Tudatos gyógyulás – a rák természetrajza

Miután évekig azt mondták az embereknek, hogy a kemoterápia az egyetlen módja a daganatok megszüntetésének (a kulcsszó a megpróbálják), a Johns Hopkins kutatóintézete végre elkezdett beszélni arról, hogy van más választásunk is:

1. Minden embernek vannak ráksejtek a szervezetében. Ezek a ráksejtek nem mutathatók ki a szokásos vizsgálatokkal egészen addig, amíg számuk több milliárdra fel nem szaporodik. Amikor egy orvos a kezelés végeztével azt mondja a betegnek, hogy nincs több ráksejt a szervezetében, ez csak annyit jelent, hogy a tesztek nem képesek észlelni a ráksejteket, mivel azok még nem érték el a kimutatható mennyiséget.

2. Egy ember élete során a ráksejtek átlagosan 6-10 vagy még ennél is több alkalommal bukkanhatnak fel.

3. Ameddig az ember immunrendszere erős, képes arra, hogy elpusztítsa a ráksejteket, és ezzel megakadályozza, hogy azok elszaporodjanak és daganatokká fejődjenek.

4. Amikor valakinél kimutatják, hogy daganata van, az azt jelzi, hogy annál a személynél összetett táplálkozási hiányosságokkal állnak szemben. Ezek hátterében lehetnek genetikai, környezeti, táplálkozási és életmódbeli tényezők.

5. Ahhoz, hogy e sokrétű táplálkozási hiányosságokat megszüntethessük, az étrend megváltoztatására és étrend-kiegészítők bevitelére van szükség, ezekkel fogjuk megerősíteni immunrendszerünket.

6. A kemoterápia során tulajdonképpen megmérgezik a gyorsan növekvő ráksejteket, de ezzel elpusztítják a csontvelőben, a bélrendszerben, stb. lévő egészséges sejteket is, sőt egyéb szervek: a máj, vese, szív, tüdő stb. – károsodását is okozhatják.

7. A sugárterápia, miközben elpusztítja a ráksejteket, elégeti, roncsolja és károsítja az egészséges sejteket, szöveteket és szerveket.

8. A kemoterápia és a besugárzás kezdetben gyakran csökkenti a daganat méretét. Azonban a kemoterápia és a besugárzás hosszan tartó alkalmazásával nem lehet több daganat elpusztulását elérni.

9. Amikor a kemoterápia és a besugárzás hatására a testbe túl sok méreg kerül, az immunrendszer meggyengül vagy összeomlik, miáltal a beteg szervezete képtelen ellenállni a különféle fertőzéseknek és komplikációknak.

10. A kemoterápia és a besugárzás hatására a ráksejtek mutációval ellenállóvá válhatnak, ami megnehezíti elpusztításukat. Sebészeti beavatkozások ugyancsak a ráksejtek továbbterjedését okozhatják a szervezet más részeire.

11. A rák elleni harc egyik hatékony módja a ráksejtek kiéheztetése oly módon, hogy nem juttatjuk hozzá azokhoz az élelmiszerekhez, amelyekre a burjánzáshoz szükségük van.

A ráksejtek táplálékai:

a. A cukor táplálja a daganatot. A cukorbevitel megszüntetésével az egyik legfontosabb táplálékától fosztjuk meg a ráksejteket. A cukorhelyettesítők, pl. a NutraSweet, az Equal, a Spoonful stb. aszpartamot tartalmaznak, ezért károsak. A természetes cukorhelyettesítők, pl. a valódi méz vagy a melasz (a répa- vagy nádcukorgyártás mellékterméke) használata javasolt, de ezek is csak nagyon kis mennyiségben. Az asztali só kifehérítésére vegyszereket használnak. Jobb megoldás a tengeri só. De a legeslegjobb a himalájai kristálysó.

b. A tej a szervezetet nyálkaképződésre serkenti, különösen a gyomor-bél traktusban. A nyálka táplálja a daganatokat. A tej megvonásával, esetleg helyette kókusztej vagy diótej (semmiképp nem szójatej!!) fogyasztásával a ráksejtek éhezni kényszerülnek.

c. A ráksejtek virulnak savas környezetben. A hús alapú étrend savas, és ezért jobb, ha marha és sertéshús helyett inkább halakat és kis mennyiségben csirkét fogyasztunk. A húsok vágóállat-antibiotikumokat, növekedési hormonokat és parazitákat is tartalmazhatnak, amelyek mindegyike ártalmas, különösen a rákban szenvedők számára.

d. A 80% friss zöldségeket, zöldségleveket, teljes kiőrlésű gabonát, magvakat, csonthéjasokat (dió, mogyoró stb.) és gyümölcsöket tartalmazó étrend segít a szervezetet átállítani lúgos kémhatású környezetté. Az étrend mintegy 20%-a állhat főtt ételekből, köztük a babot is tartalmazó ételekből. A friss zöldséglevek biztosítják az élő enzimeket, amelyek könnyen felszívódnak, és 15 percen belül eljutnak a sejtek szintjére, hogy táplálják és erősítsék az egészséges sejtek növekedését. Az egészséges sejtek építéséhez szükséges élő enzimek bevitele érdekében próbáljon friss zöldségből készült leveket fogyasztani (mindenféle zöldségből, ideértve a babcsírát is!). Azon kívül, naponta két-három alkalommal fogyasszon nyers zöldségeket is. Az enzimek már 40 Celsius elpusztulnak.

e. Kerülje a kávét, teát és a csokoládét, mert ezeknek magas a koffeintartalma. A zöld tea jobb, és rákellenes hatású. Víz! Csak tisztított, szűrt vizet fogyasszunk, hogy elkerüljük az ismert toxinokkal és nehézfémekkel szennyezett csapvíz bejutását a szervezetünkbe. A desztillált víz savas, ezért tanácsos kerülni.

12. A húsokban lévő fehérje megemésztése nehéz, amihez a szervezetnek rengeteg emésztőenzimre van szüksége. A belekben maradó emésztetlen hús romlásnak indul, és további mérgező anyagok lerakódását okozza.

13. A daganatsejtek falát erős fehérjeréteg fedi. A húsevéstől való tartózkodás vagy kevesebb hús fogyasztása több enzimet szabadít fel, amelyek megtámadják a ráksejtek falát, ezzel lehetővé teszik a szervezetben lévő ölősejtek számára, hogy a rákos sejteket elpusztíthassák.

14. Egyes táplálék kiegészítők felsorakoznak az immunrendszerben (IP6, Florssence, Essiac, anti-oxidánsok, vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak – EFA-k – stb.), hogy lehetővé tegyék a szervezet saját ölősejtjei számára a rákos sejtek elpusztítását. Más táplálék kiegészítők, mint pl. az E-vitamin köztudottan apoptosist (programozott sejthalált) okoznak, ami a szervezetünknek a normális eljárása arra, hogy megszabaduljon a sérült, nemkívánatos vagy felesleges sejtektől.

15. A rák a szellem, a test és a lélek betegsége. A proaktív és pozitív szellemiség segít a rák ellen harcolóknak, hogy túlélőkké válhassanak. A düh, a megbocsátásra való képtelenség, valamint az elkeseredettség a szervezetünket a stresszel teli, savas környezetté teszi. Tanuljunk meg szeretet-teljes, megbocsátó lelkületű emberré válni. Tanuljunk meg lazítani és az életet élvezni.

16. A ráksejtek oxigéndús környezetben nem tudnak burjánzani. A napi rendszeres testmozgás és a mély lélegzetvétel segít több oxigént eljuttatni a sejtek szintjére. Az oxigénterápia is egy olyan eszköz, ami bevethető a ráksejtek elpusztítására.

Végül még néhány praktikus tanács:

– Ne használjunk műanyag edényt a mikróban.
– Ne tegyünk műanyag vizespalackot a mélyhűtőbe.
– Ne tegyünk műanyag fóliában ételt a mikróba.

Ezeket a Johns Hopkins Egyetem/Kutatóintézet a közelmúltban tette közzé a hírlevelei útján. A dioxin-tartalmú vegyszerek rákkeltő hatásúak, elsősorban mellrákot okoznak. A dioxinok rendkívül mérgezőek az emberi testsejtek számára. Ne tegyünk vízzel telt műanyag palackot a fagyasztóba, mivel a műanyagból dioxinok szabadulnak fel. Nemrégen Dr. Edward Fujimoto, a Cast le Kórház Wellness Program Managere egy TV program keretében magyarázta el ezt az egészségügyi kockázatot. Ismertette a dioxinok veszélyességét és azok ártalmait az emberek számára.

Azt mondta, nem szabad mikróban ételt melegíteni műanyag edényben.

Ez fokozottan igaz a zsiradékot tartalmazó élelmiszerekre. A zsiradék, a hőhatás és a műanyag kombi-nációja dioxint szabadít fel, ami bejut az élelmiszerbe, majd végül a szervezetünk sejtjeibe. Azt javasolta, hogy használjunk műanyag helyett üveg- vagy kerámia edényeket az ételek melegítéséhez. Ugyanaz lesz a végeredmény, csak dioxin nélkül. Tehát a félkészen kapható TV-vacsorákat, leveseket stb. át kell tenni a csomagolásból valamilyen más edénybe. A papír nem rossz, csakhogy nem tudjuk, mit tartalmaz a papír. Biztonságosabb, ha üveget használunk.

Elmondta, hogy nemrégen egyes gyorséttermek áttértek a papíredények használatára styofoam helyett. Ennek az egyik oka a dioxin-probléma volt. Azon kívül a műanyag fóliák ugyanilyen veszélyesek, ha a mikróban főzött ételt ilyennel fedjük le. Amint az étel forrni kezd, a nagy hő hatására a mérgező anyagok kiolvadnak a csomagolóanyagból, és belecsepegnek az ételbe. Takarják le az ételt papírtörölközővel inkább.

Ezt a cikket mindenkinek ajánld, aki fontos az életedben!

Nincs rajta copyrájt.

Reklámok

51 évesek

A fenti képen látható nő 51 éves.

A neve Gillian McKeith, híres televíziós egészségguru.

Amolyan SóbiNórbi brit kiadásban.

A vegetáriánus életmód igéjét hirdeti.

Egészségesen táplálkozik, bogyókat eszik és rendszeresen sportol.

Több diétás és táplálékokkal foglalkozó könyv szerzője.

*

A lenti képen Nigella Lawsont látjátok, aki szintén brit tévés és szintén 51 éves.

Stahl Judit ottani megfelelője. Bár egy kicsit komolyabban csinálja.

Szeret enni, inni, szereti a húst és az édes desszerteket.

 
 
Szóval, hogy is van?
 
 
 
Hm?
 
 
 
 
 

A só-mítosz és a valóság

Az ember és a só viszonyának tisztázásához bizony sok millió évet kell visszalapoznunk a Homo sapiens történetében, egészen odáig, amikor még őseink – sok millió évvel ezelőtt – félig vízparti, félig vízi életet éltek, vagyis nagyon sok tengeri eredetű táplálékot fogyasztottak…
„Vízimajom”-korszakunknak tulajdonítható csupaszságunk is, minek következtében rengeteg vizet és sót veszítünk, különösen melegben.
Mivel mindennek, ami az evolúció során kialakult, értelme van, adódik a kérdés: miért választunk ki annyi sót verejtékünkkel?
A válasz nyilvánvaló: a sókiválasztás mechanizmusai vízimajom-korszakunkban alakultak ki, amikor a sok tengeri élőlény elfogyasztásával szervezetünkbe került rengeteg sótól valahogy meg kellett szabadulnunk. Minden víziemlős megküzd valami módon ezzel a problémával.Ám ahogy az emberi faj szaporodott és elvándorolt a vizek partjáról, az addig előnyös jelentős sókiválasztás hátrányos tulajdonsággá vált. Ezért alakult ki már a kezdetek kezdetétől, hogy az ember sópárlásból, sóbányászatból szerezte be a táplálékaihoz az étrendjéből megfogyatkozott sót. Ám a só utáni sóvárgás nem csupán az embert, de az állatokat is jellemzi. Mindebből arra következtethetnénk, hogy a sóhiány – és nem a só-többlet – a nagyobb probléma, mint azt állandóan mondogatják nekünk.

Sósak vagyunk!

Az emberi szervezet átlagosan 250 g sót tartalmaz. Nagy melegben több liter vizet is veszíthetünk, s minden literrel 1-2 g sót is kiizzadunk.

A só és a tudomány

Korunk orvostudománya az embert bonyolult szerkezetnek tekinti, amelynek titkait állatkísérletekkel meg lehet fejteni. Ehhez nyulakat, patkányokat, majmokat használnak. Bár minden emlősállat működése nagyjából hasonló, éppen a finom működésekben rejlenek jelentős eltérések. Ráadásul maga az emberi faj sem annyira egységes, mint azt gondolnánk. Előtörténetünk fényében naivitás állatkísérletek alapján a magas vérnyomásért a túlzott sófogyasztást okolni.
A magas vérnyomás sóhipotézisét megalapozó kísérletekben például nagy mennyiségű sót adtak patkányoknak, majd kimutatták a vérnyomás növekedését. Ám a patkány nem ember, ráadásul bundás állat, nem verejtékezik, és még sorolhatnánk a különbségeket. Végeztek vizsgálatokat majmokkal is, mondván, hogy 98,6%-ban génrokonok vagyunk, s a sok só majmoknál is magas vérnyomást okozott. Csakhogy a majmok, szemben emberelődeinkkel, sohasem fogyasztottak tengeri élőlényeket, továbbá bundás állatok, nem úgy izzadnak, mint az ember. Egészséges embereken végzett vizsgálatok, melyekben infúzióval nagy mennyiségű só bevitelével vérnyomás-emelkedést lehetett kiváltani, látszólag ugyanezt igazolták. Kiderült azonban, hogy ha nem két hétig folytatták volna a kísérleteket, hanem huzamosabb ideig, a kísérleti személyek szervezete alkalmazkodott volna a nagy sóterheléshez is. Más vizsgálatok azt bizonygatták, hogy a sok sót fogyasztók közt gyakoribb a magas vérnyomás. Kiderült azonban, hogy a stressz hatására ugrásszerűen megnő a sószükséglet – na meg egyesek vérnyomása is.

JÓL TUDJUK!

Az esszenciális magas vérnyomás oka a stressz.
Mindezekből a kérdéses vizsgálatokból lassan mégis kialakult az a dogma, hogy a sok só fogyasztása felelős többek közt a magas vérnyomásért, és ha népességszinten közegészségügyi intézkedésekkel sikerülne visszaszorítani a sófogyasztást – hirdették a sóhipotézis hívők –, jelentősen csökkenne a szív- és érrendszeri eredetű halálozás.

A só szükséges

Naponta táplálékunkkal 10-15 g sót fogyasztunk. Napi 3 g-nál kevesebb sófogyasztás előbb-utóbb sóhiányhoz, fokozott vízürítéshez, majd kiszáradáshoz vezet.

Érdekes eredmények

2004-ben a Chicagói Egyetem genetikai kutatócsoportja bizonyította, hogy a fokozott sóvisszatartásért felelős gén igen aktív típusa jellemző az Egyenlítőhöz közel élő népek körében, majd az Egyenlítőtől távolodva egyre elterjedtebb egy olyan mutáció, amely már „hibás”, vagyis nem szolgálja a sóvisszatartást. Az Egyenlítő vidékén élők körében ez az inaktív gén mindössze 6%-ban fordul elő, Kelet-Ázsiában már az emberek 55%-ában, a japánok körében 77%-os elterjedtséget mutat, és az népeknél körében az arány 80–95%-os. A vizsgálatból érthetővé vált, miért érzékeny a sóra pl. az afrikai amerikaiak vérnyomása.

Ártalmas-e a sok só?

1984-ben az INTERSALT-vizsgálat keretében a világ 52 népcsoportjánál vizsgálták a napi sófogyasztás és a vérnyomás kapcsolatát, s még az igen sok sót fogyasztóknál sem találtak összefüggést.
  • Hugh Tunstall-Pedoe és munkatársai 10 000 embert követtek 7 éven át, és eredményük szerint a sófogyasztás mindennemű – így a szív- és érrendszeri eredetű halálozással szemben is –, védőfaktornak bizonyult.
  • Michael H. Alderman 1998-ban 21 000 ember ötéves sófogyasztását és halálozását elemezve kimutatta, hogy minél kevesebb sót fogyasztott valaki, annál nagyobb volt az esélye a halálra. Külön elemezte a szív- és érrendszeri betegségekből származó halálozást, és itt is ugyanazt kapta: a csökkent sófogyasztás fokozza a szívhalál valószínűségét.
  • Jaakko Tuomilehto és munkatársai – a finnek nagyon sok sót fogyasztanak – 2001-ben közölték 13 éves követéses vizsgálatukat, melyben 2300 finn férfit és nőt vizsgáltak, és a sófogyasztás nem, csak az elhízás jelentett kockázatot a szívhalálra.
  • David A. McCarron egy amerikai táplálkozástudományi lapban megjelent összefoglalóját így indította: „Régóta tartja magát a feltevés, hogy a só a magas vérnyomást okozó táplálkozási mumus… de ezt a hipotézist teljes mértékben sohasem igazolták sem a kutatók, sem az adatok.” Majd: „Bizonyító tények hiányában is széles körben elterjedt hiedelemmé, ill. szélsőséges ortodox tanná vált.”

Mi a helyzet a vérnyomással?

Minden magas vérnyomásban szenvedő betegnek elsőként ajánlják, hogy csökkentse a sófogyasztását.
Lee Hooper és munkatársai 2002-ben 11 hosszú távú sócsökkentő vizsgálatot elemeztek. Eredményük szerint a szisztolés vérnyomás átlagosan 1, a diasztolés pedig 0,6 Hgmm-rel csökkent. A hatás jelentéktelen!
Nem meglepő hát, hogy Shigeki Yamada és munkatársai 2003-ban azt közölték, 109 ezer ember 10 éves követése során a sófogyasztás és az agyvérzés közt nem találtak kapcsolatot.
Természetesen akad, akinek árt a túlzott sófogyasztás. Mint a genetikai vizsgálatok is mutatják, északra haladva egyre csökken, de nem tűnik el teljesen a fokozott sóvisszatartásért felelős gén. Aki ilyen génnel bír, esetleg vesebeteg, vagy más okból csökkent a sókiválasztása, jól teszi, ha korlátozza sófogyasztását.
De egészséges embereknél a sóbevitel csökkentése – úgy tűnik – több kockázattal, mint előnnyel jár.

Kismamák, figyelem!

Gyakori tanács terhes nőknek, hogy csökkentsék sófogyasztásukat. Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma nem javasolja a sócsökkentést, mert haszontalannak és veszélyesnek ítéli. A terhességi magas vérnyomás evolúciós „termék”, a magzat jobb vérellátását szolgálja, és kezelése csak súlyos esetben indokolt!

A só, a gyomorfekély és a gyomorrák

A gyomorfekélyt majd a gyomorrákot előidéző állapot az átlagosnál előbb alakulhat ki a nagyobb mennyiségű sót fogyasztók körében, amennyiben eredetileg a Helicobacter pylori nevű baktérium okozta panaszukat – olvasható az Amerikai Mikrobiológiai Társaság honlapján. Hanan Gancz és munkatársainak az élő szervezeten kívül (in vitro) végzett legújabb vizsgálatai szerint egyértelmű összefüggés van a H. pylori aktivitása és az étrend magas sótartalma között. A kérdés régóta kutatott. Shoichiro Tsugane és Shizuka Sasazuki Gastric Cancer szakfolyóiratban 2007-ben megjelent összefoglalójuk szerint azonban ez a sok sóval tartósított húst, zöldséget fogyasztókra érvényes.

Szendi Gábor

Forrás: www.ideal.hu

A természetes kristálysó I.

A „fehér aranytól” a „fehér méregig”

A mai asztali ill. étkezési sónak a szó valódi értelméhez, hogy só, már nincs semmi köze, mert napjainkban az étkezési só csak nátriumkloridból áll. Ez önmagában már nem só, hiszen a só mindig az alkotórészeinek a szimbiózisát jelenti, ami a természetes megjelenési formájában 84 elemet jelent. Ugyanazt a 84 elemet, amik a Föld bolygót is felépítették, és amelyek a fizikai testet megalkották. A testnedveink is ugyanezt tartalmazzák szinte ugyanolyan keverési arányban, mint a tengervízben. A vérünk nem más, mint egy megváltozott tengervíz a benne lévő 84 elemmel. Minden egyes elem ezek közül egy bizonyos elektromagnetikus mezővel rendelkezik.

Ez a rá jellemző rezgés, és a sóban lévő elemek rezgésének az összhangja nagyon fontos tényező a testben.

Ezért is ez a szófordulat ”AZ ÉLET SÓJA”

A fehér aranytól a fehér méregig c. történet azzal kezdődik, hogy az ember („rafinált” módon) az eredeti 84 elemből 82 elemet kivon (raffifál) míg csak a nátrium, és a klór maradnak. Különösen sok vegyszerre van szükség ahhoz, hogy a sóból kinyerjék ezt e 82 elemet. Egy jó üzlet a vegyipar számára, mert a folyamatból nyert anyagokat, mint a germánium, arany, magnézium stb. külön-külön eladásra kerülnek, ami extra bevétel.

Ennek a tisztított sónak  a 93-95%-a az iparban kerül felhasználásra, ahol  nátriumkloridra van szükség a kémiai folyamatok elindításához. A maradék 5-7% kerül az élelmiszer kereskedelembe. A kémiailag tisztított sóhoz aztán pótlólag adagolnak kémiai anyagokat. Nagyon sok országban jódozzák a sót. Sokszor tartalmaz az asztali só konzerváló anyagokat is, amelyeket nem kötelező feltüntetni, mint pl. káliumkarbonát,

magnéziumkarbonát, nátriumfluorit, káliumjodid és több E számot is, mint pl. E535, E536, E550, E551, E552, E553b, E572 továbbá egyéb kémiai anyagokat, pl. csomósodásgátlót adagolnak. A nátriumklorid azonban a szervezetünk szempontjából egy nagyon agresszív anyag. Egy kis példa: ha az ember egy tengeri akváriumba tengeri só helyett asztali sót, azaz nátriumkloridot használ, akkor a halak elpusztulnak mérgezésben. És az emberek? Egy másik példa: ecet kísérlet asztali sóval és természetes kristálysóval. A kísérlet alatt megfigyelhetik az asztali só negatív hatását az emberi szervezetre. Vegyen két poharat, mindegyikbe töltsön kb.3 cm magasságig ecetet. Utána 2-3 evőkanál kristálysót az egyikbe, asztali sót a másikba. Amíg a kristálysó minden látványos reakció nélkül leül a pohár aljára addig a  másik pohár el kezd habozni. Emellett agresszív klórgáz szabadul fel. Hasonló a reakció a testben is. Ugyanúgy, mint az ecetnek, önnek is energiára van szüksége ahhoz, hogy a semleges állapotot létrehozza. Biokémiai szempontból a konyhasó és a kristálysó ég és föld. Ezzel a tudással felfegyverkezve csak rajtunk múlik, hogy a konyhasót továbbra is használjuk, vagy sem.

forrás : spiritualis.hu