25 lecke az életről

Életünk folyamán sok olyan leckét sajátíthatunk el, amely segíthet a problémáink legyőzésében és abban, hogy elégedettségben élhessünk. Néhány olyan leckét szeretnék megosztani a legnagyobbak közül, amelyekről úgy gondoltam, hogy a lehető legnagyobb jelentőséggel bírnak.

1_Green_Leave003

– Soha ne engedd,  hogy más viselkedése szabja meg neked, hogy mit tegyél.  Szabad ember vagy és te vagy a felelős a saját cselekedeteidért.

– Mindannyian kapcsolatban állunk egymással. Ha egy másik embernek segítesz, azzal önmagadnak segítesz. Ha egy másik  lénynek fájdalmat okozol, akkor óhatatlanul magadat fogod bántani.

– Ne félj a fájdalmas megtapasztalásoktól. A fájdalom se nem jó, se nem rossz, hanem csak jól vagy rosszul kezelhetjük azt.

– Ha feladod az összes arra vonatkozó vágyadat és elvárásodat, hogy az emberek hogyan viselkedjenek, soha nem fogod becsapva vagy megbántva érezni magadat.

– Minden félelem végső soron a halálfélelemre vezethető vissza. Hacsak nem fogsz megbarátkozni a halál gondolatával, sohasem leszel képes igazán gondtalanul élni.

astral_crop-441x582

– Soha nem tudhatunk többet egy másik személyről, mint amennyit önmagunkról tudunk. Így minél többet tudsz meg önmagadról, annál jobban fogsz másokat is megérteni.

– Az igazi szeretetet nem lehet bántani, mivel úgy ad, hogy közben semmilyen viszonzást nem vár el cserébe. Tehát még ha a szeretet láthatatlan is, vagy visszautasítják azok, akikre irányul, mindig megmarad annak, ami.

– Az öröm és a fájdalom ugyanannak az érmének a két oldala. Egyik sem tud meglenni a másik nélkül.

– A tünetek kezelésével sohasem gyógyíthatjuk meg a betegséget. Helyette próbálj megszabadulni a gyökér-októl.

– Nem létezik nagyobb Isten az igazságnál.

– Ne összpontosítsd a figyelmedet arra, amit az emberek mondanak vagy tesznek. Inkább arra törekedj, hogy megtaláld annak az indítékát, hogy miért beszélnek vagy cselekednek úgy, ahogyan. ( ez önmagunkra is vonatkozik)

– Szólj igazat, bármilyen következményekkel is jár. Őszintének lenni az egyetlen módja, hogy békében legyünk önmagunkkal és másokkal.

– A javaink képesek birtokolni minket. Engedd el a tulajdonaidhoz való ragaszkodásodat.

P1050657

– Mindannyian egyedül jövünk a világra és egyedül is hagyjuk azt el. Ne félj az egyedüllét megtapasztalásától, mert csak ily módon leszel képes szembenézni azzal, aki valójában vagy.

– Soha ne zárd be magadat egy kapcsolatba. Az igazi kapcsolatok csakis a kölcsönös tisztelet alapján képesek virágozni.

– Amikor elveszítesz egy barátot, ne siess a helyére másikat találni.

– Néha az ellenségeink többet tudnak segíteni, mint a barátaink. Az ellenségeink mindig azt akarják, hogy önmagunk negatív aspektusára figyeljünk oda.

– A kielégülés nem jelent elégedettséget, a kielégülés jön és megy, az elégedettség örökre meg marad.

– Mindenki motiválható vagy a félelem, vagy a szeretet által. Válaszd azt, hogy a szeretet motiváljon.

– Az után kutakodj, hogy magadat változtasd meg, ne a világot. Hacsak nem te testesíted meg azt a változást a világban, amit látni szeretnél, akkor a világ ugyanolyan fog maradni a számodra.

– Ne próbálj meg elmenekülni a másokkal kapcsolatos kellemetlen élmények elől. Tekints erre úgy, mint egy arra szolgáló lehetőségre, mely által jobban megértheted az embereket ahelyett, hogy a saját képmásaidat vetíted rájuk.

– Nincs más tudás, mint az önismeret. Ha nem változtat meg téged, amit megismertél, nem hívhatjuk igazi tudásnak.

– A hiedelmek úgy formálják az érzékelésünket, mint ahogy a napszemüveg átszínezi azt, amit látunk.

– Ne utánozz másokat. Alkosd meg a saját ösvényedet és sétálj végig rajta.

Forrás: http: www.wakingtimes.com

Fordította: Száraz György

Ne használd és véget ér

Színiánál találtam egy nagyszerű bejegyzést.

Mivel sokunkban felmerült már a kérdés, hogy ugyan mivel tudnánk hozzájárulni a világ szebbé- jobbá-tételéhez, gondoltam közzéteszem az Örökségen is, hogy azok is okuljanak belőle, akik nem éreznek magukban elegendő erőt, hogy nagy tetteket hajtsanak végre. Íme:

NE HASZNÁLD, ÉS VÉGET ÉR

Nagyon sokszor és sokan kérdezik tőlem, akik elkeserítőnek látják a helyzetüket, hogyan lehetne megváltoztatni a világot, amelyben élünk…
A megoldás pofon egyszerű, és már sokszor leírtam:

NE HASZNÁLD, NE NÉZD, NE HALLGASD, és NE OLVASD!

Ha valamit nem használunk, mellőzünk – elsorvad, tönkre megy. Békében, csendben. Véráldozat, különösebb erőfeszítés, és háború nélkül.
Ne nézd a tévét, ne hallgasd a rádiót, ne olvasd az újságot, ne használd a bankot, ne menj a multihoz vásárolni, vagy ha mégis, ne vedd meg, ami nem jó neked.
Ha egyre többen teszünk így, nem lesz bevételük, nem lesz profitjuk, és ha nincs nyereségük – egyszerűen megszűnnek létezni. Mert az egyetlen isten, amit ismernek a PÉNZ!!! És ez a mi nagy szerencsénk – ha végre felfogjuk, hogy mit jelent… mert a pénzt MI ADJUK NEKIK, azzal, hogy nézzük, hallgatjuk, megvesszük, megesszük, elolvassuk, használjuk, amit kínálnak nekünk.

Mi éltetjük a gagyi tévé és rádióműsorokat, a hazug híradókat, a bulvársajtót, a bankokat, a bevásárlóközpontokat, a mérgeket gyártó gyógyszergyárakat. Nem más a hibás mindenért, hanem MI MAGUNK.

Ja, és a megoldáshoz nem kell összefogni, nem kell csoportot alkotni, nem kell elnököt és titkárt választani, vagy pártot alapítani – egyszerűen CSAK MEG KELL TENNI. Mindenkinek, egyénileg.

Ki vagy te?

Meghívlak, hogy engedd elmerülni a figyelmedet abban, ami mindig itt van, nyíltan várva önmaga felismerését.

Ki vagy valójában?

Néhány kép vagy, ami megjelenik az elmédben? Néhány érzés vagy, ami megjelenik a testedben? Néhány érzelem vagy, ami áthalad az elméden és a testeden? Valami vagy, amit valaki más mondott, hogy vagy, vagy a lázadás vagy valami ellen, amit más mondott, hogy te vagy? Ez néhány a téves azonosítás sok sugárútja közül.

E definíciók mindegyike jön és megy, születik és meghal.

Az igazság, hogy ki vagy, nem jön és megy. Jelen van születés előtt, egy életen keresztül, és halál után.

David R. Hawkins – A valódi Én hatalma

– részlet –

1939-ben újságkihordóként dolgoztam Wisconsin állam vidéki területein, s naponta 28 kilométert kellett megtennem. Egy sötét téli estén, amikor még ki-lométerekre jártam otthonunktól, mínusz harminc fokos hideg és hóvihar tört rám. Kerékpárom elcsúszott a jégen, az újságok kiestek a kormányra szerelt kosárból, és a vad szél szétfújta őket a jeges hóval borított mezőn. A kimerült-ségtől és a frusztrációtól sírva fakadtam. A ruhám már merevre fagyott. El akartam bújni a szél elől, ezért áttörtem egy magas hókupac jeges kérgét, és kis üreget kapartam magamnak, ahová bemászhattam.

hóvihar

Hamarosan abbahagytam a vacogást, kellemes meleget éreztem, majd leírhatatlan békesség árasztott el. Úgy éreztem, fény itat át, és végtelen szeretet jelenlétében vagyok, amelynek nincs sem kezdete, sem vége, s amely nem különbözik önnön lényegemtől. Megfeledkeztem fizikai testemről és környezetemről, s tudatom egybeolvadt ezzel a mindenütt jelenlévő, megvilágosodott állapottal. Elmém elcsöndese-dett, megszűntem gondolkodni. Egyfajta végtelen JELENLÉT volt minden, ami csak volt vagy lehetett, időtlenül és leírhatatlanul.
Évszázadoknak tűnő idő után arra eszméltem, hogy valaki rázogatja a térdemet, s ekkor megláttam apám aggódó arcát. Nem éreztem ugyan kedvet ahhoz, hogy visszatérjek a testembe és mindabba, ami ezzel jár, de nagyon szerettem apámat, ezért a szenvedését látva mégis így döntöttem. Különös, hogy szenvtelen módon együtt éreztem a félelmével, azzal, hogy meghalhatok, noha a halál fogalma ugyanakkor teljes képtelenségnek tűnt számo
E szubjektív élményemet senkinek sem meséltem el, nem létezett ugyanis olyan kontextus, amely révén megérthették volna. Soha nem hallottam spirituális élményekről, leszámítva a szentek életében leírtakat. A tapasztaltak után azonban a világ elfogadott valósága kezdett átmenetinek tűnni, a hagyományos vallásos tanítások értelmüket vesztették, s paradox módon szabadgondolkodó lettem. Azon isteni fényhez képest, amely érzésem szerint minden létezést beragyogott, a hagyományos vallás Istene igencsak fakónak tűnt. Elveszítettem a vallásos hitemet, ám rátaláltam a spiritualitásra.

Az ambíciótól az értelemig – A fordulópont – film

Az élet délutánja nem élhető a délelőtti elvek szerint, mert ami elég volt délelőtt, kevés lesz délután. És ami igaz volt délelőtt, délutánra már hazugság lesz belőle.”

Nem csak a vagyonod vagy, hanem az is amit csinálsz. És amit csinálsz válik azzá, amit eredménynek nevezünk. Ebből az következik, hogy az értékünk, a sikerünk, az emberi méltóságunk attól függ, hogy mit értünk el. Továbbá az vagy, amit gondolnak rólad. Vagyis a hírneved.” És ezt tényleg így gondoljuk a hétköznapokban.

 Erre a modellre épül minden, ami körülvesz minket, ezt verjük bele a gyermekeinkbe is (pedig ők még tudnák, hogy ez nem igaz) Leéljük az életünket és közben folyamatosan rettegünk a haláltól, hogy mindent elveszítünk és elmúlunk, oda lesz minden, amit az életünk alatt elértünk és felépítettünk.

Az Enthusiasm egy görög eredetű szó: Entheos és Iasm, jelentése: “A benned levő Isten.” Ez megint sok mindent megmagyaráz!

Amikor szenvedéllyel, lelkesedéssel vagy valami iránt, akkor igazából Isten beszél hozzád: ne érj életed végére azt mondván, hogy “mi van, ha rosszul éltem az egész életemet?” Nincs ennél nagyobb tragédia!
Elhangzik egy nagyon tanulságos kutatás eredménye is, mely megmutatja, hogyan változnak meg az életcélok, a prioritások a 2. szakaszban.
Nem azt vonzod magadhoz, amit akarsz, hanem ami vagy! Olyan kell legyél, amiből származol. És ha Istentől származol, akkor isteni kell legyél! – ezt megérteni első hallásra nem lehet. A továbbiakban írok majd olyan témákról, ami közelebb visz ennek a mondatnak az értelmezéséhez.
Jelenések könyvéből egy idézet: Ha olyan akarsz lenni mint én, tudva, hogy hasonlók vagyunk, én segíteni fogok. Ha nem akarsz olyan lenni mint én, várni fogok, amíg meggondolod magad.

Ennek semmi köze az életkorhoz, vagy önmagad megtalálásához. Bárki is lennél, bármennyi idős, csak egy gondolat választ el attól, hogy megváltoztasd az életed.

Remélem, most már érted, hogy a filmet érdemes végignézned.

Hipnózis – tények és tévhitek

Hipnózis. Egy szó, egy tudomány, melyet oly sok misztikum, félelem és félreértelmezés övezett századokon keresztül és vesz körül mind a mai napig. Érdekes tény, hogy legtöbbször a legtermészetesebb dolgokat értelmezzük félre. A hipnózis állapotában lenni egyike a lehető legtermészetesebb emberi tudatállapotoknak. Amikor álmodozunk, meditálunk, vagy éppen szerelmesek vagyunk, ugyanolyan transzállapotba kerülünk, mint amikor hipnózisban vagyunk.

A természet megalkotta számunkra ezt az állapotot, ezt a csodálatos ajándékot, mellyel felfedezhetjük saját tudatunkat. Minden gyermek szinte folyamatosan ebben az állapotban van, egészen 10-14 éves koráig. Ezért tudnak tanulni, fejlődni, és elsajátítani az élethez és a túléléshez szükséges szabályrendszert. Ezek a kora gyermekkori programok oly mélyen ivódnak belénk, hogy utána egész felnőtt életünkben ezek szerint a szabályok szerint alakítjuk életünket. Ezek a programok mindig a túlélést biztosítják számunkra, és sokszor bizony akkor is működésbe lépnek, ha már nincs is rájuk szükség.

Biztos mindenki csapott már a homlokára, vagy temette az arcát a kezébe egy-egy cselekedete, vagy szava után, mondván, úristen ezt most miért mondtam, miért tettem…nem tudom mi volt velem, nem szoktam ilyet mondani, csinálni. Hányszor találkoztunk már ilyesmivel, hányszor esett meg velünk és barátainkkal? Ezekben a pillanatokban gyermekkori programjaink lépnek működésbe. Ilyenkor egyfajta transzállapotba – hipnózisba – kerülünk, és az érzelmeink szabadon áramlanak, akár akarjuk, akár nem. Sokszor kapcsolnak be ezek a túlélési programok olyan szituációkban is, amikor nem kellenének. A csapda a dologban az, hogy amíg ezekre nem vagyunk tudatosak, önkéntelenül cselekszünk, így téve tönkre kapcsolatainkat, barátságainkat – mindig másokat okolva saját érzelmeinkért. ’Nyomogatta a gombjaimat.’ – hajtogatjuk utána sűrűn a másikra mutogatva. Egy bölcs ember egyszer azt mondta, ha mutogatsz valakire, egy ujjal mutatsz rá és hárommal magadra. Érdekes meglátás.

Ki is tehát a felelős azért, ha mi sem tudjuk hol vannak a saját gombjaink és, hogy hogyan kerültek oda? Ki rakta oda őket és milyen szándékból? Ameddig önkéntelenül cselekszünk, áldozatai vagyunk saját elménknek, érzelmeinknek, és az életszituációknak, melyekbe belesodornak. Ha felnőttként is túl szeretnénk élni, bizony meg kell értenünk saját cselekedeteinket, meg kell értenünk, mit miért csinálunk. Ezt csakis úgy tudjuk megtenni, ha ugyanabba az állapotba kerülünk – immár tudatosan – mint gyermekkorunkban voltunk. Transzba, hipnózisba. Amikor erre rájövünk, akkor kezdünk el megoldásokat keresni, terápiás módszereket próbálunk ki, meditálni kezdünk, tanulni saját magunkról.A hipnózis/hipnoterápia kitűnő módszer ebben a keresésben, hiszen az elmének ezzel a természetes tudatállapotával dolgozik, így segédeszköz vagy külső beavatkozás nélkül juttat el minket problémáink forrásának felismeréséhez. A hipnózis képessé tesz meglátni az okokat, melyek sokszor bár utólag jelentéktelennek tűnnek, mégis oly sok bajnak és fájdalomnak forrásaként szolgáltak életünk során.
Pár tévhit a hipnózisról, és a tények:

Tévhit: Hipnózisban alszom.

Tény: A hipnózis – bár neve megtévesztő lehet – valójában nem alvás. Hipnózisban lenni olyan érzés, mint amikor az ember álmodozik… a való világ megszűnik létezni egy kis időre, és csak arra az egy dologra, eseményre, képre koncentrálunk, amelyet látunk belső szemeinkkel. Mindenki átéli naponta többször ezt az élményt, például, mikor a buszon utazik, de valójában arra gondol, milyen csodás is lesz este gyertyafénynél beleülni egy kád vízbe.

Tévhit: Meghipnotizálnak és utána nem emlékszem semmire.

Tény: Először is, minden hipnózis önhipnózis. Senkit nem lehet akarata ellenére meghipnotizálni. A hipnotizőr csak egyfajta ‘álompilótaként’, vezetőként funkcionál, semmit rákényszeríteni nem tud a hipnózisban levő személyre. Hipnózisban érzékeléseink felfokozódnak, mindent hangosabban hallunk, érzékelünk. Az emlékeink teljes valóságukban térnek vissza hozzánk, szinte újraéljük azokat. Így nemhogy elfelejtünk dolgokat, hanem még olyan dolgokra is emlékezni fogunk, melyeket már régen elfelejtetettünk.

Tévhit: Olyasmit fogok csinálni, amit nem akarok.

Tény: A legtöbb emberben van egyfajta elképzelés a hipnózisról, és ez leggyakrabban az a kép, amit a filmeken, dokumentumfilmeken lát, vagyis a színpadi hipnózis. A színpadi hipnózis egy különleges válfaja a hipnózis tudományának, mely csak és kizárólag szórakoztatás céljára szolgál. Semmi olyasmit nem csinálunk hipnózisban, amit nem csinálnánk meg ‘éber’ állapotunkban is. Azok az emberek tehát, akik önként jelentkeznek egy showban színpadi hipnózisra, eleve imádnak a figyelem középpontjában lenni, és ezért bármit hajlandóak megtenni, amit a hipnotizőr kér tőlük. A terápiás hipnózisban ez nem így van, hiszen oda az emberek azért mennek, hogy problémáik eredetére vagy megoldására leljenek, nem pedig azért, hogy tyúkként kotkodácsolva figyelmet vonjanak magukra. Ha a hipnotizőr mégis ilyet kérne, a hipnotizált személy erre azonnal tudatos lenne, megtagadná a kérést és kihozná magát a hipnózis állapotából, hiszen végig tudja mi történik vele.

Tévhit: Nem fogok tudni kijönni a hipnózisból.

Tény: Még egyszer: minden hipnózis önhipnózis. Ahogy mi visszük bele magunkat a hipnózis állapotába, úgy mi is hozzuk ki magunkat abból, és ezt bármikor megtehetjük egy terápia során. Tudatunk folyamatosan figyel, és csak azokat a kéréseket teljesíti, amely számára kedvező hatással bírnak. Egy pillanat törtrésze alatt bárki kijön a hipnózisból, ha bármi olyat észlel, ami számára nem kedvező, bántó, vagy fenyegető lenne.
Mi is történik akkor hipnózisban?

Az elme két nagy részból áll: tudatos (ego) és tudatalatti részből. Hipnózisban a tudatalatti résszel lépünk kapcsolatba, melyben az emlékek és az érzelmek vannak elraktározva. Egyenesben beszélhetünk saját tudatalattinkkal, választ kapunk saját kérdéseinkre, és dolgozunk az érzelmeinkkel. A hipnotizőr segít megtanítani nekünk ezt a módszert, és vezetőként segít minket elménk felfedezésében.

Mire is nyújthat megoldást a hipnózis?

– stressz ellen kitűnő, hiszen segít relaxálni, megnyugtatni mind a testet mind az elmét
– dohányzásról történő leszokásban segíthet
– súlyproblémáknál hosszútávú megoldást nyújthat
– kiújuló sérüléseknél, sportteljesítmény-növelésnél remekül használható eszköz
– allergiáknál, fóbiáknál és irracionális félelmek oldásában szinte azonnali segítség lehet
– múltban történt események feldolgozásában, elengedésben, megbocsájtásban segíthet
– önbizalomnövelésben, koncentrációs és tanulási nehézségekre is használható
– fizikai fájdalmak csökkentésében kiegészítő szerepe lehet (csak orvosi felügyelet mellett)

A hipnózis tehát nem más, mint egy természetes állapot, melynek segítségével válaszokat lelhetünk saját kérdéseinkre. A hipnózis azért kivételes tudomány, mert képessé tesz – nem pedig képtelenné – arra, hogy mi magunk találjuk meg ezeket a válaszokat. A hipnózis megnyit egy ablakot a tudatunkon, melynek segítségével saját magunk felfedezhetjük fel elménk csodálatos és végtelen világát, hogy ezáltal tehessük teljesebbé, boldogabbá életünket.

Forrás: urbansnob.hu, tudatbazis.hu

Szerző: H. Jancsó Kata, mester hipnotizőr

Stáció

Az ember dölyfösen józan, racionálisan tudományos uralma alá akarta törni a szabálytalan és szabad természetet. Minden történelmi korban akadtak azonban olyan emberek, akik nem engedték kialudni a misztikus hagyományok parazsát. Őrizték a tüzet arra az időre, amikor a rideg ráció ismét kifárad.
Ma ismét ilyen korban élünk. Földünk forrong, fölgyorsult a történelem. Országok szűntek meg és születnek, öröknek hitt és hirdetett igazságok vesztik hitelüket, ősrégi, félig elfeledett eszmék bukkannak föl és hódítanak újra.
Szekták ütik föl a fejüket, szélhámosok szédítenek, csalók csalogatják a hiszékenyeket egyre beljebb az útvesztőbe. Ám megjelennek az igazi tanítók, hiteles hagyományőrzők is. Akik sokáig rejtőzködtek, de sohasem tétlenkedtek.

Az embernek tízmilliárd agysejtje van és ezeknek csupán a kettő-nyolc százalékát használja. Elképzelhető-e akkor, hogy vannak az emberben olyan erők és érzékelési módok, amelyekkel sokkal többre képes?
Ezek az erők, képességek egyes embereknél fölbukkannak, másoknál nem, de vannak olyan módszerek, amelyekkel a tudatot tágítani lehet, több dimenzióba lehet belelátni, beleérezni. Mert ennek a lehetősége megvan az emberben. Tagadni persze könnyű, de értelmetlen.

Hogy a mai, racionális, technikai civilizáció mit jelent az embernek, azt talán nem is kell sokat magyarázni.

Az igazán értékes elmék ma már nem annyira büszkék arra, amit ez a civilizáció művelt például a természettel.