Megváltottalak…

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

– Na, mit viszel magaddal?

– Csak ezt a három vacak madarat – felelte.

– Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem.

– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

– Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

– Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

– Mit fogsz csinálni velük? – kérdezte Jézus.

– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán.

– Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?

– Megölöm őket! – felelte a Sátán.

– Mennyit kérsz értük? – érdeklõdött tovább Jézus.

– Nem kellenek neked azokaz emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

– Mennyit kérsz? – kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

– A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt: – Megegyeztünk! – aztán kifizette az árat…”

Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

Forrás: Marana Tha 2004. március

A harminc ezüst másik oldala

Mihályi Molnár László – 2023.01.23.

„Nem voltak bölcs vezetőink. Mindig a rossz oldalra álltak, azért vagyunk itt, ebben a helyzetben… mert gazdagabbak, nagyobbak is lehetnénk, ha mindig a jó oldalra állunk…” – de gyakran olvasom, hallom ezeket a kijelentéseket, még a magukat akadémikusnak neveztető szerzőktől is. Ugyanakkor ugyanezek írják, mondják, hirdetik s még taníthatják is, hogy „jó diplomáciai húzás volt István részéről a kereszténység felvétele”. Szóval ennek a haszonelvű, a szerzésre, nyereségre, birtoklásra és jóllakottságra kiélezett történelemszemléletnek csak ennyire telik, hogy mikor, mit, mennyiért lehet adni, venni, köpönyeget fordítani. Harminc ezüstökért feladni hitet, elvet, nyelvet, kultúrát: eladni testvért, családot, barátot, országot, szülőföldet!

Ablak a végvárban

Mert a harminc ezüstnek minden korban megvan a maga árfolyama a szemfüles haszonlesők, az élősködő köpönyegforgatók, és a befektetők vályújánál hizlalt diplomaták körében. Mert a haszon „vetekszik az ősök szellemével” (Sütő A.)

A valóban bölcs vezetőink viszont nem ezt választották. Árpád is letehette volna Pozsonynál a fegyvert 907-ben (1116 éve!), Géza is meghívhatta volna valamelyik szomszédot királynak, László is átengedhetett volna a békesség kedvéért területeket a szomszédoknak, akik szemet vetettek megművelt földjeinkre, IV. Béla is behódolhatott volna a tatároknak, s akkor talán nem pusztul el a fél ország népe, meghajolhattunk volna a török invázió előtt Nándorfehérvárnál, Mohácsnál vagy akár Egernél… Hogy egyétek, vegyétek, vigyétek, amit megtermeltünk, s mi még mecsetet, bankot vagy pártházat is építünk számotokra a templomaink kövéből.

De nem! Mi dacoltunk, ellenálltunk, vagy amiként egyesek nevezik „hőbörögtünk”, mert „annyi balszerencse közt”, de elveink voltak: hitünk, kultúránk, nyelvünk és gerincünk! S lám, hol tartunk most!? – a Habsburg, antant vagy éppen kommunista megszállás után. Összezsugorodott ugyan az ország, ám a lélek egy és oszthatatlan, a nemzet lelkét átható szellemiség nem feldarabolható, mert Szent István, a Hunyadiak, Dobó és Bocskai, Rákóczi és Kossuth vagy Esterházy János révén ez a titok újra és újra felizzik, s őrzik ezt költők, művészek és tudósok is: Kölcsey és Vörösmarty, Petőfi és Arany, Ady és József Attila, Csontváry, Bartók és Kodály… szerencsére mindig akad prófétája ennek a népnek, aki magasabbra és távolabb lát, mint a földhöz ragadt halandók.

A magyar történelem olyan, mint egy áldozat bemutatása Isten dicsőségére. A Kunság mezein érlelt búzakalász a kenyérhez, és Tokaj szőlővesszejin termett nektár a borhoz, amit szorgos munkával érdemelt ki e nép. Aminek csak termését irigyelte el a betolakodó, de fáradságát nem. Ám az áldást áldozattal kell kiérdemelnünk! És az áldás nem feldarabolható. Olykor bár úgy tűnt, hogy elpusztult, elveszett, lecsonkoltan megrokkant, mert a helytállás kereszteket ácsol, de a vezetők által vállalt dacot és hitet igazolja az, hogy még most is, ma is, 1100 esztendő múltán is ez a nyelv itt még mindig e nép közös titka, éltető forrása, megtartó ereje. És miközben a környező népek már a behódolás és önfeladás útjára léptek, ránk újra Európa mentsváraként tekinthetnek.

Örökségünk ez és birtoklevelünk. Miért tagadnánk meg azokat, akiktől kaptuk?! Mert nem a hitvallásba, hanem a hitetlenségbe és jellemtelenségbe lehet belepusztulni.

Forrás: tenyek.sk

Adjon Isten!

Benedek M Elek: Forradalom, és/vagy államcsíny!

(És ami utána következett!)

Amint ígértem, hogy visszatérek a december 23-i facebook bejegyzésemre, miszerint nyilvánosságra hozzák a ’89-es események dossziéit, állom a szavam… ha legalább annyira lett volna következetes, és tisztességes a rendszerváltás utáni vezetés, mint az én szómegtartásom, most azt hiszem, nagyon jó úton járnánk! A cím nem véletlen… forradalommal indult Temesváron… aztán forradalmi próbálkozásokkal más városokban, többek között Bukarestben is, hogy szabályos államcsínybe torkolljon, mikor a semmiből előbukkant az Iliescu banda, magukat rögtön „Nemzeti Megmentési Frontnak” titulálva (FSN!), a szekusokkal körülvéve riogatták a nem létező terroristákkal a népet, s legyünk őszinték… mindenki, legalábbis a nagy tömeg, köztük én is, elvarázsolódtunk azon, hogy Iliescu hogy beszél angolul (egyébként egykori szovjet bérenc!), vagy PetreRoman franciául, s közbe-közbe beszűrődött a televízióba némi lövöldözés, a rémítgetés, miszerint „az oroszok már a spájzban vannak!”… bocsánat, a terroristák már az X-edik emeleten vannak… persze, ott feszített Iliescuék mellett, mint malac a jégen, SergiuNicolaescu is, aki mestere volt a „győztünk filmek” rendezésének!

 Harminchárom év hosszú idő… vagy rövid… attól függ, ki, hogyan veszi. Azalatt el lehet tűntetni egy csomó bizonyítékot, amiért nagyon soknak lógni kellett volna, dossziékat úgy átsminkelni, hogy tulajdon szülőatyja/ anyja nem ismerné fel, s közben olyan eseményeket előidézni, amik elterelik a figyelmet az igazi gondokról, bajokról, hogy dilettáns, hozzá nemértő kormány, kormányok úgy csináltak, mintha vezetnének… vezettek is… a mai szakadék szélére! Mert az eltelt harminchárom év csak arra volt jóhogy a felső tízezer rettenetesen meggazdagodjon (ugyebár modern kapitalizmus!), miközben a fiatalság tömegesen hagyta el az országot. Kérdem tisztelettel, a Ceausescuékat miért kellett hirtelen lelőni, mint a veszett kutyát, miért nem lehetett tisztességes törvényszéki tárgyalás keretén belül elítélni???…ne higgyék, hogy Ceausescu párti vagyok… sőt, ha lehetett a nevüket sem ejtettem ki a nyilvánosság előtt, egyébként csak a szidásokban, nagy titokban! Azért, mert magukkal rántottak volna egy csomó udvaroncot, akik túlbuzgóságukban elhitették a két fél analfabétával, hogy ők már istenszámba mennek! Miért kellett kirobbantani a marosvásárhelyi „véres márciust”, felhergelni a tudatlan román parasztokat, hogy öldössék, verjék a magyarokat, miközben karba tett kézzel, cinikusan összevigyorogva siklottak el a durva vérengzés felett, úgy állítva be az egészet, hogy a magyarok a hibásak! Különben, Szatmárnémetiben is volt „megmozdulás”, amikor a csőcselék, dorongokkal felfegyverkezve a gyártól menetelt fel a központba, magyart verni… közben bőszen keresték Kossuthot, és Petőfit, mert szerintük ők minden rossznak a forrása! No, ha erre a civilizáltabb románnak is, a tömés nem esik ki a fogából, akkor tényleg a leganalfabétább néppel állunk szemben… egyébként a március 15-ét békésen ünneplő magyarság a Katedrálisban talált menedéket a bocskorosok elől.

És eljött az első „szabad választás” napja, május 2O-a… a FSN azelőtt fennen hangoztatta, hogy ők nem indulnak, ők csak „kikaparták a gesztenyét”… úgy látszik, ők voltak a gesztenyében a nyű, mert mégis indultak, s ha elindultak, meg is nyerték, s hogy hogyan munkálkodott az ármány, szerelem nélkül (mert ez nem Schiller!), íme: Hodisán voltam választási megfigyelő az RMDSZ részéről, egy román falu, pár kilométerre Krasznabéltektől, szóval hajnalban, mikor mentem a választási központ felé, megállít egy öreg román bácsi, s azt kérdezi:”igaz-e, hogy ma (199O május 2O-án!)jönnek a magyarok, s elfoglalják Erdélyt, mert ő ezt hallotta!” Szó szerint legyökereztem… aztán, mikor levegőt kaptam, megnyugtattam, hogy eszük ágában sincs… különben a december végi zűrzavarban két nap alatt elfoglalhatták volna, nem csak Erdélyt, hanem az egész Romániát, de nem tették, inkább azzal törődtek, hogy gyógyszer, és élelmiszercsomagokat hozzanak kamionszámra! Így indult a napom, de simán lezajlott a választás, s hogy akarattal, vagy tévedésből, de az RMDSZ is kapott az enyémen kívül 4-5 szavazatot… lehet szimpatikus voltam nekik?!

   Aztán jöttek a sötét időszakok, s amikor a bukaresti diákok észbe kaptak, hogy ez nem demokrácia, hanem Iliescu neokommunista  diktatúrája, akkor Iliescu „elvtárs” behívta  a zsíl-völgyi bányászokat, élükön a szakszervezeti főmufti Miron Cosmaval, aki mint valami igazságosztó, de inkább halálosztó üttette, verette a demokráciáért tüntető diákokat, és nem csak őket, akit értek! Két bányászjárás annyit tett, hogy az ország fényév távolságra került az igazi demokráciától… s most, harminchárom év után is ott tartunk, ahonnan elindultunk… vagy még ott sem. Mert közben a soros hatalmi moslék ellopta, eladta az ország vagyonát, habár úgy-e, milyen hangzatos: „NU NE VINDEM TARA!” (nem adjuk el az országot!)… pontosan az ellenkezőjét csinálták, csinálják ma is, minden következmény nélkül… itt lehet speciális nyugdíjat adni a naplopóknak, de lehetett járadékot adni (szép summát!), sőt földet Bukarest környékén, az úgynevezett „forradalmároknak”, igaz, valamennyire „magukhoz tértek”, és visszavették, illetve megszűntették a járadékot azoktól, akik kamu forradalmárok voltak… tessék mondani, mi az a törvény Romániában, ami annyira felülír mindent, hogy nem lehet az igazságtalan speciális nyugdíjakat megvonni?! Akkor, amikor ha muszáj, még az Alkotmányt is, vagy legalább bizonyos pontjait meg lehet változtatni, esetleg törölni??!! Mert Tőkés Lászlótól meg lehetett vonni az állami kitüntetést, amit nemcsak, hogy megérdemelt, de annál sokkal többet! De a génjeiből fakadó igazságérzete nem hagyta, s ma sem hagyja nyugton, hogy ne emeljen szót az igazságért… ja, „mondd meg az igazat, s betörik a fejed!” Hogy ebben a semmit érő harminchárom évben csak egy valamirevaló kormánya legyen Romániának… az Emil Constantinescu vezette kormány! De túl finom úriember volt ahhoz, hogy egy ilyen országot vezessen… Különben a mostani elnöknek, nem sokkal a megválasztása után négyszemközti beszélgetésünk alkalmával megmondtam, ezt a népet csak úgy lehet kordában tartani, ha egyik kezedben a kenyér, másikban a korbács, különben nem lesz előrelépés… nagyvonalúan mosolygott, de ismerve a fajtáját, előre tudtam, sok jót nem várhatunk tőle… a szászok nem túlzottan rajongtak a magyarokért, s főleg a székelyekért!

Mindent összevetve, ezeknek a harminchárom évvel ezelőtti iratcsomóknak már elveszett a „fényük”, ahogy nálunk felé emlegetik: „veszett fejsze nyele”, vagy „döglött lovon patkó”, hisz a lényeget kilopták, eltüntették belőlük, s a bizonyított zsiványságok elkövetői büszkén, felemelt fejjel járkálnak közöttünk… az ország vezetése beállt a többi bivaly közé, húzni az EU, a NATO, az USA, A Soros maffia szekerét, abban reménykedve, hogy a több mint száz éve folyó becstelenségek következmények nélkül maradnak!

   Hogy mit hoz a 2O23-as esztendő? A legfontosabb dolog, azonnal be kéne fejezni az ukrajnai háborút… de erre az USA, a NATO-val együtt nem vevő, mit szólnának, ha az ő országhatárukon, vagy az országukban folyna ez a dicstelen „verekedés”, amit az oroszok nyakába akarnak varrni… egyezzünk meg… Amerika, az EU-val karöltve provokáltatta ki, az ukrán pojáca hathatós segítségével, az orosz inváziót, aminek az egész világ issza a levét! Megszűntetni a migránsinváziót, aminek szintén nincs értelme, hisz a sok fiatal „here”, aki ezrével özönli el Európát, mindenre kapható, csak éppen munkára nem! Pedig milyen vehemensen állította Merkel asszony, hogy a munkaerőhiányt pótolandó fogadja a csőcseléket… de akkor miért nem hajóval, repülővel szállítatta direkt a célországokba, persze igazolványokkal, ki kicsoda… kellett, s most is kell a zűrzavar… egyetlen igazán józanul gondolkodó államfő, a magyar Miniszterelnök, tesz meg hihetetlen erőfeszítéseket, hogy országa ne legyen átjáróház a „sáskainvázió” számára, mindez az amerikai dollármilliárdos maffia pénzén! Új világrendet akarnak… a világháborúk kirobbanása is ezt a célt szolgálta, miközben embermilliók haltak meg, s a többi, aki megmaradt, földönfutó lett… úgy látszik, a sátán irigyli, hogy pár évtizede Európában csend, fejlődés, s ami a legfontosabb, BÉKE van… ezen akar változtatni! Kérjük hát a jó Istent, hadd vessen véget a gonosz „tréfáinak”, mielőtt a normális emberek is meghibbannának!

Benedek M Elek 2O22. december 31.

Sikerült sok pénzzel tönkretenni az erdélyi nyomtatott sajtót!

Ma már nem létezik olyan, hogy nyereséges kiadvány.

Egytől egyig az összes újságot érdekszférák müködtetik, finanszírozzák, hogy legyen saját szócsövük.

Az erdélyi magyar napilapok történetében most megtapasztalhatjuk milyen az, amikor az érdekszférák kifogynak a pénzből, egyszerűen legyintenek: Az erdélyi sajtó nekünk innentől nem gyermekünk.

Feláldozható!

Mit számít, hogy megvásárolták majd mindeniket, terjesztőstől, mindenestől ahhoz, hogy most nemcsak újság nélkül, de infrastruktúra nélkül is maradhat az erdélyi magyar nyomtatott média, vagyis az erdélyi magyarok.

Egy szűkszavú szolgálati közleményben arról tájékoztat a Krónikát és a Székelyhont megjelentető Prima Press Kft., hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt januártól felfüggeszti nyomtatott lapjainak a kiadását, valamint a lapterjesztést és a lapkézbesítést. Ezek mellett megszűnik még a Székely Hírmondó napilap, a Heti Hirdető hetilapot, valamint a Nőileg havi magazint. Már rég nem volt titok, hogy a Médiatér csoporthoz tartozó Prima Press azért kényszerült erre a drasztikus lépésre, mert saját bevételei nem fedezték a lapok megjelentetésének költségeit. Eddig Magyarországról táplálták a veszteséges kiadványokat. Most valamiért elfogyott az érdek…, bocsánat a pénz.

A legszomorúbb az, hogy mi, az erdélyi lapok nem ilyen olyan érdekeket kellene hogy szolgáljunk, hanem az olvasót.

Ez volt az, amit szeretett férjem, Horváth Alpár, lapunk örökös főszerkesztője mindig szem előtt tartott.

Minden, amit tudok erről a “szakmának” csúfolt küldetésről, tőle tanultam.

Erkölcs, tartás, lelkiismeret. Ez jellemezte Őt.

Kevesen ismerték igazán. Talán leginkább a hűséges olvasók tudják ki volt Ő.

Így történhetett meg az, amit a legtöbben lehetetlennek tartanak.

Független újságot működtetni, amelyet az olvasók tartanak fenn.

Simon Ildikó

Ronald Bernard ex Illuminátus tag

– A riport 2017 márciusban történt, augusztusban meg is ölték.

Ronald Bernard holland bankár kitálalt az illuminatiról, később holtan találták.

Senkinek nem engedik, hogy “kibeszéljen a sorból”?

Sokaknak ismerős lehet a szakember neve. Mi is bemutattuk őt korábban egy interjúban, de nem értesültünk mostanig a haláláról.

Ő volt az, akinek évekkel ezelőtt óriási hírneve lett, ugyanis arról beszélt, hogyan irányítja a háttérből a világot az illuminati. 61 éves volt.

Ronald Bernard rengeteg információval szolgált a halála előtti időszakban arról, hogyan is működik az illuminati. Éppen emiatt az összeesküvés elméletekkel foglalkozó körök egyértelműen ennek a “hibának” tulajdonítják a halálát. Az ilyen titkos társaságok, különösen az illuminati nem tűri, ha valaki “kibeszél a sorból”. A szivárogtatókkal minden létező módon és eszközzel elbánnak.

“Próbáltak átnevelni pszichopatává, de nem sikerült nekik” – jelentette ki egyik utolsó interjújában, utalva arra, hogy az illuminátusok között sok a beteg hajlamú, torz világlátású ember. Szerinte ez a szűk csoport rengeteg erővel rendelkezik és képesek káros szinten kihatni a világ folyamataira.

A háttérben nemcsak hogy ők irányítanak, de manipulálják is a társadalmat. Gazdasági válságokat robbantanak ki, háborúkat szítanak egyes nemzetek között, és hamis zászlós, azaz flase flag merényleteket szerveznek. Bizonyos ügyek mentén képesek “áthangolni” a közvélemény álláspontját. Amit akarnak hogy gondolj, azt különféle média manipulációkon keresztül elérik, hogy azt gondold.

Ronald Bernard talán túl sokat tudott? Halála persze lehet hogy véletlen volt, mivel a halál oka is ismeretlen, a jelentések sem teljesen tiszták ez ügyben.

Csak önkezével vetett véget az életének? Vagy valakik “átsegítették” a túlvilágra, hogy ne beszélhessen többé az illuminati piszkos dolgairól? Tudom, hogy ez sok ember számára rendkívül megdöbbentő és hihetetlen. De ha belemélyed az információkba, akkor azt fogja találni, hogy rengeteg bizonyíték támasztja alá.

Ő ki merte mondani a kimondhatatlant. EZ a 4 perc biztos nem közömbös senkinek.

Az uralkodó elit (azaz a nemzetközi banki tevékenységet irányító csúcscsaládok) Ronald Bernard szerint luciferiánusok, és ők állnak a globalista “Új Világrend” menetrend mögött. Ők ellenőrzik a legtöbb nyugati nemzet fősodrású médiáját és egyéb hatalmi eszközeit, és kiválasztanak olyan politikusokat, akiket irányítani tudnak. A legtöbb magas szintű politikus pusztán báb. Nem ők döntenek. Ezektől az árnyékban uralkodó sátáni elitektől fogadnak parancsokat. Az egyik módja annak, hogy bábpolitikusaikat irányítsák, az, hogy egyszerűen a Establishment sajtót és a médiát használják arra, hogy elpusztítsanak minden olyan politikust, aki szembe akar szállni a programjukkal. És ezt úgy csinálják, hogy “piszkálják” a politikusokat – pl. házastársi hűtlenségbe vagy bűncselekményekbe keverik. Bizonyítékokat gyüjtenek ellene. És végül megzsarolják, sőt meggyilkolták őket. Ez nyilvánvalóan csak egy mód számukra, hogy “beavassák” ezeket az alacsonyabb szintű bábokat a tiszta gonosz magasabb szintjeibe, amelyekben a luciferi elitek részt vesznek, és olyan gonoszokká teszik őket, amilyenek ők …. és sokan hajlandóak végigmenni gonosz globalista / kommunista / NWO programjukon.

És még az alacsony szintű utcai bandák is így működnek. Ahhoz, hogy valaki csatlakozzon a Pokol angyalai motoros bandához vagy az MS-13-hoz, el kell követnie egy gyilkosságot vagy súlyos bűncselekményt, amelynek tanúi a bandának más tagjai is. Miért? Zsarolhatóság miatt. Aztán a banda pórázon tartja. Egyébként sok egyetemi testvériség hasonlóképpen toboroz, bár nem bűncselekményeket, hanem általában valamiféle szégyenteljes vagy megalázó cselekedetet követelnek az új tagok beavatása gyanánt. És különféle titkos társaságok, például a szabadkőművesek is ezt a taktikát használják a tagok zsarolására. És hány meg hány nem helyi, alacsony szintű politikusról, de állami szintű politikusról tudunk, és hányukról nem tudunk, akik tagjai egyik vagy másik titkos társaságnak.

A kormányzat legmagasabb szintjein lévő politikusokról, például elnökökről és miniszterelnökökről, legfőbb szenátorokról és kongresszusi képviselőkről stb. van szó.

Ronald Bernard az okkult gyakorlatokra és a gyermekáldozatokra hívta fel a figyelmet a bankszektor elitjei körében, és pár hónappal a halála előtt megrázó tévéinterjúban ismertette tapasztalatait. Kifejezett részleteket osztott meg arról, ahogy az Illuminátusok gyermekáldozatot használnak tagjai tesztelésére és zsarolására, és azt mondta, hogy felkérték, hogy áldozzon fel egy gyereket egy partin.

„Figyelmeztetést kaptam, amikor belevágtam ebbe – ne csináld ezt, hacsak nem tudod 100%-ban a fagyasztóba tenni a lelkiismeretedet. Akkoriban hallottam magamat nevetni rajta, de ez egyáltalán nem volt vicc.” „Pszichopatává edzettek, és kudarcot vallottam.”

Leírva azt az időszakot, amikor „fagyasztója rosszul kezdett működni”, Ronald a nemzetgazdaságok összeomlásáról és a vállalatok csődjéről is mesélt. Ezek a tettek öngyilkosságokhoz és pusztuláshoz vezettek – bankár kollégái szerint ezeket a sikereket érdemes megünnepelni.

A tudomány legújabb vívmánya

A napokban újra felmerült a hírek között a CERN neve, hiszen éppen tíz éve találták meg a “híres” Higgs-bozont, ami az egyik fő kutatási cél volt.
Utánaolvasva rá kellett jönnöm, hogy, műszaki képzésem ellenére, minél többet tudok meg erről a kolosszális építményről, annál kevéssé értem, mit szolgál valójában.
Nos, a CERN egy világlaboratórium, amelyet 1954-ben 12 európai ország alapított Genf mellett.
A Nagy Hadronütköztető a 27 kilométer kerületű alagútban elhelyezett berendezéseivel jelenleg a legnagyobb méretű mérnöki berendezés a Földön. Az alagutat eredetileg 1980 körül alakították ki, akkor a Nagy Elektron-Pozitron Ütköztető (LEP) mágneseit tartalmazta. A LEP 1986-2000 között működött, a higgs felfedezését célozták meg vele, azonban az elért 209 GeV(gigaelektronVolt) ütközési csúcsenergia kevésnek bizonyult a feladat teljesítéséhez.
A higgs tömegét eredetileg 50-60 GeV-re becsülték, a LEP-kísérletek eredményei azonban megmutatták, hogy 114 GeV-nél nehezebbnek kell lennie, és a LEP-ben folyó kísérletek segítségével nem találhatjuk meg. Ezért 2000-ben a LEP-kísérleteket leállították, a szobahőmérsékleten működő mágneseket eltávolították az alagútból, és megkezdődött az LHC építése.
Bár a Nagy Hadronütköztető önmagában 4,5 milliárd euróba került, a teljes gyorsítókomplexum és a CERN felépítése körülbelül 15 milliárd eurót emésztene föl, ha most kellene nulláról megépíteni, s nem az elmúlt 50 évben, apránként építették volna meg.
A Higgs-bozont ugyan megtalálták, amihez a tudósok (2500 állandó és további 7500 időszakosan ott kutató fizikus, mérnök, informatikus, technikus) 1,2 milliárd milliárd proton ütköztetést elemeztek. Forradalmi felfedezésüket beépítették a részecse-fizika modelljébe, ám a bozon koránt sem fedte fel teljesen a titkait. Kezdve onnan, hogy elemi részecske vagy kompozit, amely további részekre bontható?

A Nagy Hadronütköztető (LHC: Large Hadron Collider) gyorsítóban ma 9500 mágnes található. Ezek közül a leglátványosabbak a 15 méter hosszú 35 tonna súlyú, 1,7 kelvin hőmérsékleten üzemelő szupravezető dipólmágnesek, melyek darabja félmillió svájci frankba került. 1242 ilyen dipólmágnes gondoskodik arról, hogy a 7 TeV-es protonok körpályán keringjenek.
A gyorsító az 1,7 kelvin hőmérséklet fenntartásához mintegy 120 tonna folyékony héliumot használ, de párhuzamosan 10 000 tonna folyékony nitrogén is szükséges a kiegészítő berendezések hűtéséhez. A dipólmágnesekben az 1,7 kelvinre lehűtött nióbium-titanát (NbTi) vezetékek szupravezetőkké válnak, azaz ellenállás nélkül vezetik a 11 850 amperes áramot (körülbelül 100 amper egy nagy háztartás áramfelvétele). Ez az óriási áramerősség szükséges a megcélzott 8,33 tesla erősségű mágneses tér létrehozásához, ahhoz, hogy a 7 TeV-es protonokat a 27 kilométeres körpályán tarthassák. Az ezredfordulón a világ addigi nióbiumtermelésének mintegy 80%-át építették be a 1242 dipólmágnesbe.
A protonok felgyorsítása és pályán tartása csak az egyik feladat. Arról is gondoskodniuk kell, hogy a gyorsítócsőben lehetőleg minél kevesebb szennyező atom és molekula legyen, hogy ne szóródjon ki a gyorsított ion. Ezért az LHC-ben elért vákuum 10-13 atmoszféra, ami tizedrésze a bolygóközi térben mérhető vákuumértéknek. Ekkora vákuum esetén biztosított, hogy az LHC-ben a felgyorsított protonnyaláb 10 óráig szinte zavartalanul keringhessen – ez alatt az idő alatt annyi utat megtéve, mint a Föld-Neptunusz távolság oda-vissza.
Ezt tudta eddig. Tíz év szünet után, idén április óta a CERN gyorsítója újra üzemel, a korábbi elért 8TeV-ről (terraelektronvolt) 13,6 TeV-re gyorsulva.

Nos, sok adatunk van, melyek megtalálhatóak magyarul is az interneten. De ugye Önök sem gondolják, hogy minden publikus?
Minden tiszteletem a technika vívmányai előtt, a sok ezer tudós munkája előtt, mégis felmerül bennem a kérdés, ami minden eddigi vívmány esetén érvényes volt. Úgy, ahogy a maghasadást fel lehet használni egyaránt békés és hadászati célokra, ennek a kolosszusnak és a benne keletkező jelenségeknek a felhasználása is lehet többpólusú.
Nem szeretnék félelmet kelteni a kedves olvasóban. Napjaink történései arra késztetnek, hogy minden hírt nyitott elmével és józan kritikával fogadjunk, főleg azokat, amelyekről a legtöbbet hangoztatják, hogy értünk létesültek.

Nem tudom emlékeztek-e dr. Rashid Buttarra, aki elsők között emelt szót a lezárások ellen és azután.

A “CERN”-ről figyelmeztető jelzést tett közzé a híres orvos, amelyben arra enged következtetni, hogy ezzel kapcsolatban sincs minden rendben.

Hiszen önmagában 13,6 milliárd eV feszültség nem játék. Éppen úgy nem az, ahogyan a maghasadás sehogyan sem gyerek kezébe való.

Márpedig az emberiség sajnos nincs abban a helyzetben, hogy ilyen giga-energiákkal játsszon, még azon az ürügyön sem, hogy “keressük az Isteni részecskét”.

Nagyon érdekes azok számára, akiket érdekel a téma:

Lévai Péter: A teljesség felé? – A CERN nagy hadronütköztetője az emberiség szolgálatában előadása, amely 2011-ben hangzott el, valamint

Vesztergombi György: Gyorsítók a részecskefizikában című tanulmánya 2006-ból, amely innen:

CERN_vesztergyorsitokletölthető.

Ennyi van nekem magyarul, de a cern honlapján lehet kutakodni:

https://home.cern/news/news/cern/join-cern-historic-week-particle-physics?fbclid=IwAR1H7rnPHMNcDAAJAPdCd95Db_vt1123uiAE9BuymCsKO1VY0QUx2FE2O_I

Érdekes ez a passzus Lévai Péter előadásában, mert rávilágít, hogy valójában a dimenziók közti átjárást célozták meg:

„A várakozások szerint főként a gravitáció köti majd össze ezt a két világot. A sötét anyagra az egyik jelöltünk a legkönnyebb szuperszimmetrikus részecske, amely már stabil lesz, nem bomlik tovább, de ahhoz elég nehéz lehet, hogy a hiányzó 23%-ot megmagyarázza.

Hogyan igazolhatjuk ezt az elméletet kísérletileg? Hogyan tudunk az árnyékvilágról információt szerezni? Az elmélet szerint a két világ minimális mértékben átjárható, azaz nagyon ritkán szuperszimmetrikus részecskék is keletkezhetnek az LHC proton-proton ütközéseiben. Ha másodpercenként 600 millió ütközést végzünk, akkor arra számítunk, hogy évente 1-2 ilyen esemény is megjelenik. Ha szerencsénk van, akkor egy kicsit több. Az LHC tudományos programja 2030-ig vázolták fel, ennyi időre lesz várhatóan szükség, hogy információt szerezzünk a szuperszimmetrikus részecskecsaládról. Az így kapott adatok ismeretében már megtervezhetjük a következő nagy gyorsítót, hogy az LHC felfedezései után részletesen, nagy pontossággal tanulmányozhassuk ezt az új árnyékvilágot.

A szuperszimmetrikus anyag várhatóan megoldja a hiányzó sötét anyag problémáját. Ezzel párhuzamosan azt várjuk, hogy a hiányzó sötét energiára is információt szerzünk a higgs és a szuperszimmetrikus partnere, a higgsinó-mezők tulajdonságaiból. De az is lehet, hogy további meglepetések várnak minket. Elméleti számolások felvetették, hogy talán már az LHC ütközési energiáján bepillanthatunk abba a világba, ahol az 1 idődimenzió mellett nem 3 térdimenzió, hanem esetleg sokkal több van. Például még további 6, vagy annál is több.

Hogyan nézhetnek ki ezek az extra dimenziók? A hétköznapokban miért nem látjuk, érzékeljük őket? Mert egyrészt nagyon kis méretűek, azaz nagyon nagy energiák esetén válnak láthatóvá. Másrészt ezek az extra dimenziók végesek, zártak.”

Vagyis a tudomány „az emberiség szolgálatában”?

Simon Ildikó

Heltai Jenő

Heltai Jenő író, költő, újságíró; Kossuth-díjas drámaíró. 

„Életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, személye szerint még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Sohase legelső, sohase vezér, egészen soha sehová nem tartozó, de mindig jelenlevő, aki nem nyomja rá bélyegét a korára, de láthatatlan zsinórokkal mozgatja az általa elérhető világot.” (Hegedűs Géza)

Heltai Jenő:

Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.

Péter Enikő: Ónöntés Magyarlapádon

Fontosnak találtuk megosztani ezt a kiveszőfélben levő praktikát, amit nagyanyáink ismertek és használtak itt a Székelyföldön is.

“Az ónöntés kettős funkciót tölt be: megtudakolni az ijedtség okát, és megszabadítani az embert az ijedtségtől, meggyógyítani.”

Az ónöntés kettős funkciója

Magyarlapádon ónvetésnek, ónöntésnek nevezik az általam kutatott hiedelemcselekvést. A szakirodalomban legáltalánosabb az ónöntés megnevezés, de ugyanazt a szertartást nevezi meg az ólomöntés, viaszöntés és öntés terminus is.Wéber T. Mária

Az ónöntés kettős funkciót tölt be: megtudakolni az ijedtség okát, és megszabadítani az embert az ijedtségtől, meggyógyítani. Ennélfogva ez a szertartás hiedelem és népi gyógyászat is egyben, a jósló és gyógyító szerep nem választható el egymástól. Komáromi Tünde úgy véli (Az ijedtség. Emberek, szövegek, tanulmányok. Szerk. Czégényi Dóra és Keszeg Vilmos. Kolozsvár 2001. 117. l.), hogy előzetesen az ón- vagy ólomöntés csupán az első célt szolgálta. Valószínűleg az eljárás egyre szertartásosabbá válásával, a cselekmény súlyának növekedésével, valamint a kötöttségek és előírások betartásával az ónöntés gyógyító eljárássá alakult át.

Pócs Éva szerint (Néphit. Magyar Néprajz VII. Bp., 1990. 691. l.) a jelenkorban alkalmazott tudakozó-jósló eljárások közül az ólomöntésnek/viaszöntésnek van adatokkal datálható legrégibb múltja. Az újkori Európa paraszti gyakorlatában elsősorban a téli ünnepeken végzett szerelmi jóslásként ismerték.

A Magyar Néprajzi Lexikon népi gyógyászat címszó alatt említi meg az öntést (1979. 725–727. l.) A népi gyógyászatra általában az jellemző, hogy a hozzá kapcsolódó tudásanyag kétrétegű: a népi tudás, de ugyanakkor a hiedelmek rendszerének is szerves részét képezi, egyformán magába foglalja az észszerű magyarázatokon nyugvó, a gyakorlati tapasztalat által megerősített tudást és a legkülönbözőbb hiedelmeket, racionális és irracionális gyógymódokat. Az irracionális, mágikus eljárások csoportjába sorolható az öntés, amely a beteg testbe való közvetlen beavatkozás nélkül, cselekmények elvégzésével hat.

Keszeg Vilmos a jósló funkciója szempontjából tárgyalja az ónöntést (Jóslások a Mezőségen. Sepsiszentgyörgy, 1997..67–68. l.), és az intézményesített jóslás kategóriájába helyezi, mert szolgáltatásszerűen, és a közösség által szabályozott kommunikációs aktus keretében zajlik, azonban a specialisták fizetség vagy ellenszolgáltatás nélkül végezték a jóslást. Derjanecz Anita a Csíkkarcfalván és Csíkjenőfalván gyűjtött anyagot a jóslás módja alapján foglalja rendszerbe, és az ónöntést az aktív jóslási módok csoportján belül a jóslórendszerek kategóriájába sorolja (Jóslások és előjelek. Két csíki falu néphite a századvégen. Szerk. Pócs Éva. Bp., 2001. 291. l.).

Az ijedtség megszüntetése céljából öntenek ónt. Nem mindennapi ijedtségről van szó, ebben a kontextusban ez a terminus egy lelki betegséget nevez meg. A betegséget egy trauma (megijedés, megirtózás) váltja ki, amelynek következtében nyugtalanság, idegesség, félelemérzet vesz erőt az egyénen, és megakadályozza őt abban, hogy zavartalanul végezze mindennapi tevékenységeit. Gyerekek és felnőttek életében egyaránt előfordulhat. A gyermekek leggyakrabban álmukban ijednek meg vagy hirtelen zajtól, állatoktól, bármitől, ami idegen számukra. Az ijedtség oka felnőtteknél: hozzátartozó halála, erőszakos halál látványa (például felakasztott ember), erőszakos viselkedés a családban.

Az ónöntésnek egyik fontos kelléke a víz, ezt előre be kell szerezni három kútból: vizet kell meríteni a szomszédból, a saját kútból és egy tetszőlegesen kiválasztott helyről. A három helyről hozott vizet egy csuporba kell önteni.

Az ónöntés elvégzése szigorú szabályokhoz kötött. Az ónt nem lehet bárhol megolvasztani, erre a célra fából tüzet kell rakni az udvarra vagy a konyha földjére. A három helyről származó vízzel töltött csuprot egy fazékra helyezik, a fazék alá pedig egy ruhadarabot tesznek, annak a ruháját, akinek megöntik az ónt: a kisgyermekeknek a fejkötőjét, felnőtteknek pedig a pizsamáját vagy hálóingét, amiben alszik. Az ónt egy kanálban olvasztják meg. Miközben olvad az ón, a Miatyánkot és a Hiszekegyet mondják, közben pedig keresztet vetnek. Aztán beletöltik a felforrósodott ónt a csupor vízbe az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. Az ón a hideg vízben olyan formát vesz fel, amiből pontosan meg lehet mondani, hogy mitől ijedt meg az illető, akinek megöntötték az ónt.

Ezt követi a különböző testrészek megkenése az ónos vízzel: a beteg homlokát, száját, tenyerét és mellét kell bekenni, és a ruháját befröcskölni ezzel a vízzel, a fejére pedig keresztet kell vetni az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Aztán abban a ruhában kell aludni, amely felett vetették az ónt. A párna alá kell helyezni a megöntött ónt, a párna fölött pedig keresztet kell vetni. Ennek a folyamatnak háromszori megismétlése következtében az illető beteg megszabadul ijedtségétől.

Az ónöntés releváns elemei

1. Az ónvető személye

A jóslásban és gyógyításban kiemelt szerepe van az ónöntőasszonynak. A hagyományos falusi társadalomban a betegek gyakran idegenkednek orvoshoz fordulni problémáikkal, főleg, ha lelki betegségekről van szó, mert a köztudatban előítélet él a pszichológusok által végzett kezeléssel szemben: szerintük csak az elmebetegek szorulnak ilyen kezelésre. Ehelyett a különböző lelki traumákkal a közösség specialistáihoz, az öntőasszonyokhoz fordulnak, mert ők a közösség tagjai, és közös értékrend alapján cselekednek. (Hoppál Mihály: Népi gyógyítás. Magyar Néprajz VII. Bp. 1990. 714. l.)

Az öntőasszonyokba és működésük eredményességébe vetett hit minden generációban újratermeli ezt a társadalmi szerepet, és Magyarlapádon a családon, rokonságon, esetleg a szomszédságon belül mindig akadt valaki, aki anyjától, anyósától megtanulta és gyakorolja az ónöntést.

Ónöntéssel nem foglalkozhat bárki, különböző kritériumai vannak, hogy kik alkalmasak ennek a levezetésére. Egyik feltétel az, hogy istenfélő ember legyen (a közösség értékrendjét képviselje). A másik kritérium a nemi vonzódástól való mentesség, ugyanis csupán olyan asszonyok végezhetik, akik túl vannak a menstruáción. Az archaikus társadalmakban a menstruációs vér tisztátalansága miatt rengeteg tabu korlátozza a menstruáló nő mozgásterét és tevékenységeit. Ennek tükrében érthető, hogy gyógyítással foglalkozó személynek rituálisak tisztának kell lennie.

2. Proxemika

Fontos eleme a szertartásnak, hogy miközben keresztet vetnek a beteg homlokára és befröcskölik a ruháját ónos vízzel, a kisgyermekeket az idős asszony háromszor körbejárja. A kisgyermekeknek azért van szükségük a mágikus kör védettségére, a gonoszt és bajt távol tartó erejére, mert gyengeségük, védtelenségük miatt veszélyeztetettebbek, mint a felnőttek.

3. Kiemelt időpont

A szertartás lebonyolításának ideje szabályokhoz kötött: szerdán vagy pénteken kell elvégezni, gyógyító ereje csak akkor hat, ha háromszor egymás után minden szerdán elvégzik az előírt teendőket.

4. Kellékek

Az ónöntéskor használt tárgyak érzékszervekkel felfoghatóak, hétköznapiak, azonban anyagiasságukon túl szimbolikus értékük van: a szertartásban mágikus tárgyakként jelennek meg, „valami plusz” erővel felruházva, amely lehetővé teszi, hogy jósló és gyógyító szerepet töltsenek be. (Lammel Annamária: Látni ami nem létezik: néphit és percepció. Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. Szerk. Benedek K. – Csonka-Takács E. Bp. 1999. 315. l.)

A víz szimbolikus jelentése három alapvető témára redukálható: az élet forrása, a purifikálás eszköze és az újjászületés maga. Tökéletes, átlátszó anyag, ennélfogva szent: ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában képes minden tisztátalanságot eltörölni és új életet teremteni.

A tűz egyike a világ négy alapelemének, különböző vallásokban a legfőbb áldozati elem, és a jövő fele mutat, ennélfogva ennek a kifürkészésére és befolyásolására alkalmas. Égi eredetű őselem, a tisztítást, gonosz megsemmisítését jelképezi. Ónöntéskor nem mindegy, hogy milyen tűzön olvasztják meg a fémet: a földön, fából rakott tűz „érintetlen”, tiszta, ellentétben a rezsón, kályhán rakott tűzzel, amely a civilizáció nyomait viseli magán.

A tűz-víz, forró-hideg ellentétpárokra épül tehát a szertartás: az ellentétpár összetalálkozása (a forró ón beletöltése a hideg vízbe) nyomán egy olyan formát vesz fel az ón, amely jóslásra, a múlt kifürkészésére alkalmas. Továbbá mindkettő a purifikálás eszköze lévén, az ónos víz a beteg test és lélek meggyógyulását teszi lehetővé.

A kereszt a keresztény vallás szimbóluma, az élet jelképe. Messianisztikus képzet, a világ megváltására, a bűnök bocsánatára és az örök életre emlékeztet.

Az ólom és az ón tulajdonságával (puha, alacsony olvadáspont) magyarázható, hogy miért használják éppen ezt a két fémet ezekben a szertartásokban.

5. Az emberi test anatómiája

A közösség emberi testre vonatkozó ismerete és valóságértelmezése is kiolvasható hiedelmeikből. Az ónöntés esetében az emberi testnek bizonyos részei felértékelődnek, és kiemelt szerepet töltenek be. Az ijedtség okozójának megtudakolásában központi fontosságú a szív, a lapádi emberek úgy vélik, hogy itt lokalizálódik a félelem, az ijedtség. Amikor a forró ónt a hideg vízbe öntik, az ón valamilyen formát vesz fel. Ebben a formában mindig meg kell jelennie a szívnek. Az üres szív az ijedtségnek a fokát jelzi, és ónöntéskor az is kiderül, ha valaki nincs megijedve, mert akkor az ónban nem üres a szív. Az asszony, aki ónöntéssel foglalkozik, érti ezeket a jeleket, és értelmezni tudja őket.

Az ónos vízzel a testnek csupán bizonyos részeit kenik be, azokat, amelyek rendkívüli fontossággal bírnak. A népi tudásban az élet a fejben és a szívben lokalizálódik, ezek nemcsak biológiai, hanem lelki és szellemi tevékenység centrumai, ezért a gyógyítás leginkább ezekre a testrészekre irányul.

A szakirodalomból azt olvashatjuk, hogy az ónöntést a lepedővel vagy kendővel letakart beteg felett öntötték. Magyarlapádon az illető betegnek nem kell szükségszerűen részt vennie ónöntés szertartásán, a személyt ruhája helyettesíti: az analógia elve alapján a személyt a testével érintkező ruhadarab (pizsama vagy fejkötő) helyettesítheti.

6. Számmágia

A mágikus hármas szám határozza meg az elvégzendő cselekvéseket: három kútból kell vizet meríteni, háromszor kell megönteni az ónt stb.

7. Az ima mint szómágia

A gyógyító tevékenység sikerességét az imába vetett hit biztosítja, az imádság és a kereszt jelenléte által az Isten segítségét próbálja elnyerni a beteg gyógyulása érdekében.

8. A megöntött ónforma párna alatt tartása

Komáromi Tünde szerint jelképes cselekedet, az ijedtség okozójának fogvatartását, újabb ijedtség megakadályozását szolgálja. Ugyanakkor a vele való alvás a félelem legyőzésére szolgál.

Az ónöntés és a kereszténység

A keresztény kultusz és a mágikus világkép szinkretikus egysége jellemzi a középkor vallási szemléletét, a papság is hisz a mágikus gyakorlatokban. A 15. században a vallásos és profán mágia közös rendszere kezd széttöredezni a reformáció és a katolikus egyház reformtörekvései hatására. A felvilágosodás korszakában mind a protestáns, mind a katolikus papság végleg eltávolodik a népi vallásosságtól, és tiltakoznak minden babonásnak minősített eszköz és módszer ellen.

Az egyház minden fronton zajló mágiaellenes akcióinak ellenére a népi világkép a 20. században is szinkretikus marad. A mindennapi élet problémáinak a megoldására, az adott konkrét szükségletek kielégítésére a falusi parasztság gyakran paraliturgikus eljárásokhoz folyamodik – hangsúlyozza Pócs Éva (Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán. Bp. 2002. 197–198).

Az ónöntés pogány, mágikus elemei (mágikus számok, jóslás, fémek stb.) mellett ez az eljárás a vallásos hitre is alapszik. A szertartás verbális elemei a keresztény vallásból átvett szövegek: az ón olvasztása közben a református vallás alapimádságait, a Miatyánkot és a Hitvalló imádságot mondja el az öntőasszony, a gyógyítást pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében végzi. Az imádság jelenléte által próbálják elnyerni Isten segítségét a gyógyító folyamat számára.

Az egyház tiltásainak hatására az ónöntés verbális elemei megváltoztak a 20. század során. Feltételezhető, hogy a 20. század első felében Magyarlapádon is létezhettek olyan ráolvasó imák, amelyeket ónöntéskor mondottak. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései során feljegyzett ilyen öntőimádságokat – erről bővebben lásd Komáromi Tünde idézett írását.

A református vallás hatására ezek a szövegek kiszorultak a használatból, mert a közösség értékrendje szerint „Isten útján” kell megönteni az ónt.

Egyik adatközlőm, P. M., aki hosszú éveken át foglalkozott ónvetéssel, ma már nem teszi, mert elmondása szerint amióta Bibliát olvas, bűnnek tartja ezt. Azonban az eljárásba vetett hite nem rendült meg teljesen. Amikor unokája nyugtalan, gyakran felsír álmában, a szomszédban levő asszonyhoz fordul, hogy az öntse meg az unokájának az ónt, és az unokája ezután meggyógyul. Ezt a következőképpen indokolta: bűn azt hinni, hogy az ónvetés gyógyít meg, mert csak az imádság és az Istenbe vetett hit által gyógyulhatunk meg, azonban az ónvetés alkalmas arra, hogy megtudakolják, mitől ijedt meg valaki, és ez megnyugtatóan hat. (A múlt eseményeinek a megismerése ón segítségével a jóslásnak egy formája, és a református vallás tiltja a jóslást. Ez arra utal, hogy a falusi hagyományos világkép ma is szinkretikus, a vallásos és pogány hit nem választható el élesen egymástól.)

A közösség és az ónöntés

Kutatásaim során arra az eredményre jutottam, hogy az idősebb és a fiatalabb generáció egyaránt bizalommal fordul az öntőasszonyokhoz: fiatal házasok is gyakran folyamodnak ehhez a megoldáshoz, ha nem találnak más magyarázatot arra, hogy kisgyermekük miért nyugtalan. Úgy gondolom, ez a hagyományos eljárás a lelki traumák gyógyítására azért működik olyan hatásosan napjainkban is, mert a megmagyarázatlant magyarázhatóvá teszi, és ugyanakkor cselekvési mintákkal is segíti a közösség tagjait, hogyan viszonyuljanak bizonyos lelki problémákhoz, egy lehetséges megoldást nyújt ezekre a problémákra. Clifford Geertz szerint (Az értelmezés hatalma. Bp. 1996. 88, 94. l.) arra használjuk hiedelmeinket, hogy a jelenségeket megmagyarázzuk, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy a jelenségek megmagyarázhatóak a dolgok elfogadott rendje alapján. A hiedelemrendszer a szenvedés problémáival úgy próbál megbirkózni, hogy jelentéssel bíró kontextusba helyezi, így biztosítva egy cselekvésmódot, amely révén kifejezhetővé, a kifejezés révén megfoghatóvá, a megfoghatóság révén pedig elviselhetővé válik a probléma. Ugyanakkor fontos szerepük van a hiedelemcselekvés fenntartásában az ónöntéssel foglalkozó személyeknek. Ezek az asszonyok a közösség kiemelkedő tagjai, presztízzsel rendelkező személyek, és ez növeli az ónöntés hatásosságába vetett bizalmat, személyük által a cselekvés igazolást nyer.

Összegzés

A kutatás során arra a következtetésre jutottam, hogy az orvostudomány fejlettsége, az intellektualizálódott világ nem tudta kiszorítani a lapádi közösség világképéből az olyan hagyományos problémakezelési technikákat, mint az ónöntés. A betegség, a lelki egyensúly felbomlása megzavarja a mindennapok megszokott menetét, megakadályozza az egyént a munkavégzésben, a normális életvitelben, és a falu közösségében az egyén rendelkezésére állnak olyan hagyományos módszerek és eszközök, amelyek segítségével helyreállítható az egyensúly.

A Székely himnusz poétikai megközelítése

Lőrincz József

székelyudvarhelyi nyugdíjas magyartanár, irodalomtörténész, költő.

Nemrég jelent meg a Szava sorsunkba belenőtt. Sorok Csanády György költészetéről c. könyve.

2022. május 21-én volt a bemutatója Székelyudvarhelyen. Ugyanazon a napon hangzott el online előadása a Sepsiszentgyörgyön szervezett Székely himnusz-konferencián A Székely himnusz poétikai megközelítése címmel, melynek szerkesztett változatát volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani.

Fogadják szeretettel!

Csanády György irodalmi, költői tevékenysége kiemelten érdekel minket, hisz ő alkotta himnuszunk, a Székely himnusz versszövegét. A székelyudvarhelyi Református Kollégium értesítői szerint már diákkorában versekkel, irodalmi alkotásokkal vett részt iskolai versenyeken, és nyert pályázatokat. Csanády első verskötete Az évek, amely 1922-ben jelent meg, tartalmazott a kollégiumi években írt verseket is. Ezen kívül életében még két verses kötete jelent meg 1926-ban az Álmok,1933-ban az Ének.Irodalmi tehetségét írta ki az 1920-as években a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) keretében a májusi Nagyáldozat ceremónia megálmodásával, megszövegezésével, négy betétversének írásával is. Melyek közül az egyik, a Kántáté lett később a székely himnusz. Ahogyan A Dante-álom című ars poetica-szerű verséből is kitűnik, költői példaképei Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Vajda János, Ady Endre voltak. Különösképpen Ady költészete hatott rá, elsősorban a nemzeti érzületű költészet. Az Ő műveinek nemesebbik része is közösségi jellegű volt. Saját és kortársai életérzését, létértelmezését fogalmazta meg bennük. Sok-sok verse Erdély bűvöletében született. Így a Bujdosó dalnak, Kántáténak nevezett közösségi dal is, amelyből később a Székely himnusz lett. A májusi Nagyáldozat verseit Csanády felkérésére Mihalik Kálmán zenésítette meg. A leánykarra írt, egyszólamú dalt 1922. május 22-én mutatták be először az óbudai Aquincumban. Annak ünnepeljük most a százéves évfordulóját. A közös szerzeményt még abban az évben, a Mihalik temetéséről beszámoló újságcikk már „székely himnusznak” nevezte. És már annyira közismert volt a dal, hogy a gyászgyülekezet egy emberként énekelte. Hányatott sors, üldöztetés várt erre az énekre, amelyet azért választott himnuszául a közösség, mert találóan értelmezte, fogalmazta megléthelyzetét, vágyait.Még alakított is a köztudat keveset a szövegen. A két világháború közt és még azután is búvópatakként bujdosott a dal, tiltott énekként. 1990 óta azonban szabadon énekelhetjük ünnepeinken, van, amikor együtt a magyar Himnusszal, a Szózattal.Nagy örömünkre nemrég bekerült a Székely himnusz a magyar nemzeti értéktár értékei közé, és van remény rá, hogy hungarikummá váljon. Mint a székelység lényegét kifejező alkotás kiemelt figyelmet érdemel a Székely himnusz.  A szövege nem jelent meg egyik kötetében sem, Csanády szerint azért, mert nem akarta, hogy az Erdélyben maradott rokonoknak kellemetlenségei legyenek miatta. Egyébként a „májusi nagyáldozatot” teljes titoktartás övezte közel húsz éven keresztül, 1941-ig, amíg Csanády A májusi Nagyáldozat című könyvében nem adott részletes információkat misztikus rendezvényükről. A székelység nem is nemzet, de annak ellenére, hogy a történelmi viszonyok miatt félbemaradt nemzetté válása, van címere, zászlaja, himnusza. Himnusza mely tökéletesen kifejezi e nép életérzését, vágyait. A Csanády írta és Mihalik Kálmán megzenésítette verset a székelység választotta ki, és csiszolta olyanná, hogy céljainak tökéletesen megfeleljen. Himnusszá válását a népakarat, a megszenvedettség szentesítette, „folklorizálódása” közben még tökéletesebbé vált, és ez Petőfi- és Arany János-versekkel is megtörtént már. Csak a rosszindulat keres rajta fogásokat, hogy lehetetlenné tegye, de erre semmi esély. Amiképpen valaki a saját édesanyját érzi a legjobbnak, a legszebbnek, úgy minden népnek a maga himnusza a legszebb, a legjobb, mert az olyan plusz tartalmat kap a közösségi használat által, amivel semmi nem versenyezhet. Százéves himnuszunknak volt alkalma ilyen tartalmakkal telítődni. Poétikailag versenyezhet sok európai nemzeti himnusszal. Nem ima, csak imafordulattal végződik. Retorikailag a jól megszerkesztettség jegyeit viseli magán. A nehéz sorsunkra vonatkozó költői alaphelyzet igazabb ma, mint bármikor valaha. Fogyunk, porladunk, mint a szikla. Költői kérdéssel indít, ismétléssel hívja fel a figyelmet, biztató segítségkéréssel folytatja, a székelység megmaradásának harcát az ősök harcának egyenes folytatásaként értelmezi, megmaradásunkat egyetemes keretbe helyezi. Himnikus elemek teszik a himnuszi használatra alkalmassá.                                                                            

Verselés szempontjából kiváló a szöveg, szimultán a ritmusa, ötös és hatodfeles hibátlan jambusi sorok követik egymást, és ezek a hangsúlyos, magyaros verselés ütemeivel ölelkezve nagyszerű dallamosságot, hangzósságot adnak a szövegnek. Csak ráfogás, hogy nehéz lenne a dallama, és ellentmond a jóhangzás törvényeinek. Már egészen kicsi székely gyermekek is könnyedén tudják énekelni, és énekelik is a legnagyobb kedvvel. Amikor írta Csanády a nyolcsoros verset, a Kántétét már volt annyi poétikai tudása és költői gyakorlata, hogy ne fércművet alkosson, hisz már az első kötetében az Ajánlás utáni diákkori verse is tökéletes jambus volt, és az után még számtalan jambikus költeményt írt. Jambusokban csak a legavatottabb, legtehetségesebb költők tudnak írni. A jambikus verselés itt nem tesz erőszakot a magyaros ritmuson, mert érvényesül a szövegben a hangsúlyos, magyaros verselés ritmikája is. Szerkesztési bravúr, hogy a sorközépi cezúra, szünet után mindig egy fontos szó következik, mintegy kiemelve azt: merre, nehéz, győzelemre, csillagösvényen, porlik, zajló, százszor, Erdélyt. És fontos szavak vannak sorkezdő, hangsúlyos helyzetben is: ki, göröngyös, vezesd, Csaba, maroknyi, népek, fejünk, ne. A tompa asszonáncok és a ragrímek nem a gyengeség jelei, csak olyan költői fogások, amelyek által az éneklők számára megközelíthetővé, kedvessé válhatott a szöveg, ezt a fogást Kölcsey is használta a Himnuszban: bőséggel/ ellenséggel; esztendőt/ jövendőt. Ezek ugyanakkor régies-népies veretet adnak a szövegnek. A rímhelyzetben lévő szók attól kapnak nagyobb helyzeti energiát, hogy a keresztrímben távolabb kerülnek egymástól, nagyobb feszültség keletkezik köztük, nagyobb esztétikai örömöt jelent, amikor a tudatunkban a rímhívó és rímfelelő szó egymásra talál: végzet, éjjelen, néped, csillagösvényen, szikla, tengeren, elborítja,istenünk. Tökéletes jambusi lejtésű költemény. S hogy még erősebb legyen a zeneisége, hangzóssága, beleérezzük az ütemhangsúlyos, magyaros verselés lüktetését is, a háromütemű tizenegyes és a háromütemű tízes sorokét.  Az első ütem öt szótagú lenne, ritka, különleges ritmust ad a szövegnek. Próbáljuk ki a modern időmértékes és a hangsúlyos magyar verselés szerint!

Ki tudja merre,//merre visz a /végzet        5//4/2 Háromütemű tizenegyes sor

Ս— /  Ս — /  Ս  — /  Ս —  /  Ս — / —     Hatodfeles jambus

Göröngyös úton, //sötétéjje/len.    5//4/1 Háromütemű tízes sor

Ս — /  —  —/ — Ս / —— /  Ս —/   Ötös jambus

Vezesd még egyszer// győzelemre/néped,      5//4/2  Háromütemű tizenegyes sor

Ս  — / —  — /  —  —  /   Ս  — / Ս — / —      Hatodfeles jambus   

Csaba király/fi,// csillagösvé/nyen!          5//4/1

Ս — / Ս —/ Ս  — /  Ս —/ — —/                       Ötös jambus

Maroknyi székely// porlik, mint a /szikla     5//4/2

Ս — /  Ս — /  —  —  / — —  /   Ս — / —          Hatodfeles jambus

Népek harcának //zajló tenge/rén.     5//4/1

— — / — — / — — / — — / Ս — /                      Ötös jambus

Fejünk az ár, jaj,// százszor elbo/rítja,     5//4/2

  Ս — /  Ս — /  —  —  /  —  — / Ս —/ —                Hatodfeles jambus

Ne hagyd elveszni //Erdélyt Iste/nünk!    5//4/1

   Ս  —  /  —  —  / Ս — /— — /  Ս — /                  Ötös jambus

Esetleg az első öt szótagú ütemet fel lehet bontani 3+2-re. Úgy is lehet ritmizálni. A hangsúlyos lüktetés mindenképpen benne van a szövegben. A szimultán ritmus a költészeti bravúrok közé tartozik. A feketével szedett szavak kulcsszavak, kiemelődnek a szövegben és a ritmusban elfoglalt helyük által, erőteljes jelentéshálót képeznek. A Csaba királyfira való utalás, a hun─magyar─székely mítoszba ágyazottság is hozzájárul a himnikus jelleg erősítéséhez. Pár eltérés született a folklorizáció folyamán. Az eredeti, Csanády-szövegtől eltérő változatban a jambikusság ─ ez szinte hihetetlen ─ még tökéletesedett, erőteljesebb lett.  Archetípusok, ősképek vannak a szövegben (szikla, tenger, ár) amelyek súlyt, mélységet, erőt adnak a tartalomnak. (Szintén a himnikusságot erősítik.) Vannak, akik képzavart emlegetnek ennek kapcsán. Ugyan biza mi nem érthető, mi nem logikus, mi ebben a képzavar, hogy „Maroknyi székely porlik, mint a szikla/ Népek harcának zajló tengerén”?  Akik a kákán is csomót keresnek, kifogásolják, azt is, hogy nem Istentől várják a székelyek a segítséget himnuszuk szerint, hanem Csaba királyfit hívják segítségül. Az ősi harci, megmentő vezetőt, aki ma már az őstörténeti kutatások előrehaladottságának köszönhetően valós történelmi hősnek számít. Csaba királyfi a székely történelem kulcsfigurája, nem legendai hős, pozitív érték minden magyar, székely számára, ez a régmúltra, őstörténetünkre való utalás, inkább értékessé teszi himnuszunkat, mint támadhatóvá. Egyébként a Székely himnusz utolsó fohászszerű sora egyértelműen fogalmaz ebből a szempontból: „Ne hagyd elveszni, Erdélyt Istenünk”. Vagy az eredeti változatban: „Ne hagy el Erdélyt, Erdélyt, Istenünk”. Mindenképpen az istentől való segítségkérés van szövegfókuszban az által, hogy ez a befejező szó: „Istenünk”. Vajon miért volt eredetileg a dal neve, címe kántáté és  Székely-ima, Székely-imádság? Mert az utolsó sora fohász.           

A nép alakított rajta, folklorizálódott, de ez nem az a nép volt, akit egyesek tudatlannak képzelnek el, hanem annak intellektuális része, amely még a verseléshez is ért(ett). Egyébként mi lenne a magyarázata annak, hogy a „folklorizálódás” folyamán a Székely himnusz két szakaszának a jambikussága tökéletesedett, sehol se romlott? És a kiegészített, hosszú változatok is betartják az eredeti szöveg sajátos ritmus- és rímképletét. Hát ez az igazi népfelség, aki így „folklorizál”! Ezt csinálja utána valaki, ha tudja!

„Ameddig élünk, magyar ajkú népek,

  Ս— / Ս— / — Ս / Ս —/ — —/ —

Megtörni lelkünk nem lehet soha,

— —/ Ս — / —  — /  Ս —/ Ս —

Szüles/sünk bár/hol, Föl/dünk bár/mely pont/ján,

  Ս — / —  —  / —  —  / —  —  /  —  —   / —

Legyen/ a sor/sunk jó/ vagy mos/toha!

  Ս — / Ս — / — — /  —  —  /  Ս —

És ez így van mindenik kiegészítő szakaszban.

Vagy azt a kétszakaszos kiegészítést vizsgáljuk meg, melyet dr. Papp Lajos 2002-ben írt. Bejelöltem a ritmusát, a hatodfeles és ötös jambusi sorokat, hogy látni lehessen, prozódiailag is milyen tökéletes kiegészítés.

Kigyúlt /a menny/bolt, zeng/ a ha/dak út/ja,

 Ս  — /  Ս  —/  —  —  / Ս  —/ Ս —/—

Csaba/ király/fi gyűj/ti tá/borát.

 Ս —/ Ս —/Ս — /Ս —/Ս—/

Szűnik/ az á/tok, ki/apadt/ a kút/ja,

 —Ս/  Ս —/— Ս/Ս —/Ս—/—

Szívün/kön é/gi öröm lángol át.

• —/Ս —/ ՍՍ /— —/ Ս—/

Hiá/ba zúgsz/már gyű/lölet/nek árja,

Ս—/Ս — /  — — / Ս —/ Ս —/—

Megáll/ a szik/la, nem/ porlik/ tovább/.

 Ս — /  Ս — / Ս —/ — —/ Ս —/

Imánk/ az Is/tent új/ra meg/talál/ja,

  Ս —/Ս —/——/Ս—/Ս—/—

Köszöntsd/ ma, né/pem, üd/vöd haj/nalát.

    Ս  — /  Ս  —/ —   Ս/ — —/  Ս —/

(Forrás: Kilencven éves a Székely himnusz. Hatvan éve hunyt el a Székely himnusz szerzője. Összeállítás, sz. n., Európai Idő, 2012. 11. szám, 6. old. )                                                                                                                    

Ez a legköltőibb, erényekkel dúsított hozzátoldás. Kiváló keresztrímek, jól csengő asszonáncok figyelhetők meg benne, gazdag hangzósság, erős jambikus jelleg, derűs, bizakodó hangvétel. Talán ez helyettesíthetné a Csanády írta szöveget, ha azt egyáltalán helyettesíteni lehetne. De nem lehet. Hiányzik a megszenvedettsége, a százéves verete. A Székely himnusz helyettesíthetetlen, mert szövege összenőtt a néppel, amely himnuszául választotta, és saját képmására alakította. Kifogás ellene az is, hogy olyan a ritmusa, mint egy gyászindulóé. A magyar himnusz ritmikáját is többször változtatták. Csak rajtunk múlik, hogy a lendület más legyen, hallottam én már feszesen, frissen, indulószerűen is énekelni a Székely himnuszt.A székelységnek szüksége van jelképekre, címerre, zászlóra, himnuszra, melyek megerősítik jövőbe vetett hitében. Ha nem vagyunk rosszindulatúak, észrevehetjük, hogy a Székely himnusz nem a megtűrt, Hamupipőke, hanem egyenrangú testvér a magyar trochaikus Himnusszal, a szintén jambikus Szózattal.  Közösségi jelképpé szentesítette a közösségi használat, akárcsak a székely zászlót és a székely címert. Az által, hogy a Székely Nemzeti Tanács javasolta, hogy május 22-edike legyen a Székelyföld nemzeti himnuszának napja, csak egy meglévő helyzetet szentesített. Nemrég a Székely himnusz a magyar nemzeti értéktár részévé lett, és a legnagyobb magyar értékek, a hungarikumok közé kerülhet. Sok rosszat rárakott himnuszunkra az a század, amely alatt létjogosultságát kellett bizonyítania. Mint ahogy a székelységnek meg kellett küzdenie nap mint nap a létéért, himnuszunknak és himnuszírónknak is meg kellett küzdenie az elismerésért. 1990 tavaszán, a fordulat után március 15-énSzékelyudvarhelyen a Patkóban, a Márton Áron téren tengernyi nép volt, le egészen a főtérig és a gimnázium felé vezető szerpentin is tele volt boldog, lelkes embertömeggel. Amikor a Székely himnusz énekelésére került sor, amit én addig soha nem láttam, az öreg székelyek levették a kalapjukat, és kiegyenesített gerinccel és lélekkel énekeltek. És a székelyruhás kislányok úgy rittyentették, hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”, hogy azt mondtam: „Köszönöm, Istenem, most már tényleg sohase halunk meg”.                                                                                                                                                          

A Székely himnusz immár jelképünké vált, a székely címer és zászló mellett a regionális önazonosság, a székely közösségi összetartozás modern kifejezője, melynek helye nemzeti, nemzetiségi értékeink közt van. Én nem tudom, hogy még meddig élek, de biztos, hogy a székely himnusz túlél engem, és népem is, mely e földből vétetett. Hallgasd meg kérésünket, Urunk: Ne hagyd elveszni Erdélyt és a Székelyföldet! Tartsd meg a székelyeket kegyeidben, úgy, ahogy azt Csanády György is megálmodta a Székely himnuszban és más költeményeiben.                                  

Háborús időket éltünk békében is, nem csoda, hogy ezt a dalt annyit ócsárolták, pocskondiázták, csökkenteni próbálták érdemeit. Sőt javasolták nemegyszer, hogy helyettesítsük valami jobbal, elleneinknek tetszőbbel. Mégis ott van ma is minden szent megnyilvánulásunkban, győztesen száll felettünk. Ott van abban, hogy levesszük a kalapunkat, fejfedőnket, felemeljük a fejünket, kiegyenesítjük a gerincünket…és szabadon száll, lobogózik fölöttünk, mint „lelkünknek lelke, legszebb lényegünk”. Ott van, ott muzsikál bennünk, mindennapi harcunkban a megmaradásért. Őrizzük szívünkbe göngyölítve, mint a mindennapi kenyeret. Bizonyosságként, hogy vagyunk, és még sokáig leszünk.

Úgy legyen!

Nikola Tesla és a módosult tudatállapotok

Nikola Tesla már fiatalon olyan képességekről tett tanúbizonyságot, amiket méltán természetfelettinek nevezhetünk.

Minden akkor kezdődött, amikor gyermekkorában meghalt a bátyja. Nikola rémálmoktól szenvedett és saját akaraterejével próbált megszabadulni ezektől a rémképektől, elkezdett mentálisan utazni egy virtuális világban. „Először homályosan, majd egyre élesebben látok távoli helyeket, országokat, embereket, kommunikálok és barátkozom velük. Ők valóságosak és kedvesek, közeliek, mint ha a saját családtagjaim lennének”- számolt be utazásairól.

A modern tudósok az ilyen állapotot változó tudatállapotnak nevezik. Itt nincs semmilyen korlát, az ember térben és időben különböző helyeken képes megjelenni, amit elektromos mérőeszközökkel be is lehet bizonyítani.

Tesla édesapja papnak szánta fiát, nem engedte a mérnöki pályára. Ebbe Nikola súlyosan belebetegedett, halálközeli állapotot tapasztalt. Már majdnem belehalt, amikor az apa végül megengedte neki, hogy mérnöknek tanuljon, és ő gyorsan meggyógyult.

Különleges képességei akkor aktivizálódtak, amikor egy évet a hegyekben töltött. Felerősödött az intuíciója és naponta csak két órát aludt.

Intuíciója segített neki, amikor azon a zseniális tervén dolgozott, hogyan kell a váltakozóáramot motorokban felhasználni. Ötleteit elmesélte professzorának, aki lehetetlennek tartotta ezt. De az intuíciója azt súgta, jó úton jár. Később a megérzést olyan dolognak nevezte, ami megelőzi a pontos (egzakt) tudatot. Agyunknak különleges érzékeny idegsejtjei vannak, amelyek segítenek az igazságot megérezni, amikor nem tudjuk azt logikusan megmagyarázni.

Egy februári napon a legjobb barátjával, Szigeti Antallal sétált Budapesten a Városligetben. Emelkedett hangulatban volt, egy csodálatos naplementében gyönyörködtek és ő hirtelen megdermedt. Szigeti nem merte megtörni a csendet, a barátját nézte, aki mintha transzban lett volna. Néhány perc múlva Tesla így szólt:

– És mégis forogni fog az ellenkező irányba Minden attól függ, ami az én vágyam. Szigeti azt gondolta, Tesla ezt a lemenő napból olvassa ki, és nem értette, mi történt. De Tesla továbbra is a saját gondolataira figyelt Gyorsan egy bottal a homokba rajzolta az áramkört, a váltakozóáramú motor rajzát. Ma a villamosenergia-iparban és a mindennapi életben ezt használjuk.

Később Tesla megtanult spontán belépni a változó tudatállapotba a saját akaratának tetsző módon. Emlékiratában ír a módosult tudatállapotok megnyilvánulásairól. „Több évvel ezelőtt megoldottam ezt a problémát. Élet és halál volt a kérdés. Azt hittem meg fogok halni, és megoldottam. És akkor egy bizonyos ponton megtörtént az elképzelhetetlen. A ketyegő óra hangját három szobával odébb is hallottam, hallottam ahogy a légy leszáll az asztalra. Csengett tőle a fülem. A sötétben olyan érzékeny volt, mint egy denevér. Meg tudtam állapítani a távolságot a szobában levő tárgyak között az alapján, ahogy a bizsergést éreztem a homlokomon. A napfény olyan erős nyomást gyakorolt az agyamra, hogy úgy éreztem, elveszítem az eszméletemet. Egy távoli lovaskocsi száguldása az egész testemet megrázta. Hirtelen egy fényes villanást láttam, olyat, mint egy fényes kis nap, és kiderült az igazság. Ez az abszolút boldogság állapota volt, a gondolataim végtelen folyamban száguldottak, és alig sikerült azokat rögzíteni…”

Tesla megtanulta a módosult tudatállapotot használni a teremtési folyamatában: „Kikapcsolom az agyamat a külső világ befolyásából, abban az állapotban kapom a belső világból a látást.” Ebben az állapotban hozta létre tökéletes találmányait. Nem használta a tudomány világában szokásos matematikai eszközöket, képleteket.

Ráismert a dolgok lényegére. Azt mondta az agy csak egy adó-vevő: „Én csak egy antenna vagyok, amit rá kell hangolni a megfelelő frekvenciára. Az univerzumban van egy bizonyos mag, ahonnan a tudást, az erőt és az ihletet kapjuk. A titkát nem ismerem, de tudom, hogy létezik. Az univerzum információs világa ez, amiben minden benne van.

Kortársai közül legfőképpen ötleteinek lenyűgöző számával és azzal a vallomásával tűnt ki, amely szerint nem ő találja ki ezeket az ötleteket. „Képes vagyok rákapcsolódni erre az információs mezőre és meg tudom keresni benne a szükséges információt.”

Sokan azt gondolták, hogy ebből a térből az összes információ megszerezhető. Ez igaz, de nemcsak fogadni kell tudni, hanem helyesen is kell értelmezni a kapott információt. Tesla nem tudta volna megérteni az információkat előzetes alapos tudás, hozzáértés, a fizikai törvények ismerete nélkül. Ezért mélyült el a természettudományokban, különösen a villamos energia világában.

Kortársai felismerték, hogy szokatlan előrelátásai, profétikus tisztán látó képességei vannak. Ez azoknál természetes, akik mindennapi lelki gyakorlatokon keresztül változó tudatállapotokat élnek meg.

1890-ben Philadelphiában nem engedte meg a barátainak, hogy felszálljanak a vonatra. Így megmentette az életüket, ugyanis a vonatot baleset érte.
1912-ben lebeszélte egyik szponzorát, Morgan Pirpontát arról, hogy a Titanicon utazzon. Ő bízott Tesla intuíciójában, visszaadta a jegyeket és túlélte. John Astor nem vette komolyan Tesla tanácsait, felszállt a Titanicra és meghalt.
Édesanyja életének az utolsó pillanataiban „látta” ahogyan az otthonában fekszik tőle két háztömbnyire. Egy felhőben angyal alakú lényt látott, akiben édesanyja jellemző vonásait ismerte fel. Később megtudta, hogy akkor halt meg.
Évekkel előre tudta az első világháború kezdetének időpontját, csak 5-6 napot tévedett.
Megjósolta, hogy 20 éven belül kezdődik a második világháború.
Tesla egy ortodox pap fia volt. Olyan Istenben hitt, aki a különbözött attól, amit a vallások tanítottak.

Később jógával is foglalkozott, aszkétikus életformát élt. Érdekelte a buddhista filozófia, amely szerint az emberi én csak illúzió, olyasmi, mint a szubjektív térben és időben ismert hullámok. Amikor a hullámok eltűnnek, nem marad semmi belőlünk, a személyiség nem létezik. Nem lehet megállapítani, hogy az óceánban a hullámok nincsenek felruházva az individualizmus tulajdonságaival. Csak látszólag tűnik úgy, hogy egyik hullám követi a másikat. Ma nem vagyunk azok, akik tegnap voltunk, én magam egy láncszem vagyok a relatív létezésben, ami nem azonos a tegnapival, egy láncszem a relatív létezésből, ami nem azonos az előzővel. Az élet egy független folyamat, és nem az én esetleg hibás szubjektív elképzelésem a reális életemről.

Tesla egész életében igyekezett integrálni a szellemi világ információit és az anyagi világba. Spirituálisan úgy vélte, hogy a fizikai test halála után az ember halhatatlan. Napi kemény szellemi munkájának köszönhetően ismerte a különleges tudás titkait és képes volt értelmezni a világot.

Úgy emlékszünk rá, mint zseniális fizikusra, feltalálóra, és ami a legfontosabb, egy olyan valóságos személyre, aki képes volt a természet titkait a fenomenális képességein keresztül tanulmányozni.

Tesla és a tunguzkai esemény

Modern verzió.

1. rész

1908 tavaszán európai ezoterikus társaságokban mindenki a közeli globális katasztrófáról beszélt. Angliában Sir Arthur Conan Doyle, a híres író is arról tanakodott, mi fog történni, hol és mikor. De senki nem tudta.

A természetben is furcsa dolgok zajlottak, március 26–án furcsa fények jelentek meg az égen, Észak-Amerika, Európa és az Atlanti-óceán felett északi fények tűntek fel olyan területeken, ahol általában nem fordulnak elő. Az újságok az Európa felett repülő gigantikus fényekről írtak. Szivárványok tűntek fel. Mindenki úgy érezte, ijesztő szörnyűség közeledik.
Európában őrült próféták jelentek meg aki a világ végét jósolták. Bizonyos szektákban öngyilkosságok és rituális gyilkosságok történtek.

Minden véget ért a szibériai tajgán történt óriási robbanással.

Szibériában a Léna és a Jenyiszej folyó közötti térségben 1908. június 30-án hirtelen óriási fénycsóva villant fel az égen, amit óriási légrobbanás követett. Óriási területen hallották a földrengés robaját, az emberek a világvége elérkezésétől félve pánikba estek. 17 év múlva tudósok kutatták a helyet és hosszú kilométereken át látták a kidőlt fákat, több millió fa pusztult el. Több tonna meteorit hullott a térségbe. Nem találták a krátereket és a meteoritok maradványait. Úgy vélték, a katasztrófát száguldó üstökös okozta, amely a földfelszín felett 10 km-rel robbanhatott fel, ezért nem jött létre kráter.

A jégből álló üstökös nem képes áthatolni az atmoszférán. Nem értették, honnan jött a feltételezett égitest, mindenki más-más irányt feltételezett. A formáját illetően is mindenki másról beszélt, gömbről, tégláról, égi gerendáról, csillagról, aminek farka van, volt aki fekete gömböt emlegetett. Mintegy 49 különböző formát soroltak fel az emberek.

Volt aki korán reggel, volt aki későn este vagy a déli órákban látta. A világszerte tapasztalt anomáliák három hónappal korábban jelentek meg. A katasztrófa idején 12-13 négyzetkilométer nagyságú területen látták a különleges fényeket. Az egész Föld körül fénycsóva jelent meg. Olaszországban nem volt sötét az éjszaka. Németországban pedig 8000-szer világosabb volt a megszokottnál, ez rendkívül világos. A robbanás 2000-szer nagyobb volt a hirosimai robbanás erejénél.

Sem a meteort, sem az üstököst nem tekintették ellenségesnek, ám a tudomány nem ismer olyan kozmikus testet, amelynek ekkora ereje van, furcsa fénnyel világít, furcsán repül, furcsán robban fel, nem hoz létre krátert. Lehet, hogy semmi sem volt?

Modern verzió.

2. rész

Sokan úgy vélték, a Föld mélyéről származó különleges és bonyolult geofizikai esemény következett be.

Ezen a szibériai területen régen erős vulkanikus tevékenység zajlott, 250 millió évvel ezelőtt a Föld legforróbb pontja volt. Itt volt a legerősebb a vulkanikus tevékenység a Föld történetében, ennek nyomai máig láthatók. Nagyon erős elektromágneses és gravitációs anomáliák zajlottak. Amikor a műholdak a terület felett repülnek, több száz méterrel alacsonyabb Föld körüli pályára süllyednek, mintha a térben görbület lenne, gravitációs tölcsérbe kerülnének. Ez a terület mágnesként vonzza magához a meteoritokat és gyakran regisztrálnak ufókat is. Különleges zóna ez a Földön.

Szemtanúk mesélték, hogy az égi robbanás során rengeteg plazma és energiagömb repült több irányból egy középpont felé, amely közvetlenül egy hatalmas őskori vulkán felett volt. Sokáig nem vették komolyan azt a tényt, hogy a robbanás a vulkán fölött következett be. De sokan látták ezen a helyen a titokzatos eseményt, amikor a vulkáni kráterből gigantikus fénycsóva tört az égbe, az ionoszféra felé. Az égő oszlopot ötszáz kilométer távolságból is megfigyelték. Akik közelebb voltak, azt is látták, hogy néhány színes oszlopból állt. A csóva megközelítőleg 80 km magas volt. A fényes oszlopok kialakulását nagyon magasan vakító robbanások kísérték. Földrengést regisztráltak, a környéken minden elégett, magas hegyek elsüllyedtek, a helyükön víz tört fel és mocsár keletkezett. A tunguzi esemény oka lehet, hogy rengeteg földi energia bocsájtódott ki az ionoszféra felé. Olyan földalatti energiák, amiket a földrengések során regisztrálnak.

1908-ban az újságok égő kövekről írtak, amik a földre zuhantak. A kutatók a köveket az epicentrumnál keresték, de ott semmit sem találtak. Csak nem régiben kezdték el az epicentrumtól nyugatra száz kilométer távolságban levő maradványokat kutatni. Ott rengeteg meteoritot találtak, amiről sikerült bebizonyítani, hogy a tunguzi eseményekhez tartoznak.
Több száz kilométerre minden irányban találtak meteoritot, amik csakis robbanás után zuhanhattak az epicentrumtól ilyen nagy távolságra. De mi lehetett ennek az okozója? Önállóan nem képesek felrobbanni. Csak egy magyarázat van, az égitestet valami felrobbantotta. Ki a tettes?
Több verzió létezik a válasszal kapcsolatban. Az egyik, hogy a Föld megvédi saját magát az aszteroidától. Földünk nagyon bonyolult élő rendszer, mint az egész Univerzum. Mint az élőlények, a Föld előre érzi a veszélyt és mobilizálni tudja magát, hogy megelőzze a bajt. Minden bolygónak lehetősége van az önvédelemre.

Próbáljunk csak visszaemlékezni arra, a Jupiter is megvédte magát a Naprendszerben létező legnagyobb üstökössel szemben. Két évvel ezelőtt saját gravitációs mezejével összedarabolta az üstököst. Egy óriási nagy kozmikus golyó esett szét több mint húsz darabra. Ugyanolyan fájdalmas folyamat, de nem halálos. Ezek a darabok egy hét alatt zuhantak le a Jupiterre. A Földön különleges sugárzást regisztráltak a Jupiterről a zuhanás bekövetkezte előtt.

http://www.youtube.com/watch?v=XXof7eJj6yw
http://www.youtube.com/watch?v=dp6EGCtxYpI

A Föld a kisebb meteoritoktól védi az atmoszférát. De ebben az esetben a tunguz aszteroida olyan nagyságú volt, mint egy stadion. Ez veszélyt jelent a bioszférára. Több millió tonna por emelkedne a levegőbe, az egész bolygó éveken át napfény nélkül maradna, az élet megszűnt volna.
Ebben az esetben a Föld aktivizálta saját belső energiáját. Honnan jöttek az atmoszféra anomáliái, amiket a robbanás előtt néhány nappal regisztráltak?
Lehet, hogy Tesla tudta, be fog következni a kozmikus katasztrófa. Információt kapott a Földtől, és cselekedni kezdett. Véghez vitte a nagy hadműveletet.

Tesla a Föld megmentője

A tunguzkai esemény előtt 12 évvel Tesla demonstrálta a rezonancia hatalmas erejét. Saját laboratóriumából hatalmas földrengést indukált New Yorkban. A házak ablakai betörtek, a vízvezetékcsövek robbanásszerűen eltörtek. A jelenség valódi okozója egy kis zsebben hordozható vibrátor volt. Egy kalapáccsal összetörte ezt a kis szerkezetet, így megmentette a teljes katasztrófától a várost. Az egész bolygót darabokra tudta volna törni ezzel a szerkezettel.
A modern tudomány nem értheti az ő tanulmányait, ezért nem is beszélnek róla a tudósok. Szégyenkeznek. Tesla elektromos készülékeiben mindkét irányban tud az energia áramolni. Ez a magasabb elektromos rezonancia az ionoszférán keresztüli irányítással jut el nagy távolságokba, képes energiát konkrét helyre szállítani. Megtanulta az ionoszféra és a Föld közötti rezonanciát, energiát, a Föld és az ég között a levegőben meghatározott helyre irányítani.
Long Islandon felépítette a Wardenclyffe–tornyot. Ennek a toronynak voltak föld alatti és föld feletti részei. A föld alatti részek alacsony elektromos rezgéseket produkáltak, a föld felettiek magasabb frekvenciával rezegtek.
A Földön különleges föld alatti csatornák léteznek, amiknek az energiái óriási távolságban is irányíthatóak. Ezek hasonlóak az emberi test akupunktúrás pontjaihoz érkező csatornákhoz. A Földön is ilyen erőpontok és csatornák vannak. A földi erőközpont felett építette fel ezt a tornyot. egy mechanikus vibrációs energiaközpontot. A szigetről Tesla két csatornán keresztül továbbította az energiát. A magasabb rezgés a föld felett, az alacsonyabb az északi póluson keresztül indult.
Tunguzka felett keresztezte egymást a két különböző frekvenciájú rezgés. Az két erős impulzus a kráter felett átívelő felemelkedő energiával meg tudta semmisíteni az aszteroidát.
Június 27-én a német tudósok föld alatti rezgéseket regisztráltak. Ez a robbanás előtt három nappal volt. Három percenkénti rezgések voltak. Este hatkor kezdődtek, hajnali fél kettőkor értek véget ezek a pulzálások. A robbanás után ezek egy óra múlva megszűntek.

Ezeknek a jelenségek keletkezésével kapcsolatban csakis egy verzió létezik: Tesla idézte elő őket.
Milyen módon szerzett tudomást Tesla a katasztrófa eljöveteléről? Több titokzatos társaság is tudta, és a szibériai sámánok is előre megjósolták. Megjövendölték, hogy májusban az embereknek el kell hagyniuk ezt a helyet. A szibériai fősámán jóslata szerint Tunguzka környékén a Földre száll a Tűz Istene. Az emberek elmenekültek onnan. Csak egy sámán maradt a helyszínen, ő a robbanás során megvakult. Elmesélte: három nappal a robbanás előtt a madarak, erdei állatok, halak mind eltűntek a természetből. A föld lecsendesült, elnémult. A természet már előre érezte, mi következik. Ezek az információk a nooszférába tartoznak, ez az univerzum információs mezeje.
Az emberek módosult tudatállapotban képesek bekapcsolódni ebbe az információstruktúrába.

Sámánkutatások során kiderült, speciális zónák és szuper tudattengelyek (tudat feletti tengelyek) aktivizálódnak az agyban. A jobb agyfélteke első, a bal agyfélteke hátsó része aktivizálódik.
Teslának különleges szellemi képességei voltak. Ez lehet az oka, hogy már több évvel az ezoterikusok és a sámánok előtt tudta a katasztrófa helyét és idejét.
Lehetséges, hogy ez volt az első esemény a Földanya történetében, amikor az ember segíthetett neki.
A tunguzkai esemény előtt Tesla élete sikeres és feltűnő volt. Az összes vállalkozása remekül működött, volt pénze. Pirpont Morgan szponzorálta a Long Island-i bástya építését.
Amikor sikerült neki megsemmisíteni az aszteroidát, az élete elkezdett lecsendesedni. Saját iratait mind megsemmisítette, hogy senki se használhassa a hatalmas energiát. A vállalkozók képtelenek voltak ezt a szabad energiát használni. A pénz veszteséget jelentett.
Az emberiségnek még várnia kell talán pár száz évet arra, hogy egyáltalán meg tudja érteni Tesla titkait, mentálisan és lelkileg fejletté kell válniuk, hogy ezeket a technológiákat be tudják építeni a gazdaságba. Ezeknek a technológiáknak romboló hatása lenne a jelenlegi földi gazdaságra. Túl primitívek vagyunk hozzá.
Életének utolsó napjaiban egy szállodában élt. A szobájába berepült egy galamb.
Nikola Tesla észrevette, hogy a galamb haldoklik, és megértette, hogy a Föld bolygó jelet küldött neki. Elérkezett az életének a vége. Ezen a napon távozott el az életből.

A témához kapcsolódóan ajánljuk a Thrive című filmet.


http://www.youtube.com/watch?v=nMmZC4z5BcI&feature=related