Egy orvos aki szembeszállt a gyógyszeriparral

Mindig voltak és lesznek orvosok, akik használják a józan eszüket és nem vesznek mindent készpénznek, amit megtanítottak nekik az egyetemen, hanem saját megfigyeléseket és kutatásokat végeznek.

Egy iráni születésű orvos Dr. Fereydoon Batmanghelidj szembeszállt a gyógyszeripari elnyomással, mert elszakadt az egyetemi tananyagoktól és áttörő felfedezéseket tett a víz emberi testben betöltött szerepével kapcsoltban.

Jó, jó mondhatnánk, mindenki tudja, hogy vizet kell inni. Nincsen ebben semmi új. De azt tudja-e mindenki, hogy a víz gyógyír a következő betegségekre: fejfájás, testi fájdalom, szívrendszeri és vérnyomás problémák, reumatikus panaszok, túlsúly, asztma, tüdőbetegségek, különféle gyulladásos folyamatok, vese- és vizelési betegségek, anyagcsere- és emésztési zavarok, aranyér, cukorbetegség, székrekedés, mindenfajta szembetegség, daganatok, menstruációs rendellenesség, orr, fül, gége betegségek, AIDS és rák.

Dr. Fereydoon Batmanghelidj hihetetlen története úgy kezdődött, hogy az 1979-es iráni forradalom alatt, mint politikai foglyot majd három évre börtönben zárták. Itt volt alkalma fedezni a víz gyógyító erejét. Mivel a börtönben semmilyen gyógyszer nem állt rendelkezésére, egy rabtársát úgy gyógyította ki gyomorfekélyéből, hogy csupán vízzel itatta.  A rab fájdalmai 8 perc alatt megszűntek, utána a doktor három óránként két pohár vízzel itatta, így a fájdalmai nem jelentkeztek újra. Dr. Batmanghelidj ezen felfedezésen felbuzdulva további 3000 rabot kezelt ki gyomorfekélyéből csupán kellő mennyiségű víz bevitelével.  A börtönben töltött évei alatt és szabadulása után is évtizedekig intenzív kutatást végzett, hogy megismerje a víz megelőző és gyógyító hatását különböző fájdalmas és degeneratív betegségekre. Fő felfedése összegezve az, hogy a fájdalom a kiszáradás jele, amit testünk küld és a fájdalom minden esetben, kivétel nélkül kezelhető vízzel.

Amikor orvosi körökben Dr. Fereydoon Batmanghelidj elkezdte terjeszteni felfedezését, azt vette észre, hogy a szakma nem nyitott rá, írásai, előadásai nem jelennek meg és nem jutnak el a nagyközönséghez az orvostársadalmon keresztül. Ekkor döbbent rá, hogy azmarketing-professionnel-dossier-sante orvostudomány felsőbb körei eladták magukat a gyógyszergyáraknak. Így más fegyvere nem maradt, könyvet írt és a nyilvánosság elé lépett. Éles kritikával illette a mai orvostudományt és gyógyszeripart, amiért az emberektől el akarják titkolni ezeket a létfontosságú információkat. Konkrétan a gyógyszeripart terroristáknak nevezi és kollegáit, akik feleslegesen gyógyszereket írnak fel gondatlanságból elkövetett bűncselekménnyel vádolja. Elég éles szavak. Jöjjenek most Dr. Fereydoon Batmanghelidj idézett szavai:

Részletek Dr. Fereydoon Batmanghelidj M.D. előadásából — Állami Egészségügyi Fórum, Washington D.C., 2003. március 28-30.

(A rendkívül hosszú előadás idézéséből kihagytuk a tudományos magyarázatokat, amit csak az ért, aki elvégezte az orvosit, mert tele van szakszavakkal. Akit érdekel, olvassa el a teljes angol előadás átiratot.)

„Amit nekünk, orvosoknak az orvostudományi iskolákban tanítanak, egy alapvetően rossz tudományos feltevésen alapszik. Az orvostudomány sok hibás feltevésen alapszik. A 20. század tudománya hibás, az emberi testről alkotott tudás »sötét kora«. A 20. század orvostudománya, hogy »tudományosnak« tűnjön, sok mindent megmagyarázott és megbélyegzett, könyveket írt, még több könyvet az emberi testről, a betegségekről, de minden, amit leírtak, nem volt más, mint az »ismeretlen etiológia* betegsége«. Megmagyarázták őket, de senki sem tudta, hogyan alakulnak ki.

* Etiológia a dolgok ok-okozati összefüggéseinek tanulmányozását jelenti.

Később elkezdték a vírusokat hibáztatni, majd a pácienst okolni, mondván ez »genetikai«. Így, az orvosi társadalom, hogy leplezze az emberi szervezetről alkotott tudásának hiányát, bélyegeket hozott létre és a személyt kezdte okolni. Ez volt a 20. század orvostudománya. Az én felfedezéseim eredményei, amik tisztázzák, hogy az emberi test, vagy bármilyen élő anyag a víz jelenléte által szabályozott, egy paradigmaváltás* az emberi test megértésének egyetértett oldaláról az emberi test megértésének megoldást kínáló oldalára.”

* Paradigmaváltás jelentése: korszerűtlenné vált tudományos szemléletmód gyökeres megváltozása.

„…Így a 21. századi gyógyászatban az új igazság, hogy a fájdalmas és degeneratív betegségek elsődleges oka, beleértve a rákot és az AIDS-et is a dehidratáció. Tévútra mentünk az orvostudományban és nem ismertük a hisztamin* szerepét az emberi testben, át kell formálnunk a Water_MineralWater_Wikimediamegértésünket, mert most már ismerjük a megoldást sok olyan beteg állapothoz, amiket anti-hisztaminokkal** kezelnek, és ez a megoldás a víz.”

* A hisztamin az élő szervezetben jelen lévő természetes anyag, mely részben a szervezetben termelődik, részben pedig élelmiszerekkel kerül be. A sejtekből felszabadulva gyulladásos (pl. asztmás vagy szénanáthás) reakcióhoz vezethet. Dr. Batmanghelidj forradalmasította a hisztaminról alkotott elképzeléseket, felfedezései szerint ugyanis ez az az anyag a testben, ami az idegrendszeren keresztül, a legfőbb felelőse a test vízszabályozásának.

** Az anti-hisztamin a hisztamin hatását gátló anyag. Gyógyszerként használatos például allergiák, túlérzékenységi reakciók kezelésében.

„A víz domináns és életbevágó szerepét az egészségben és a jólétben az orvosi és tudományos körök ignorálják és ezáltal lehetővé tették a gyógyszeriparnak, hogy rászedjék a társadalmat. De, amit ez az iparág megtett a pénzügyi nyereségért, megfelel egyfajta terrorizmusnak, mert terrorizálják az embereket a taktikájukkal, miszerint félelmet ébresztenek a tv-n és a médián keresztül és ráveszik az embereket, hogy orvoshoz menjenek és gyógyszerek felírását követeljék. Egyik ilyen például az asztma. Az   asztma a dehidratáció állapota és az egyik hirdetés, amit mostanában látok mindenütt, ezt mondja: »Az életnek kellene elvennie a lélegzetedet, nem az asztmának.«”

„Ne hallgass arra, amit az orvosok mondanak, az orvosok nem tudják mi a baja a testednek, és sajnos az orvosok, akik benne vannak a fő folyásban, biztosan nem tudják. Én sem tudtam, 22 évet kellett eltöltenem kutatással, hogy eljussak a megértésnek erre a fokára.”

„Azok, akik az egészségügyi rendszerben úgy döntenek, hogy ignorálják ezt az információt és folytatják a gyógyszerek használatát olyan esetek kezelésére, amiket alapvetően a dehidratáció és ásványianyag hiány okoz, a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény vádjának vannak kitéve.”

„…ma egy »betegápoló« rendszerünk van, ahol az emberek egyre betegebbé és betegebbé Lung-Cancer-Chemotherapy1válnak, és ahol a receptre felírt gyógyszerek csak az USA-ban 150 000-200 000 embert ölnek meg évente, – nem »orvosi hiba«, hanem a felírt recept a hibás – pedig pontosan betartották az orvos utasításait. Minimum 200 000 ember hal meg minden évben. Két millió ember lesz betegebb Amerikában a receptre felírt gyógyszerek által, mert az orvosi társadalom soha nem értette meg a dehidratációt és a dehidratációt orvossággal kezelték.”

„Hogyan mutatja meg magát a dehidratáció? Négy fő módja van: érzékelések, víz adagolási programok, a test vízért való krízis kiáltásai és betegségek szövődményei. És tudd, hogy egy betegség szövődménye lehet a halál is. Szomjúságérzet, fáradság érzet, akkor is, ha nem dolgoztuk magunkat halálra aznap, az első dolog, amit érzel, ha felkelsz reggel, amikor úgy érzed nincs kedved kiszállni az ágyból, mind azért van, mert dehidratált vagy. Ilyenkor jobban teszed, ha azonnal megiszol egy kis vizet. Nyolc óra alvás alatt megtagadtad az agyadtól az energiát, a hidroelektromosságot*, és a dehidratáció miatt fáradtnak érzed magad. A víz, mint egy »jó arcon csapás«, 3-5 percen belül kiránt az ágyból. Felhevültség, ingerlékenység, nyugtalanság, levertség, depresszió, alkalmatlanság érzése, nehéz fej, sóvárgás, tériszony, mind a dehidratáció komplikációja. A depresszió biztosan a dehidratáció egyik jele.”

* Hidroelektromosságnak a víz segítségével nyert elektromosságot nevezik. Az agy 80%-a víz és 25 milliárd idegsejtből áll, amelyek egy kiterjedt elektromos hálózatot alkotnak.

„A test aszályprogramja: a szervezet igazi szomjazásának jele az asztma, allergiák, magas vérnyomás, idős kori cukorbetegség és az autoimmun betegségek. Ezeket mind a dehidratáció hozza létre.”

„…Tehát a víz egy ismeretlen tényező, amit Isten megmutatott az emberiségnek gondterhelt és ínséges időkben, amikor a gyógyszeripar rabszolgái és az orvostársadalombeli kollégáim nemtörődömségének viz-1áldozatai vagyunk. A kezelési eljárás nagyon egyszerű: először állítsd meg a dehidratációt. Szükséged van vízre rendszeresem, szükséged van sóra rendszeresen. Szükséged van a napi mozgásra, mert az agyad kémiai működése attól függ, hogyan mozgatod az izmaidat.”

”…A vízre az étel előtt van szükséged. Az első dolog legyen reggel, ha felébredsz, hogy igyál két pohár vizet, hogy  megszüntesd az éjszakai dehidratációt. Aztán vízre van szükséged fél órával étkezés előtt, mert, ha szeretnéd megemészteni az ételt, akkor jobb, ha megadod neki a vizet még előtte. Szükséged van egy pohár vízre két és fél órával étkezés után is, hogy befejezd az emésztési folyamatokat és hidratáld a területeket, amik vizet veszítettek a keringés miatt. Miden negyed liter vízhez szükséged van egy negyed teáskanálnyi sóra, és szükséged van még más ásványi anyagokra is, hogy szabályozni tudd azt a vízmennyiséget, ami a sejtek belsejében tárolódik.”

„…Erről az információról szónokolni kell, szájról szájra kell terjeszteni, mindenféle formában, ahogy csak lehetséges, mert nincs más mód arra, hogy megtörjük a gyógyszeripar a társadalom nyakán és torkán tartott szorítását. Elkezdtem egy ügyvéddel tárgyalni arról, hogy eljárást indítsunk az FDA* ellen, mert úgy hiszem az FDA hanyag volt a közönség informálásával kapcsolatban és teret adott a gyógyszeripar módszereinek, hogy a dehidratációt gyógyszerekkel kezeljék, és úgy vélem, hogy az ezzel okozott kár sok gyermeknek hoz kényelmetlenséget és elhúzódó problémákat. Tizenöt millió asztmás gyermek van Amerikában…”

* Food And Drug Administration, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet, a hatóság, ami többek között a gyógyszerek és élelmiszerek engedélyezésért felelős.

„…Osszátok meg Isten ezen áldását másokkal, és szálljatok szembe a jelenlegi egészségügyi rendszerrel és azokkal, akik még nem tudják, hogy a krónikus dehidratáció a legtöbb degeneratív betegség gyökere az emberi szervezetben.”

Cukor Blues

Aki olvasta a Cukor Blues című könyvet, annak nincs kétsége afelől, hogy korunk egyik legalattomosabb “mérge” a cukor, ami ráadásul kínzó függőséget is okozhat – akár egy másik fehér halál: a kábítószer.

A cukor azon formájára, ahogy manapság fogyasztjuk azt, nincs szüksége a szervezetnek. Valójában az emberiség nem is fogyasztott élelmezési céllal soha cukrot, kivéve az elmúlt 100 évet. És lám-lám, “véletlenül” pont innentől datáljuk az úgynevezett civilizációs betegségek rohamos és járványszerű megjelenését is, mint a rák, a diabétesz, a szív- és érrendszeri problémák, és az elhízás.

Ez az édes vajon az az édes?
Mivel sok olvasónk még hitetlenül áll a “NO CUKOR” elméletünk előtt, és nem érti, miért is tiltjuk a cukortól, amikor az egy fontos táplálék, és öraganyáink is sütöttek süteményt, mégsem voltak tőle betegek, kicsit jobban utána mentem a cukorfogyasztás történelmi és gasztrokultúrális vonatkozásainak.1463sugar
Történelmileg visszatekintve valószínű, hogy az ember ízlése nem sokat változott, mert az édes ízt – mint azt sok régészeti lelet is bizonyítja – a korábbi idők embere is kedvelte, s ezért egyik fontos tápláléka a méz és az édes gyümölcsök voltak frissen, vagy szárított formában. De kérdés az, hogy az őseink által kedvelt édes íz, vajon ugyanaz az édes íz, amit manapság is a szánkban érzünk, amikor pl. megeszünk egy mignont? És vajon hány ember tartaná ma édesnek azt a piskótát, amelybe nem tettünk cukrot, csak némi aszaltgyümölcsöt?

A cukorfogyasztás története
Ha a cukor fogyasztásának mértéktelen elharapózását az étkezési szokásaink megváltozásában keressük, akkor ennek feltárására a legjobb forrás a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében készült tanulmány a magyar táplálkozási szokásokról és alapanyaghasználatról. Érdekes módon a tanulmány a cukrot a fűszerek között sorolja fel, amely a mai kor hlumps-of-sugar-on-a-spoonáziasszonyának talán fogalomzavart is okozhat, mert megszoktuk, hogy a fűszerekből csak egy csipetnyi (milligrammnyi) mennyiségeket használunk, míg a cukrot 10-30 dekányi mennyiségben adagoljuk az ételekbe. Pedig régen valóban csak csipetnyi mennyiségeket használtak az ételek édesítésére. Sőt, volt időszak, amikor a cukrot gyógyszerként aposztrofálták, és csak bizonyos betegségek esetén szabadott szedni belőle egy minimális mennyiséget.

Lássuk, mit ír erről a tanulmány:

Fűszer, gyógyszer, vagy méreg?
“A fűszerek közt említettem a kora újkorban a cukrot. Az import nádcukrot (nádméz) akkor valóban a fűszerekkel együtt, borsos áron árusították. Az európai kontinensen a cukor orvosságként jelent meg a 10. században, és csak a 14. század folyamán lett a fűszerekkel együtt kezelt élvezeti cikk. A cukornádültetvények több lépcsős kiterjedése és végül a répacukorgyártás megindulása ellenére a cukor luxuscikk maradt a kontinensen csaknem 1900-ig.

Az Európában rendelkezésre álló cukormennyiségből a 14. század első felében fejenként évi 20–25 gramm, a század végén 50–62,5 gramm, 1600 körül 222–286 gramm és végül 1800-ban 1–1,2 kg jutott volna egy-egy lakosra (Mauruschat, H. H. 1975: 64, 176). A tényleges fogyasztás azonban társadalmilag és területileg igen egyenetlen volt. Magyar vásárlónak egy font cukor 1600-ban egy sertés árába került. A “fehér nádméz” drágább volt a “feketénél”(kevésbé finomított barna cukor).”

Talán innen ered az a mondás is, hogy “Drága, mint a cukor!”. SUGAR_554372fMegdöbbentő, hogy a 17. századi éves cukorfogyasztása volt annyi egy embernek, mint amennyit ma 1 nap alatt megeszünk tudattalanul, rejtett formában, élelmiszeradalékként. Arról meg ne is beszéljünk, amit direkt formában fogyasztunk kockacukor, édességek, sütemények és üdítőitalok formájában.

Árulkodó süteményes-könyvek
Édesanyám nagy szakácskönyv-gyűjtő volt, és az ő kincsei közt kutakodva vettem észre, hogy a süteményes könyvekben ugyanaz a sütemény más-más cukoradagokkal szerepel. Míg a századfordulós szakácskönyvben a piskótához 5 dkg cukrot írtak elő, Maria Hajkova 1954-ben kiadott süteményeskönyvében ez már 12 dkg, a 80-as évek receptúráiban ez 20 dekára nőtt, míg most, ha beütöm a google-ba azt, hogy piskóta recept, akkor 30-35 dekás adagokkal kell szembenéznem. A többi összetevő viszont változatlan mennyiségű maradt. És még valaki meg meri kérdőjelezni, hogy a cukor függőséget okoz?

“A társadalmi középrétegnek szóló Tótfalusi-szakácskönyv édesített ételeihez 2:3 arányban ajánlott cukrot és mézet. Köztük húsételek is voltak. A kora újkori céhlakomákon a záró gyümölcsfogás előtti tejben főtt rizskása volt egyedül cukrozott étel, s lehetett ilyen a béles is. A 18. században már olyan mennyiségű gyarmati cukor érkezett Európába, hogy a kontinens azt nem is tudta mindig fogadni. Azért nem, mert a fogyasztás csak a felső társadalmi rétegek körében sűrűsödött. A köznép ebbe egyelőre csak a cukorkikötők (Közép-Európában Hamburg) közvetlen szomszédságában kapcsolódott be. A Mária Terézia alapította és csak 1824-ig működött fiumei nádcukor finomítónak nem volt ilyen hatása.

A 18. század végétől azonban a cukorfogyasztás jelentősen megnőtt Ausztria–Magyarországon (1800: 0,4 kg fő/év a Lajtán túl). 1768-ban Magyarország és a Bánság együttes fogyasztása még nem haladta meg Bécsét egyedül. A századvég új hazai szakácskönyvei, receptgyűjteményei mind cukros süteményekkel foglalkoznak. Mellettük ekkor bukkan fel a fagylalt, limonádé. A fogyasztást növelte a kávézás terjedése is. Végül 1831-ben megindult a répacukorgyártás Magyarországon. 1848 után a hazai fogyasztásban már csak a répacukor számottevő. Az iparág az 1860-as évektől exportképes, majd a 20. század elején éppen a cukorgyártás a legerősebb azon élelmiszeripari ágazatok sorában, amelyeknek a hazai malomipar világpiaci térvesztése során exportőrként fontos szerep jut. Ez a folyamat jelentősen leszorította a cukorárakat.

A cukorfogyasztás a reformkortól 2007-ig a következőképpen alakult:
Cukorfogyasztás Magyarországon 1830–2007, év/fő/kg, háztartási cukorban (Forrás: Kisbán E. 1987-ig: 246;)

Snap4Snap5
A modern gyáripar állandó munkásainak körében az 1880-as években évi fejenként 10 kg körül járt a cukor átlagfogyasztása (Óbudai hajógyár). A parasztok közt rendszeres cukorfogyasztóként ebben az évtizedben csak a Sopron megyeieket emelték ki, ami egybevág azzal, hogy itt a lakodalmi kuglófot már bevezették. Ugyanitt azonban az átlagfogyasztás csak 4 kg a második világháború előestéjén.

A paraszti cukorhasználatnak három fokozata figyelhető meg (Kisbán E. 1987). Ezek időhatárai az egyenlőtlen fejlődés következtében pár évvel, évtizeddel mind a paraszti rétegek, mind az egyes tájak tekintetében egymásba csúszhatnak. Az első szakaszban, amely visszanyúlik a kora újkorba, parasztok egészen nagy ünnepen cukrot tehettek – presztízs szemponttól is vezetve jól látható módon – tejbekására, fánkra, bélesre. Ezek cukrozásáról szólnak a 18. század végén kezdődő nyomtatott vőfélykönyvek szövegei és konkrét esetek egyaránt. (…)

A korai 19. századtól kezdve tudunk nagyünnepi cukrozott fánkról, forgácsfánkról, bélesről más forrásból is parasztoknál. E szakasz jelképe a nagyünnepi cukros tejbekása lehetne. Tulajdonképpen ugyanezt sütötték a kásás bélesbe.

A cukor a luxus és a gazdagság jelképévé válik
A cukorhasználat második fokozata akkor kezdődik, amikor cukorra alapozott új édes süteményt vezetnek be parasztünnepekre. Az első ilyen Nyugat-Dunántúlon a kuglóf. Legjellegze800px-Sugar_2xmacrotesebb mégis a lakodalmi torta, amelynek diadalmenete az 1880-as évek végétől kezdődik. E szakasz jelképe a paraszti cukorluxus csúcsa (mert a cukor még mindig luxus számukra), az égetett cukorból készült korai grillázstorta. Erre az időszakra esett egyébként az ünnepi cukros kávé korai paraszti tálalása.”

Ebben az időszakban nagy divat volt a gazdagok és a külföldiek étkezési szokásait utánozni, és a cukor a gazdagság jelképe lett. A kóstolóba vitt sütemény is a kérkedés egyik formájának számított, a lakodalmakról meg ne is beszéljünk, lásd a fent említetteket.

A “boldog békeidők” korszaka hozta el azt, hogy rangtól és vagyontól függetlenül bárkinek kerülhetett az asztalára édesség. És mint a gazdagság és a jólét szimbóluma – került is! Sajnos egyre több…
“A paraszti cukorfogyasztás új szakasza az első világháború után bontakozott ki. A hazai átlagfogyasztás 1900–1914 között 4 kg-ról 8 kg-ra nőtt, a két világháború között 10 kg körül ingadozott. Ebben már a parasztság is érezhetően részt vett. Megszaporodtak formában és gyakoriságban a cukros ünnepi ételek, megkezdődött a köznapi fogyasztás.”

Emlékszem, hogy 1902-ben született nagymamám soha nem használt a lekvárfőzéshez cukrot, míg az 1917-ben született nagymamám viszont annál többet: 1 kg gyümölcshöz 1 kg cukor dukált.
“Az 1920-as évek elején egymástól távoli vidékeken indult új cukros sütemények készítésének hulláma, elkezdődött a cukros lekvárfőzés, később befőttkészítés. Közben a korábban csak nagyünnepi édes tészta vasárnapi étel lett, s legalább az asszonyok és gyerekek egyre többfelé reggeliztek édes kávét. E szakaszból már egyenes az út a második világháború utáni sokkal magasabb fogyasztás felé.”sugars

Öregebb nagymamám mesélte, hogy a háborúban csereeszköz volt a cukor, oly mértékig a vagyon jelképe volt. Mivel neki sikerült cukorhoz jutnia, viszont nem használta, 1 kg cukorért sikerült kapnia 10 kg búzát, amivel sikerült kihúzniuk az ínséges időket.
A háború után pedig az emberek zöme a veszteségei iránt érzett fájdalmat cukorba fojtotta…

Napjaink cukorfogyasztása
Az új kor táplálkozási szemlélete teljesen megváltozott.
“A legújabb kori hazai cukorfogyasztás (1985: 35,3 kg) a közép-európai átlag közelében van (Németország 1975: 35,9 kg).”sugar consumption_world
A cukorfogyasztás mértéke szinte elrettentő méreteket öltött az utóbbi években Európa szerte. Angliában az 1 főre jutó átlagos évi cukorfogyasztás 50 kg, az USA-ban 54, Mexikóban 60, míg Magyarországon mintegy 40 kg. Ez azt jelenti, hogy naponta egy ember Angliában 14, az USA-ban 15, Magyarországon pedig 10 dkg fehér cukrot fogyaszt el. Közel tízszeresét, mint 100 évvel ezelőtt.
Amikor a cukor ipari előállítása megkezdődött, még kevesen sejtették, hogy ez a folyamat mihez vezet az emberi egészséget illetően. Az utóbbi években azonban olyan kutatási eredmények, orvosi megfigyelések kerültek publikálásra, amelyek segítik a tisztánlátást ebben a kérdésben is.

A cukor és az egészség összefüggései

A cukor összes egészségromboló hatása még a mai napig sem tisztázott teljes mértékben, de a jelenlegi ismeretek birtokában már biztosan kijelenthető, hogy ebben a mennyiségben fogyasztva rendkívül káros. A kutatások sejtetni engedik, hogy a szervezet legfontosabb életfolyamataiban okoz komoly és visszafordíthatatlan torzulásokat. Sajnos a köztudatban kevéssé ismert a cukor többirányú károsító hatása. Az erről szóló írások többnyire csak a fogszuvasodással és az elhízással foglalkoznak, de ez csak egy része a tényleges következményeknek. Szinte mindegyik civilizációs betegség kialakulásában közrejátszik, ráadásul az immunrendszert is tönkreteszi azáltal, hogy a bélflórát és annak jótékony baktérium összetételét károsítja. Sokan nem is sejtik, hogy makacs allergiájuk, ekcémájuk, fejfájásuk, fáradékonyságuk megszűnhetne csak azáltal, ha elhagynák étrendjükből a cukrot.

Látvány és íz, de nem EGÉSZSÉG!

Látvány és íz, de nem EGÉSZSÉG!

A rendszeres és mértéktelen cukorfogyasztás károsíthatja a szívet és érrendszert, a szemet, a fogakat, az emésztőszervek nyálkahártyáját, a hasnyálmirigyet és az idegrendszert, hátrányos a máj és a vese működésére is és megzavarja a hormonháztartást. Hosszabb távon elhízást, más esetben tápanyagszegénységet, cukorbajt okozhat, az erjedési folyamat miatt pedig gyakran szellemi tompaságot, ingerlékenységet, kedvetlenséget, rossz közérzetet.

Persze ne gondoljuk azt, hogy szinte minden betegségért a cukor a felelős. Lehet, hogy sok esetben nem mint ok szerepel, hanem mint súlyosbító vagy kiváltó tényező, de ez is elég indok a kérdés átgondolására. Az azonban tény, hogy igen sok tekintetben károsítja az emberi szöveteket, és a szervezet legkülönbözőbb részeiben okoz panaszokat. A cukor hatásaival kapcsolatos kutatások természetesen nem értek véget, de az eddigiek is sejtetni engedik a további eredmények irányát.

Miért nem publikálják az eredményeket?
A táplálkozástudományi kutatások, publikációk sokszor ipari érdekeltségtől is függnek. Ennek tudatában érthető, hogy a cukorral csak érintőlegesen foglalkoznak, hiszen ha széles körben kitudódna a valóságos hatás, az nagy veszteségekkel járna a cukorgyártók, az élelmiszeripar, de leginkább a gyógyszeripar berkeiben. Egyrészről óriási ipari profitkiesés jelentkezne, másrészről a fogyasztónak is le kellene mondania az édességek, cukrászsütemények, kekszek széles választékáról. Amiről szinte lehetetlen lemondani, ha kialakult a cukorfüggőség.

Cukorfüggő társadalom
Tapasztalatok bizonyítják, hogy az édes ízű ételek fogyasztásáról az embereket leszoktatni még abban az esetben sem lehet, ha az a gyógyulásukat idézhetné elő. Az ember függővé vált az édes íztől, szinte rabja lett ízlelő bimbóinak. A leszokás hasonló agresszivitást kiváltó, test- és elmesanyargató mellékhatásokkal jár, mint a szintetikus kábítószerekről való leszokás. Az ipar ezt a folyamatot – azaz a lakosság függővé tételét – csak fokozza a haszon reményében, a tudomány pedig szinte tehetetlenül áll a háttérben. Persze a helytelen életmód tömeges méretűvé válása egy idő után népbetegséget idéz elő. A népbetegségek pedig egy újabb üzletág malmára hajtják a profitot, amit úgy hívunk, hogy gyógyszeripar…

Forrás: antalvali.com

Kenderolaj – Legnagyszerűbb orvosság ezen a bolygón

Rick Simpson egy jó kedélyű kanadai öregúr, aki elképesztő odaadással és hozzáértéssel beszél tapasztalatairól és az általa kidolgozott gyógykészítményről. Ez pedig nem más, mint a Phoenix Tears, egy rendkívül erős marihuána kivonat, avagy kenderolaj, ahogy ő nevezi. Állítása szerint emberek ezreit gyógyította már ki vele a rákból, s az egyetlen ok, amiért nem terjedt el világszerte, a bűnös profitérdekek között keresendő.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAPrágában beszélgettünk.

Cannabis Kultusz Magazin: Az ön által kifejlesztett kannabiszkivonat valóban képes gyógyítani egy sor gyógyíthatatlannak mondott betegséget, például a Sclerosis Multiplexet és a rákot is?
Rick Simpson: A történelem során a kendert mindig is orvosságként kezelték. Ha a legerősebb kenderfajták virágából – amit ugyan szokás marihuánának is nevezni, de én nem szeretem ezt a szót – kivonatot készítesz, és rendszeresen fogyasztod, akkor azzal nagyon is jót teszel a szervezetednek. Hadd tegyem hozzá: senkinek sem javaslom, hogy cigarettába tekerje és elszívja, és nem pusztán a dohányzás káros mivolta miatt. A gyógyhatás ugyanis akkor érvényesül, ha a hatóanyagokat nagy koncentrátumban tartalmazó kivonatot fogyasztod. Cigarettába tekerve a hatóanyagok 90 százaléka elszáll a füsttel. Kanadában emberek ezreit sikerült már meggyógyítani, köztük rákosokat, ízületi gyulladásban és Lou Gehrig-kórban szenvedőket is. Kiváló eredményeket értünk el az AIDS-szel, tehát az úgynevezett gyógyíthatatlan betegségek terén. Ez a legnagyszerűbb orvosság ezen a bolygón. Az egyetlen ok, amiért a kendert törvényen kívül helyezték, az a gyógyszeripari cégekre vezethető vissza. Túl nagy pénzek forognak kockán, amikért eladhatják a kemikáliákat.
CK: Miért nem csinálnak a kenderolajból is pénzt?

RS: Miután kigyógyítottam magam a rákból 2003-ban, elmentem a kanadai kormányhoz, a rákellenes ligához és úgymond az összes fejeshez, aki döntést hoz ebben a kérdésben. Mind elutasítottak, merthogy a gyógyszerem alapanyaga a marihuána. Ez nonszensz! A marihuána nem okoz függőséget, nem káros. Nézd meg ezzel szemben azt a szemetet, amit gyógyszerként adnak! Kemoterápia és sugárkezelés a rák ellen?! Ez elmebaj! Szerintem ezek az általános gyógymódok okozzák a rákot! Hogyan gondolhatja bárki, hogy annyi méreg, amitől az ember haja kihullik, segíthet egy beteg emberen?! Ez őrültség!
CK: Ha mindez ennyire nyilvánvaló, akkor miért tartunk még mindig itt?
RS: Mert kimosták az agyunk – nem- csak a miénket, az orvosokét is. Az 1800-as évek végén és a századfordulón az orvosi szakirodalom faltól falig a kenderről szólt. Kenderből készültek a gyógyszerek világszerte. Aztán hirtelen, a 20. század elején az Egyesült Államok akkori elnöke, fejesei és még néhány gazdag cimborája összejöttek, és létrehozták az orvosi alapítványokat. Az empirikus tudományon alapuló gyógyszereket félrelökték, helyettük vegyszerekből kezdtek előállítani orvosságokat. Hogy miért? Mert a „haverok” mind vegyiparral foglalkoztak!
Micsoda szégyen, micsoda hazugság! Szerintem manapság az orvosok nem tanulnak a gyógyszerekről, ők csak a gyógyszergyárak dílerei. Ha pedig megnézed a halálozási statisztikákat, a túladagolásos halálesetek nyolcvan százalékát gyógyszerek okozzák. Ezzel szemben hány embert ismersz, aki kendertől halt meg? Egy sincs. A kender egy természetes antibiotikum, úgy gyógyít, mint semmi más.

CK: Mit gondol, eljön még az idő, amikor a szakirodalom újra faltól falig a kenderről fog szólni?
RS: Azt tudom csak, hogy az összes törvény és jogszabály, ami valaha is hatályba lépett a kender ellen, mind hazugságban fogant.
A kender nem árt senkinek, ez a legnagyszerűbb növény, amit ember termeszthet. Ötvenezer különféle dolgot lehet készíteni belőle, nem beszélve a gyógyszerekről.
Az olaj ráadásul erősíti is a szervezetet, segít megvédeni az egyes betegségektől. Szerintem minden nő, férfi és gyerek ezen a bolygón naponta kellene, hogy fogyasszon egy keveset az olajból, hogy megőrizzék az egészségüket. Persze sokan mondják, hogy tartsuk távol a gyerekektől, de ez megint csak nonszensz. A földön a legegészségesebb gyerekek azoktól az anyáktól születtek, akik kendert fogyasztanak Jamaicában. A 80-as években tanulmány is készült erről, utána lehet nézni. Az iskolákban manapság egyre több diáknál fordul elő figyelemhiányos rendellenesség, amire az orvosok vegyszereket írnak fel, például Ritalint. Miért nem kenderolajat adnak? Az nem ártana nekik! Ez egy olyan gyógyszer, amit egész életedben szedhetsz, nem válsz függővé tőle, és nem is ártalmas.

CK: Eddig mit tettek annak érdekében, hogy felszámolják ezt az elmebajos állapotot?
RS: Három éve nyilvánosságra hoztuk a kezelésekről szóló dokumentációkat, készült egy film is, amit mostanra már emberek milliói láttak (A „Run from the cure” című film teljes egészében megtekinthető a Youtube-on – A Szerk.). Az egész világon vannak csoportjaink, százezrek készítik el és használják ezt a gyógyszert, mert megosztottuk a titkát. Egy edény kell hozzá, egy kevés oldószer és egy font (kb. 450 gramm) jó minőségű kendervirágzat.
Az instrukciók ingyen olvashatók a phoenixtears.ca oldalon, ahol az adagolásra vonatkozó információk is megtalálhatók. A kezelést ugyanis kis dózisokkal kell kezdeni, általában öt hétig tart, amíg a páciensek eljutnak addig, hogy egy adagjuk 0,3 gramm olaj legyen.
CK: Ha teljesen biztonságos, akkor mi szükség van a dózis lassú növelésére?
RS: Ezekkel az apró lépésekkel lehet kialakítani a szervezetben a THC-val szembeni toleranciát. Ha egyszerre nagyobb dózisban kerül az olaj a szervezetbe, akkor sem történik semmi baj, legfeljebb sokat alszik tőle a páciens. Sokan mondják, hogy nem tudnak bevenni egy grammot 24 órán belül, de egy hónap után már képesek rá. Én az interjú előtt fogyasztottam az olajból. Úgy nézek ki, mint aki be van tépve?
CK: Egyáltalán nem.
RS: Azért nincs ilyesmiről szó, mert a szervezetemben kiépült a tolerancia a THC-val szemben, a pszichoaktív hatása így már nem, csak minden egyéb jótékony hatása érvényesül.
CK: Ki lehet gyógyulni a rákból?
RS: A legtöbb belső daganatot, a legkomolyabb rákos megbetegedések esetében, ha a pácienst még nem érte túl sok ártalom a kemoterápiától és a besugárzástól, akkor körülbelül 90 nap alatt gyógyítani lehet. Ha idejönnél hozzám, hogy most diagnosztizáltak tüdőrákot nálad, akkor egy hatvangrammos kezelést javasolnék, mint mondtam, szép lassan növelve a napi mennyiséget. A harmadik hónap végére megszabadulnál a ráktól.

CK: Hány embert sikerült eddig a phoenixtearsszel meggyógyítani?
RS: Lassan tíz éve, 2003-ban kezdtem ezzel foglalkozni, azóta évről évre többen keresnek fel. Pontos adataim nincsenek, megbecsülni tudom, nagyjából ötezren lehetnek. Közülük csaknem minden második személyesen keresett fel a legkülönbözőbb betegségekkel.
CK: Elképzelhető, hogy előbb-utóbb kereskedelmi forgalomba kerül az olaj?
RS: Nem hiszem, talán nincs is rá szükség. Az elkészítése egyszerű, minden tudnivaló ingyen elérhető az interneten, nem kell érte fizetni.
CK: Sokan nem is sejtik, hogy létezik a kémiai gyógyszerek alternatívája, őket hogyan lehet elérni és meggyőzni?
RS: Ez rendkívül nehéz, mert a mainstream média sokszor szándékosan tartja vissza az információt. Tavaly Csehországban például megkeresett egy hölgy a legnagyobb cseh napilaptól, interjút kért tőlem, amit el is készített, remek munkát végzett. Végül mégsem közölték le az újságban.
CK: Miért?
RS: Mert a szerkesztők tulajdonosi ellenőrzés alatt állnak. És mit gondolsz, kik a tulajdonosai a legnagyobb médiumoknak?
CK: Akkor hát mit tehetünk?
RS: Talán, ha csak egyszerűen egymás mellé állunk… Elvégre ez is Isten növénye, ami ártalmatlan, sőt a legpotenciálisabb gyógyhatású növény a földön, amit ezer és ezerféle módon használhatunk. Kinek van joga azt mondani, hogy nem lehet a mienk? Nem hal meg tőle senki, nem okoz függőséget. Hogyan mondhatja bárki, akár egy kormány is azt, hogy nem termesztheted meg ezt a növényt a saját egészséged érdekében? Az embereknek rá kell ébredniük arra, hogy valójában mi is történik, aztán egyesülnünk kell. Ha már sokan vagyunk, akkor odaállhatunk a frontvonalra, és azt mondhatjuk, hogy „ide figyelj, akarjuk az orvosságunkat, úgyhogy pofa be!”. Muszáj lesz engedelmeskedniük.
CK: Szerintem ez nem lesz ilyen egyszerű.
RS: Márpedig ilyesfajta nyomást kell gyakorolni. Beszélni kell róla, minél szélesebb körben, fel kell mutatni, hogy még csak nem is valami újdonságról van szó.
A legnagyobb gyógyszergyárak az 1800-as években kender alapú gyógyszereket gyártottak. Akkoriban vált gyakorlattá, hogy a gyógyszergyárak kivonatokat készítettek gyógynövényekből. Mind közül a kender volt a legismertebb, és gyakorlatilag ugyanazt az olajat állították elő, amivel most én is gyógyítok. Ez az egész hisztéria a profitról szól. Ha te egy gyógyszergyár vagy, és készítesz egy gyógyszert, ami teljes mértékben hatásos, az nem viszi előre az üzletet. Ők nem akarnak meggyógyítani, sőt, az orvosok sem, mivel kimosták az agyukat.

Ha az anyukád azt mondja, hogy a méreg jó lehet a nyavalyádra, vagy a besugárzás jó hatással bírhat, akkor azt gondolnád róla, hogy megőrült. De ha ugyanezt egy fazon fehér köpenyben mondja…!?
És végigmész a programon, csinálod hetekig, amit mond. Hazudnak nekünk, és még csak nem is tudnak róla! Ezen kell változtatnunk.
Forrás: CK Magazin