A BÖRTÖNFALAK

Szegény, reszkető, gyáva, támolygó emberek! Ti illúzióitok, bűneitek, tévelygéseitek, vágyaitok falai között sínylődő rabmadarak! Milyen mohón kaptok egy kis időleges, aktuális megnyugvás, egy kis jólét, egy kis siker – a nektek kijáró rabkenyér-adag után, egy kis anyagi öröm, élvezet után. Mi ez a szomjazónak? Egy korty víz csupán, amely a szomjúságot még csak fokozza. Mennyi hajsza ezért az egy korty vízért, az elsuhanó örömökért, az élvezetekért, amelyek születésük pillanatában már meg is halnak.
Ilyen dőre kapkodásra, meddő ismétlésekre vállalkoztok szüntelen és szenvtelenül belenyugodtok a végeláthatatlan rabságba, amelyben a halál mindannyiszor csak egy-egy más cellába helyez át benneteket. Mit gondoltok? Nem volna-e érdemes azon fáradoznotok, hogy kiszabaduljatok börtönötökből? De hogyan, amikor fogalmatok sincsen arról, hogy rabságban vagytok, hogy mi történik körülöttetek és bennetek?

ghost-3674079_960_720-Pixabay

Pixabay

Az első dolog tehát az volna, hogy ezekről tudomást szerezzetek. – Nos hát, csak figyeljétek meg, mint ütköztök bele minduntalan börtönötök falaiba és jegyezzétek fel gondosan, amit tapasztaltok.
Csak figyeljétek meg magatokat tárgyilagosan és ne féljetek – nem kell azért messzire eltávoznotok kedvenc foglalkozástok színhelyétől, – a szórakozástól, vágyakozástól, tülekedéstől, – nem kell érte elhanyagolnotok becsvágyatokat sem, nem kell időt rabolnotok munkátoktól, küzdelmeitektől, kötelességeitektől… ellenkezőleg – ezekben benne – a lüktetésekben, az akarásokban, a tespedésben, szenvedésben, szóval életetek minden megnyilvánulásában tekintsetek magatokba!

Kell, hogy egyszer végre érdemlegesen foglalkozzatok magatokkal, hogy észleljétek mindazt, ami veletek történik, hogy való tudatára ébredjetek annak az állapotnak, amelyben vagytok; az állapoton keresztül pedig megítélhetitek a helyzetet is, amelyben éltek. Ismétlem az állapoton keresztül, mert sohasem a helyzetben van a hiba, hanem mindig az emberben, illetve a lélekben, amely a helyzetet megteremtette.

Legelsősorban a konvenciókban (társadalmi szokásokban) figyeljétek meg magatokat! Mennyi gyötrődést okoz nektek a társadalmi „illik, nem illik” kérdés! Mennyit áldoztok a „mit szólnak hozzá az emberek” – elvéért! Mindegy, hogy gazdagok vagytok, vagy szegények, hogy magas, vagy alantas pozíciót töltötök be. A konvenció, a gőg és hiúság éppúgy megvan az utcaseprűben, mint a társadalmi csúcson élőben. Mindenkinek van – több-kevesebb – olyan ismerőse, aki előtt másnak akar látszani, mint amilyen, akitől éppen ezért nem cselekedhet, – nem élhet úgy, ahogyan szíve szerint szeretne, vagy még inkább, ahogy saját magának jó volna.

Mi más ez, mint egy fal, amelybe minden pillanatban, lelketek legkisebb kiterjeszkedési indításában beleütköztök. Ezen az ismertetésen elindulva könnyen kitapogathatjátok a falat, hogy meggyőződjetek a létezéséről és azután ne álljatok meg előtte tehetetlenül, de ne is lármázzatok, ne vádoljátok a társadalmat azzal, hogy ő építette mindenféle törvényekből, megszokásokból, elzárva előletek a szabad akarások lehetőségeit.
Szó sincs róla, – ez a ti saját alkotásotok, nem járult hozzá senki semmivel és nem is vehet el belőle senki semmit. Ezt a falat az ember csak saját maga bonthatja le – zajtalanul – még a szomszédját, legközelebbi hozzátartozóját sem háborgatva, – annál is inkább…, mert ez a fal… – nincs. Ez a fal csak illúzió, amelyet az ébredő lélek egy szemrebbenése leomlaszt, a szabadságra vágyakozó egyetlen lehelettel elfújhat. Tehát csak addig állhat fenn, csak addig létező valóság, ameddig ő maga annak tartja. Persze az eltakarítás sorrendjében nem ez a fal az első.

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesanyjának intuitív médiumitása révén jött létre.

A lélek szava

Tanuljunk a gyermekektől!

Vajon milyen lenne a világ, ha felnőtt korban is a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Az unokám még nem volt kétéves, amikor először vitték a szülei játszótérre.
Bizonytalan járással tipegett a hinta és mászóka felé. Pár gyermek volt már ott a szüleivel. Egy két-három éves kisfiú sírt valamiért. Az anyukája nem foglalkozott vele, inkább haragudott rá, amiért nyűgös.
Enid, a kis unokánk tétován figyelte egy darabig, majd odatipegett hozzá, és felé nyújtotta a labdáját.
A kisfiú meglepődött és elhallgatott.

007

Ennek a pici leánynak még nem alakult ki az én tudata. Addig szinte nem is találkozott korabeli gyermekekkel. Mégis felfogta, hogy a kisfiúnak rossz, és segíteni akart rajta. Anélkül, hogy bárki is tanította volna rá. Nem bosszankodott a zaj miatt, amit a kisfiú csapott, nem tanakodott rajta, hogy vajon megérdemelt büntetés miatt sír-e, és mivel az anyuka is ott van, etikus-e beleszólnia az anyuka és a kisfiú dolgába? Egyszerűen odament hozzá, és megpróbálta jobb kedvre deríteni, mert ez esett jól a lelkének.
A kisfiú anyukája láthatóan megilletődött. Ez a gesztus megérintette benne a mélyen eltemetett tiszta gyermeket, aki még értette a lélek szavát. Azt, akit idő közben mélyen eltemetett magában igények, elvárások és játszmák alá. Pedig nélküle soha nem lehet boldog.
Lám! Milyen bölcs a természet, amikor megköveteli, hogy erősen figyeljünk a gyermekeinkre, nehogy bajuk essen! Esélyt ad arra, hogy tanuljunk is tőlük valamit.

Forrás: Végh Sándor honlapja

Egy könyv a kozmikus emberről

vagyis rólunk

Köszönöm Beának, hogy lehetővé tette megismernünk egy különleges könyvet. A könyv bemutatója is tőle származik. Meghökkentő olvasmányban lesz részed. Nem muszáj mindent elhinned, de nyisd meg az elméd, olvasd nyitott szívvel. Amit el tudsz fogadni, legyen a tied, amit meg nem, azt felejtsd el. Legalábbis egyelőre. Fogadjátok szeretettel!

Sziasztok!
Szeretném megosztani azokkal, akik még nem ismerik George Kavassilas nevét illetve könyvét, amelyet valaki lefordított nekünk magyar nyelvre. Ausztráliában él és tapasztal és onnan osztja meg szerencsére élményeit / tapasztalásait.
Annyit kell tudni róla, hogy már gyermek kora óta folyamatosan elvitték és különböző kínzásoknak vetették alá őt idegen lények. Egy ilyen alkalom során, mikor Georgeot bele kényszerítették egy székbe olyan programot adva neki, hogy ne akarjon onnan felállni, rádöbbentek, hogy nem tehetnek semmit ellene, George szerepe valójában az, hogy itt legyen és megossza, azt amit tud, ugyanis a program ellenére George felállt.

Amit pedig megoszt velünk már jó pár éve:

Először is, végtelen számú univerzum van. Ezek alkotják a multiverzumot. Ezt onnan tudja, hogy járt ott és járt az omniverzumban is, ahonnan ezt a sok-sok univerzumot végtelen fénypontként tapasztalta.
A miénk egy fény alapú univerzum de mindegyik más-más anyagból épül fel.
12 dimenzió található a mi fény alapú univerzumunkban. 12-től egészen az 5.-ik dimenzióig nincsenek negatív-pozitív polaritások, innen fogva betegség sem gyógyulás, mondhatjuk eddig tart a “mennyország”.

38191331-infinity-wallpaper
A 4.-ik dimenziótól pedig, ahogy ő nevezi, a kozmikus aréna található, ahol már jelen van a küzdelem. Ebben a 4.-ik dimenzióban végtelen számú szintek vannak. A new age ezeket a végtelen számú szinteket tekinti hamis módon dimenzióknak, így lehetséges az, hogy ma már beszélnek 13 dimenzióról is. Véleményem szerint lassan felfedezik a 14.-et is. Ahhoz, hogy ebből a kozmikus arénából kijuthassunk, hogy ezt az univerzumot elhagyva tovább léphessünk és saját univerzumot teremtsünk rengeteg hit rendszerrel és iránnyal kell megküzdenünk. Ide tartoznak a különböző vallások és new age-es nézetek is. És igen, ide tartozik az Isten nevet viselő entitás is.
Ez az Isten entitás kialakított egy mátrixot, amiben most mi is jelen vagyunk. Az ő célja az, hogy benne is maradjunk, őt imádjuk és tápláljuk energiával. szeretné ha nem tudnánk, hogy egyenragúak vagyunk vele és tulajdonképpen képesek vagyunk bármire, anélkül, hogy kérnünk kellene őt. 12 szálas dns-ünklből 2 maradt meg az évezredeken át tartó genetikai módosításunk során. Különböző szimbólum és hit rendszereket égettek a tudatunkba és teszik ezt ma is. A tudtunkkal “játszik” és azon keresztül manipulál minket. Mi pedig lekötjük magunkat ezzel (persze sok a kivétel) ahelyett, hogy az érzéseinkre hagyatkozzunk.

receiving-the-light

Miért ne a tudat és inkább az érzés vezéreljen?

Ennek az univerzumnak van egy teremtője, akivel mikor beléptünk ide, mint társ teremtők, össze hangolódtunk a lelkünk által. Mint azt leírtam, Isten nem egyenlő az univerzum teremtőjével. (Nevetséges azt hinni, hogy egy ilyen hatalmas teremtés csak egy entitástól eredhet.)
Mikor Isten létre hozta a mátrixát, az Univerzum teremtője és a lelkünk kitalált egy kijutási lehetőséget. az embert, mint fraktált.
A női aspektusa fölvette a Föld szerepét, hogy kihordja, mint anya gyermekét, az embert. Férfi aspektusa kezdetben a Maldek bolygó volt, majd amikor azt megsemmisítették ( Ré beszélt erről) a Nap szerepét vette fel. Íme a Szentháromság: Földanya, Napatya és az Ember. Az ember minden tudást birtokolt, ez a tudás az, ami útközben mindenféle programok által elveszett. A tudást, a MAG-ot most már a szívünkben őrizzük, itt tudunk kapcsolódni galaktikus anyánkhoz, apánkhoz. Itt van a lélek központunk és ha ezen keresztül fel tudjuk venni a kapcsolatot a lelkünkkel, ami az univerzum teremtőjével van szinkronban, akkor újra birtokában leszünk a rég elvett képességeinknek. Ha újra egyesülünk a lelkünkkel kiléphetünk ebből az isten mátrixból, hogy folytathassuk utunkat.
Nagy küzdelem ez de óriási lehetőség is a tapasztalásban.

2soul

A lényeg ez lenne George tanításaiban, ne függjünk senkitől és semmilyen eszmétől, hisz végtelen teremtő lények vagyunk mi is, öröktől valók, akiket nem teremtett senki. Minden más eszme ami, beskatulyázni akar és korlátozni, az nem valós.
Megosztom veletek a könyvet, ott rengeteg dolgot érint, a csakrák valódi szerepétől kezdve, érintve a toboz mirigy létrejöttét egészen a hamis Jézus, Buddha, Krishna és istenségek képéig.
Az igazság felszabadít de először kiborít. Átestem a teljes megsemmisülésen, amikor elolvastam a könyvet de olyan szabadságot nyertem általa, amilyet egy vallás sem nézet nem tudott megadni nekem. Akit érdekel a téma, olvassa el illetve rengeteg angol interjú van fent youtube-on, érdemes azt is megnézni a teljesebb kép érdekében.

https://www.docdroid.net/fQoZY3b/george-kavassilas-kozmikus-utazasunk.pdf

soap_bubble

25 lecke az életről

Életünk folyamán sok olyan leckét sajátíthatunk el, amely segíthet a problémáink legyőzésében és abban, hogy elégedettségben élhessünk. Néhány olyan leckét szeretnék megosztani a legnagyobbak közül, amelyekről úgy gondoltam, hogy a lehető legnagyobb jelentőséggel bírnak.

1_Green_Leave003

– Soha ne engedd,  hogy más viselkedése szabja meg neked, hogy mit tegyél.  Szabad ember vagy és te vagy a felelős a saját cselekedeteidért.

– Mindannyian kapcsolatban állunk egymással. Ha egy másik embernek segítesz, azzal önmagadnak segítesz. Ha egy másik  lénynek fájdalmat okozol, akkor óhatatlanul magadat fogod bántani.

– Ne félj a fájdalmas megtapasztalásoktól. A fájdalom se nem jó, se nem rossz, hanem csak jól vagy rosszul kezelhetjük azt.

– Ha feladod az összes arra vonatkozó vágyadat és elvárásodat, hogy az emberek hogyan viselkedjenek, soha nem fogod becsapva vagy megbántva érezni magadat.

– Minden félelem végső soron a halálfélelemre vezethető vissza. Hacsak nem fogsz megbarátkozni a halál gondolatával, sohasem leszel képes igazán gondtalanul élni.

astral_crop-441x582

– Soha nem tudhatunk többet egy másik személyről, mint amennyit önmagunkról tudunk. Így minél többet tudsz meg önmagadról, annál jobban fogsz másokat is megérteni.

– Az igazi szeretetet nem lehet bántani, mivel úgy ad, hogy közben semmilyen viszonzást nem vár el cserébe. Tehát még ha a szeretet láthatatlan is, vagy visszautasítják azok, akikre irányul, mindig megmarad annak, ami.

– Az öröm és a fájdalom ugyanannak az érmének a két oldala. Egyik sem tud meglenni a másik nélkül.

– A tünetek kezelésével sohasem gyógyíthatjuk meg a betegséget. Helyette próbálj megszabadulni a gyökér-októl.

– Nem létezik nagyobb Isten az igazságnál.

– Ne összpontosítsd a figyelmedet arra, amit az emberek mondanak vagy tesznek. Inkább arra törekedj, hogy megtaláld annak az indítékát, hogy miért beszélnek vagy cselekednek úgy, ahogyan. ( ez önmagunkra is vonatkozik)

– Szólj igazat, bármilyen következményekkel is jár. Őszintének lenni az egyetlen módja, hogy békében legyünk önmagunkkal és másokkal.

– A javaink képesek birtokolni minket. Engedd el a tulajdonaidhoz való ragaszkodásodat.

P1050657

– Mindannyian egyedül jövünk a világra és egyedül is hagyjuk azt el. Ne félj az egyedüllét megtapasztalásától, mert csak ily módon leszel képes szembenézni azzal, aki valójában vagy.

– Soha ne zárd be magadat egy kapcsolatba. Az igazi kapcsolatok csakis a kölcsönös tisztelet alapján képesek virágozni.

– Amikor elveszítesz egy barátot, ne siess a helyére másikat találni.

– Néha az ellenségeink többet tudnak segíteni, mint a barátaink. Az ellenségeink mindig azt akarják, hogy önmagunk negatív aspektusára figyeljünk oda.

– A kielégülés nem jelent elégedettséget, a kielégülés jön és megy, az elégedettség örökre meg marad.

– Mindenki motiválható vagy a félelem, vagy a szeretet által. Válaszd azt, hogy a szeretet motiváljon.

– Az után kutakodj, hogy magadat változtasd meg, ne a világot. Hacsak nem te testesíted meg azt a változást a világban, amit látni szeretnél, akkor a világ ugyanolyan fog maradni a számodra.

– Ne próbálj meg elmenekülni a másokkal kapcsolatos kellemetlen élmények elől. Tekints erre úgy, mint egy arra szolgáló lehetőségre, mely által jobban megértheted az embereket ahelyett, hogy a saját képmásaidat vetíted rájuk.

– Nincs más tudás, mint az önismeret. Ha nem változtat meg téged, amit megismertél, nem hívhatjuk igazi tudásnak.

– A hiedelmek úgy formálják az érzékelésünket, mint ahogy a napszemüveg átszínezi azt, amit látunk.

– Ne utánozz másokat. Alkosd meg a saját ösvényedet és sétálj végig rajta.

Forrás: http: www.wakingtimes.com

Fordította: Száraz György

Ne használd és véget ér

Színiánál találtam egy nagyszerű bejegyzést.

Mivel sokunkban felmerült már a kérdés, hogy ugyan mivel tudnánk hozzájárulni a világ szebbé- jobbá-tételéhez, gondoltam közzéteszem az Örökségen is, hogy azok is okuljanak belőle, akik nem éreznek magukban elegendő erőt, hogy nagy tetteket hajtsanak végre. Íme:

NE HASZNÁLD, ÉS VÉGET ÉR

Nagyon sokszor és sokan kérdezik tőlem, akik elkeserítőnek látják a helyzetüket, hogyan lehetne megváltoztatni a világot, amelyben élünk…
A megoldás pofon egyszerű, és már sokszor leírtam:

NE HASZNÁLD, NE NÉZD, NE HALLGASD, és NE OLVASD!

Ha valamit nem használunk, mellőzünk – elsorvad, tönkre megy. Békében, csendben. Véráldozat, különösebb erőfeszítés, és háború nélkül.
Ne nézd a tévét, ne hallgasd a rádiót, ne olvasd az újságot, ne használd a bankot, ne menj a multihoz vásárolni, vagy ha mégis, ne vedd meg, ami nem jó neked.
Ha egyre többen teszünk így, nem lesz bevételük, nem lesz profitjuk, és ha nincs nyereségük – egyszerűen megszűnnek létezni. Mert az egyetlen isten, amit ismernek a PÉNZ!!! És ez a mi nagy szerencsénk – ha végre felfogjuk, hogy mit jelent… mert a pénzt MI ADJUK NEKIK, azzal, hogy nézzük, hallgatjuk, megvesszük, megesszük, elolvassuk, használjuk, amit kínálnak nekünk.

Mi éltetjük a gagyi tévé és rádióműsorokat, a hazug híradókat, a bulvársajtót, a bankokat, a bevásárlóközpontokat, a mérgeket gyártó gyógyszergyárakat. Nem más a hibás mindenért, hanem MI MAGUNK.

Ja, és a megoldáshoz nem kell összefogni, nem kell csoportot alkotni, nem kell elnököt és titkárt választani, vagy pártot alapítani – egyszerűen CSAK MEG KELL TENNI. Mindenkinek, egyénileg.

Ki vagy te?

Meghívlak, hogy engedd elmerülni a figyelmedet abban, ami mindig itt van, nyíltan várva önmaga felismerését.

Ki vagy valójában?

Néhány kép vagy, ami megjelenik az elmédben? Néhány érzés vagy, ami megjelenik a testedben? Néhány érzelem vagy, ami áthalad az elméden és a testeden? Valami vagy, amit valaki más mondott, hogy vagy, vagy a lázadás vagy valami ellen, amit más mondott, hogy te vagy? Ez néhány a téves azonosítás sok sugárútja közül.

E definíciók mindegyike jön és megy, születik és meghal.

Az igazság, hogy ki vagy, nem jön és megy. Jelen van születés előtt, egy életen keresztül, és halál után.

[ Ki vagy te?]

David R. Hawkins – A valódi Én hatalma

– részlet –

1939-ben újságkihordóként dolgoztam Wisconsin állam vidéki területein, s naponta 28 kilométert kellett megtennem. Egy sötét téli estén, amikor még ki-lométerekre jártam otthonunktól, mínusz harminc fokos hideg és hóvihar tört rám. Kerékpárom elcsúszott a jégen, az újságok kiestek a kormányra szerelt kosárból, és a vad szél szétfújta őket a jeges hóval borított mezőn. A kimerült-ségtől és a frusztrációtól sírva fakadtam. A ruhám már merevre fagyott. El akartam bújni a szél elől, ezért áttörtem egy magas hókupac jeges kérgét, és kis üreget kapartam magamnak, ahová bemászhattam.

hóvihar

Hamarosan abbahagytam a vacogást, kellemes meleget éreztem, majd leírhatatlan békesség árasztott el. Úgy éreztem, fény itat át, és végtelen szeretet jelenlétében vagyok, amelynek nincs sem kezdete, sem vége, s amely nem különbözik önnön lényegemtől. Megfeledkeztem fizikai testemről és környezetemről, s tudatom egybeolvadt ezzel a mindenütt jelenlévő, megvilágosodott állapottal. Elmém elcsöndese-dett, megszűntem gondolkodni. Egyfajta végtelen JELENLÉT volt minden, ami csak volt vagy lehetett, időtlenül és leírhatatlanul.
Évszázadoknak tűnő idő után arra eszméltem, hogy valaki rázogatja a térdemet, s ekkor megláttam apám aggódó arcát. Nem éreztem ugyan kedvet ahhoz, hogy visszatérjek a testembe és mindabba, ami ezzel jár, de nagyon szerettem apámat, ezért a szenvedését látva mégis így döntöttem. Különös, hogy szenvtelen módon együtt éreztem a félelmével, azzal, hogy meghalhatok, noha a halál fogalma ugyanakkor teljes képtelenségnek tűnt számo
E szubjektív élményemet senkinek sem meséltem el, nem létezett ugyanis olyan kontextus, amely révén megérthették volna. Soha nem hallottam spirituális élményekről, leszámítva a szentek életében leírtakat. A tapasztaltak után azonban a világ elfogadott valósága kezdett átmenetinek tűnni, a hagyományos vallásos tanítások értelmüket vesztették, s paradox módon szabadgondolkodó lettem. Azon isteni fényhez képest, amely érzésem szerint minden létezést beragyogott, a hagyományos vallás Istene igencsak fakónak tűnt. Elveszítettem a vallásos hitemet, ám rátaláltam a spiritualitásra.