az agyag megváltoztatja az ásványi anyagainak struktúráját, hogy képes legyen befogadni a bombázásból felszabaduló elektronokat.
Az agyag rádióaktivitása:
Az agyag radioaktivitása egészen más, mint amit ma a radioaktivitásról gondolunk (roncsolás, pusztítás, a szövetek szétroncsolása, stb.). Az agyag igen finom radioaktivitása újraalkotja az életet. Maga az élet igen finom rezgésállapotú radioaktivitás. A radioaktivitással való visszaélés, amely az emberiséget a pusztulásába vagy ébredéséhez vezetheti.
A szövetek öngyógyítását indítja el az agyag radioaktivitása, de az ellenkezőjét is tudja; képes adszorbálni a testben lévő veszélyes radioaktivitást. Pontosan ezért a kobaltágyú brutális terápiáját képes ellensúlyozni két kezelés közt. Regenerálja a szétégetett szöveteket.

Az állatok ösztönösen használják az agyagot

A háziállatoknál texasi és venezuelai farmerek figyelték meg, hogy teheneik valami teljesen szokatlant művelnek: patáikkal leásnak a gyep alá, és ha elérik a nyers, agyagos altalajt, esznek belőle. Ez láthatóan olyan fontos számukra, hogy megjegyezvén a jó lelőhelyeket, ismételten visszatérnek oda, ha újra egy kis agyagra támad kedvük.
A kutatók szerint a szarvasmarhák leginkább a tiszta, finom szemcsés agyagot keresték. Ennek egyrészt nagyszerű a felszívóképessége, tehát méregtelenít, másrészt eltávolítja a kérődzők tápcsatornájából az olyan kórokozókat, mint a rota- és koronavírusok. A földevést (szakszóval: geofágiát) laboratóriumban is tesztelték. Kiderült, hogy a patkányok is ettek agyagot, de csak akkor, ha (mesterségesen előidézett) gyomorbántalmaikat akarták enyhíteni. Egyéb fájdalom nem váltotta ki belőlük ezt az öngyógyító próbálkozást.
Az arák jól ismerik azokat a partszakadásokat, ahol a számukra fontos agyagásvány fellelhető, ezért étkezés után felkeresik ezeket a helyeket, és csipegetnek egy keveset az agyagból. A negatív töltésű agyagrészecskék semlegesítik, megkötik a tápcsatornába került pozitív töltésű alkaloidokat. Ennek köszönhető, hogy a papagájok szervezetébe csak csekély méreganyag szívódik fel.
Sok állat gyógyítja sebeit sárban, agyagban fekve.

Nyugat európai kórházakban már alkalmazzák a gyógyászatban

Az agyaggal való gyógyítás csodát tesz a lábak nyílt sebeinél, forró víz okozta égéseknél, sugárkezeléseknél, méh és darázscsípéseknél vagy pókcsípéseknél, a végbél repedéses sebeinél. Franciaországban a chateaudun-i kórház vezető orvosai széles körben alkalmazzák. Igen sokat megspórolva a betegeknek és a betegbiztosítóknak.
Dr. Robinson madagaszkári kórházi orvos több száz kolerást gyógyított agyagkúrával. A rák hivatalos gyógyítóinak brutális kártevéseinél nagy segítség az agyag. A kobaltágyúval történő sugárkezelés előtt és után a bőrfelületet be kell kenni propolisz alkoholos oldatával és a sugárkezelések után pedig többször, illetve több napig agyagpakolást kell tenni a szövetek teljes szétesése ellenében.

Ha a kemoterápia mellett döntött a beteg, sokat segíthet:
a terápiát való túlélésben az agyagos víz és az agyagtej
germánium sesquioxid formában 30-100 mg/naponta (ha a fáradság és levertségérzet állandósul 100-500 mg/naponta)
a fekete ribizli rügy elixíre vagy egy erre szánt szövetépítő és méregkivezető keverék: a fekete ribizli, a mamutfenyő, a rozmaring, a tölgy rügyelixírek.

Az oltások mellékhatásainak kivezetésénél:
Az oltások erőszakos behatolási helyére vastag (1-2 cm-es) agyagpakolást teszünk közvetlenül az oltás után és ezt két óránként cseréljük.Ezzel egyidőben ha van rá módunk a méhlepény elixírt is adjuk a gyermeknek, sőt jó ha az oltást megelőző két napban már elkezdi szedni. Ha ez nincs akkor a Thuya 200K, Silicea 200K 3 granulátum mindkettőből naponta 21 napig.
A gennyes keléseket az agyag kitisztítja és begyógyítja újraalkotva az elhalt szöveteket. Az agyag eltávolítja ezeket a rothadásokat, amelyek a sejtek lebomlását hirdetik.
Idegbetegségek java egy belső feszültségből adódik, aminek leföldeléséhez az agyag kiváló lehetőség kívül-belül.

Az agyag gyógyító hatással van számos betegség esetén.

Konkrét javallatot talál a legtöbbjük esetére ha IDE kattint.

Forrás:  www.agyagkura.hu

Mit tud a sárgabarackmag?

1952-ben San Franciscóban egy dr. Ernst Krebs, Jr. nevű biokémikus arra a következtetésre jutott, hogy a rák nem más, mint egy anyagcserezavar, ami a nem megfelelő táplálkozás következménye. Elméletének lényege tehát az, hogy a hiányzó tápanyagok pótlásával előzhető meg a rákos daganatok kialakulása. Kutatásai azt mutatták, hogy a legfontosabb hiányzó vegyület az emberi szervezet számára az ún. amigdalin. Ez az összetevő kb. 1200 ehető növényben található meg.
Az amigdalin a legnagyobb koncentrációban a sárgabarack magban fordul elő. Jól ismerik ezt a Hunzák (primitív törzs Pakisztánban), akik nagyon sok sárgabarack magot fogyasztanak (étrendjük kb. 200-szor annyi B17 vitamint tartalmaz, mint a miénk). Közismert, hogy a hunzák között gyakorlatilag nem létezik a rák, a törzs tagjai hosszú, egészséges életet élnek, mely több tanulmány szerint is részben a sárgabarack magnak köszönhető.

Mivel az amigdalin szerkezete nagyon hasonlít a B komplex struktúrájához, dr. Krebs B17 vitaminnak nevezte el (mivel addigra már a B vitamin 16 típusát izolálták). 

Egy rövid kivonatot közlök ifj. Ernest T. Krebs tanulmányaiból. Rendkívül tanulságos akkor is, ha már beteg vagy, de akkor is, ha el szeretnéd kerülni még a gyanúját is.

“A rákos megbetegedések megelőzéséhez, kiküszöböléséhez szinte nélkülözhetetlen a B-17 vitamin. Ezen vitaminban gazdag étrendhez tartósan igazodó emberek közül senki nem lesz rákos beteg. Mi történik ha valaki magas nitrilozid tartalmú magot, sárgabarackmagot fogyaszt. Hogyan is pusztulnak el a rákos sejtek a nitrilozid azaz a vízben oldódó B-17 vitamintól ?
Hatásmechanizmus:
A B-17 vitamin molekulában két rész cukor, egy rész benzaldehid és egy rész cián van, melyek szorosan összekapcsolódnak. Mindenki tudja, hogy a cián erősen mérgező lehet és kellően nagy mennyiségben halálos. Azonban ebben a természetes állapotában vegyileg nem reagál és semmiféle hatással nincs az élő szövetekre. Hasonlatképpen érdemes megemlíteni, hogy a klórgáz szintén halálos, de amikor nátriummal létesít kötést, nátrium-kloridot képezve, egy viszonylag ártalmatlan vegyület jön létre, melyet konyhasóként ismerünk.

Az élő szervezetben csak egyetlen vegyület képes felszabadítani a ciánt a B17 molekulából, ez pedig a bétaglükozidáz néven ismert enzim. Amikor a B-17 vitamin víz jelenlétében érintkezésbe lép ezzel az enzimmel, nem csak a cián, hanem a benzaldehid is felszabadul mely önmagában is igen mérgező. Ami azt illeti ez a két vegyület együttesen százszor olyan mérgező, mint külön-külön.
Szerencsére a kibontó enzim azaz a bétaglükozidáz sehol nincs jelen veszélyes mennyiségben a testünkben, csak a rákos szövetekben, ahol mindig nagy mennyiségben található meg: szintje a környező normális sejtekben mérhetőhöz képest több mint százszorosát is elérheti. Ennek eredményeképpen a B-17 vitamin a rákos sejtek területén bomlik fel, mérgező tartalmát a rákos sejtek területén engedi szabadon, és sehol máshol! Létezik egy másik fontos enzim is, a rodanéz, melyet ”védelmi enzimként” említünk. Azért nevezzük így, mert képes semlegesíteni a ciánt, azonnal melléktermékké tiocianát molekulává alakítva azt. Ez az enzim mindenütt nagy mennyiségben jelen van, kivéve a rákos sejtek területét, melyeket következés képen nem is védi meg. További jótékony hatás: A melléktermékek egyenesen jótékony hatással vannak a szervezetre és létfontosságúak az egészség szempontjából. Az emberi szervezetben felszabaduló benzaldehid oxigén jelenlétében benzoesavvá oxidálódik, mely kifejezetten antireumatikus fertőtlenítő tulajdonságú vegyület.”
Szervezetünk számára az egészség megőrzéséhez a napi B-17 vitamin szükséglet 250 – 300 mg. Ez a mennyisége kb. 35-40 szem édes, vagy 12 – 15 szem keserű sárgabarackmag elfogyasztásával fedezhető.